Könyvesház

Téj arcú Macóka
A nagytiszteletű úr titokban írónak született
Zsohár Melinda
Jellegzetes embertípus, aki kis közössége minden apró történését fontosnak, magát pedig főszereplőnek tartja. Ez az ember fáradhatatlanul cselekszik övéi érdekében, s szorgalmasan örökíti meg a nagy összefoglalásokból, eposzokból, történeti munkákból óhatatlanul kimaradó mozzanatokat és személyeket. Mint Molnár Gergely orgoványi református lelkész. Hoszszúra sikerült naplójának irodalmi igényű kiadásában 1895-től 1936-ig olvashatjuk szellemes és személyes feljegyzéseit, amelyek egyszerre magánjellegűek és közérdekűek, provinciálisak és örök érvényűek. A templomot, iskolát, közösséget építő pap a vastagnyakú reformátusok módjára akkurátus és valami bohém literaturizmussal világoskékké könynyített szellemiségű könyvet alkotott.
1895-ben helyezték Orgoványra a fiatal és elkötelezett lelkészt, akiről bízvást állítható, „titokban” írónak született. A Molnár Gergely vezette napló négy évtizede mozgalmas időszakot ölel föl, a történelmi események több évszázadra elegendő súlyt raktak a magyarok vállaira. Századforduló és vesztes háború, vörös- és fehérterror, Trianon, gazdasági válság csőstül. A ridegtartást is kibíró magyarok azonban elpusztíthatatlanul, csökönyösen élték mindennapjaikat. Az élénk köz- és társadalmi életet élő lelkész – mai fogalmaink szerint páratlan szociális és gazdasági érzékenységgel – részt vett mindenben, ami szolgálta egyházközsége, az orgoványiak érdekeit. Ha a szó nem sértene, még azt is mondhatnánk, Molnár nagytiszteletű úr pletykál, oly bizalmas és aprólékos leírásokat nyújt nyájáról: a falubeli atyafiakról, a parasztgazdákról, a tanítónőről, a jegyzőről, az eladó lányokról, a szabadságos katonákról s a hadifogoly oroszokról, akiket kihelyeztek a házakhoz dolgozni.
1917. március 11. vasárnapi terminusánál frappánsan örökíti meg a január közepi bócsai gyilkosság históriáját, amelyben katonaruhát öltött rablók fosztották ki Szabó Ferenc házát. Krimiíró nem színezhette volna ki különben a történetet, ámbár a szociográfiai hitelességet és a jogi szikárságot sem nélkülözi a leírás. Megtudjuk belőle, hogy Szabó Ferencnét meglőtték, utóbb aztán bekötözték a sebeit (ti. a rablók!), de magukkal vitték ékszereit, a gazdát pedig megpofozták. Végül elfogta őket a csendőrség egy rablótanyán, amelynek szobájában akós hordóban állt a rum, zsákban a fehér cukor, a bűnösök pedig teáztak.
Molnár Gergely szeretnivalósága nyilvánvaló. Mert hogyan lehetne haló porában is nem szeretni olyan embert, aki imigyen ír: „Zilahi István a vidék nagy hasú, nagy erejű, nagy pipájú és igen-igen lármás hangú Csák Mátéja. Áldott, jólelkű feleségének neve Szőke Mária, második lányuk az igen szép, kék szemű, téj arcú és vastag lábú Macóka, őt jegyezte most el feleségül magának Kovács Zoltán református lekész, egy kis termetű, szemüveges emberke.”
(Molnár Gergely: Orgoványi napló. Kortárs Kiadó, Budapest, 2002. Ára: 1900 forint)

Hölgymál és csormolya
Erdők, mezők kincse
V. A. S.
A könyv, amelyet nemrég kaptam feleségemtől, kis híján elfér a zsebemben. Jó volna, ha egészen elférne, s mindenhová magammal vihetném. Két ok van rá, hogy ezt tegyem. Az egyik, hogy a könyvecske gyönyörű. Erdők és mezők virágai találhatók benne. Nem olyanformán, ahogy a világ tehetős országainak könyveiben. Ott az a szokás, hogy megbíznak egy fotográfust, aki viszi masináját, és végigfényképezi a virágokat. Szépek, amiket megörökít? Szépek, de a közelébe sem jönnek Csapody Vera akvarelljeinek.
Ismerik ezt a nevet? Ha nem, tanulják meg! Egy magyar okkal lehet büszke rá. Viselője matematika–fizika szakos tanárnőként kezdte, és Európa leghíresebb növényfestője lett. Hatvan éven át készítette akvarelljeit, hallatlan műgonddal mindet. Hagyatéka: tizenkétezer vízfestmény, párját ritkító nemzeti kincsünk.
A másik ok, amiért ezt a könyvet jó kézbe venni: a növények neve. Hogy maguk is meggyőződjenek hangzásukról, próbálják hangosan ejteni: vérehulló fecskefű. Hát nem gyönyörű? Erre a hét szótagra verset lehetne írni. Biztosan hallottak róla, hogy Kosztolányi, aki szinte szerelmes volt a magyar nyelvbe, kiválasztotta a maga számára a legszebb tíz szót. Ezek ismeretében kicsit sajnálom, hogy a költő annyira elkötelezte magát a városnak, az Üllői úti fáknak, s abban a tízben nem talált helyet növényneveinknek. Pedig biztosan tetszett volna neki az olasz hölgymál. Aztán itt van a vajszínű ördögszem. Felénk, ha ördögről esik szó, az ember kicsit toporog. Nyilván előítéleteink vannak. A hagymaszagú kányazsombor csupa zamat, csupa íz, míg az ösztörűs veronika méla merengés, őszi magány. Bezzeg megriadok, ha azt hallom: héjakút mácsonya, viszont a kéküstökű csormolyával játszani támad kedvem. Igaz, hogy kétszínű: virága sárga és a tetején liláskék, de nevét hallva és színeit látva már-már úgy hiszem, madár, melynek fütyülni lehet, s ő válaszként visszatrillázik.
Ó, barátaim! Vegyétek magatokhoz szép szavainkat! Például ezt a kis könyvet, amelyet kézbe véve elindulhattok mező- és erdőnézőbe. Ha kezetekben tartjátok ezen a gyönyörű őszön, olyasmit érezhettek, mint amikor a templomban felhangzik a zsoltár. Ráadásul ez szebb, mert Isten szabad ege alatt vagytok, legszebb alkotásának végtelenében: a természetben.
(Kropog Erzsébet – Mándics Dezső – Molnár Katalin: Erdők, mezők virágai. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. Ára: 890 forint)

Elnáspángolt gyermek
Szecesszió: esztétika vagy fülledt dekoráció?
Major Anita
z 1890-es évek újdonsága a mozi mellett a szeceszszió – kezdi könyvét Klaus-Jürgen Sembach. Mindkettő a technika korának szülötte, s a belső dinamizmus, a nagyfokú absztrakció is összekapcsolja őket. Szerzőnk leszögezi: kizárólag az alkalmazott művészetekben vizsgálja az új stílust, hiszen annak fő célja az volt, hogy célszerű, ám magasztos formát adjon a használati tárgyaknak. Képviselői művészként kívántak dolgozni, de nem akartak művészetet teremteni. „Senki se tudta pontosan, mi készülődik (…), új művészet, új ember, új erkölcs lesz-e belőle, vagy esetleg a társadalom átrétegződése” – írja Musil A tulajdonságok nélküli emberben a századvég törekvéseiről szólva.
A szecesszió magában hordozta az ambivalencia, a többértelműség és a meghatározhatatlanság tendenciáját. Nagy igényekkel lépett fel, de keveset valósított meg belőlük. Társadalmi reformokat követelt valódi társadalmi célok nélkül. Naiv kísérletet tett az életforma megreformálására, a színpadiasan berendezett szobákban azonban a kispolgár valószínűleg nem érezte jól magát. S a becsületes szándék mögött érezni leereszkedést is: mi tudjuk, mire vágyik az egyszerű ember. Esztétikailag próbálta megszelídíteni a dolgokat, de ez sokszor babaszobára emlékeztető formai megoldásokat hozott. Új s újabb műhelyek alapításával a gátlástalan termelők tömegesen gyártották a giccset is. A banálist dicsőítették, valójában cinikusan, de sokak számára élvezetesen. A folklór iránti vonzalomban pedig a tehetetlenség is felfedezhető.
Mielőtt megállapítaná az olvasó, hogy témáját megvető szerző művét ajánlom, sietve mondom: a kritikai méltatás elegánsabb, mint a szentimentális vonzalom. Sembach is Henry van de Velde nézetét vallja: „A szecesszió talán az én gyermekem volt, de azért jól elnáspángoltam!” Az író természetesen hangsúlyozza az „összművészet” vívmányait is. Az alkotók felfedezték: a hétköznapit esztétikai élménnyé lehet alakítani – megszületett a fennkölt funkcionalitás eszménye s a művészi kézművesség fogalma. Az ornamentika élvezete több puszta dekorációnál: az egész kifejezése. A XIX. század előli sikeres menekülés a művészet káprázatos tűzijátéka, amely összeáll egyetlen heterogén stílussá. Benne a peremlét hangsúlyozódik: nem a központi nagyváros, hanem a vidék, amely provokatívabb, merészebb kísérletezéseknek is helyet ad.
Szerzőnk a szecesszió központjait veszi sorra: történelmi hátteret rajzol, kiemeli a legfontosabb alkotókat, s műveket elemez, eljutván Bécs szintézisteremtéséig. A nagyszerűen válogatott és fotózott képanyag harmonikus társa a szövegnek. Sembach – jó atyaként – magához öleli „gyermekét” könyve zárómondatával is: „a legmagasabb szintű művészet, amely csak korlátozott távlatokat nyújt a társadalom jövőjéhez”.
Rainer Zerbst Gaudí teljes életművét tárgyaló kiadványa más célokat tűz ki: nem kíván újabb kutatási eredményeket felmutatni, csupán kedvet ébreszt a „művész-építész” megismerésére, barcelonai utazásra bátorít. Az átgondoltan szerkesztett, térképekkel, életrajzi kronológiával kiegészített összefoglaló mű reprezentatív albumként és élvezetes olvasmányként egyaránt megállja a helyét. Az életút megrajzolása után a katalán művész leghíresebb épületeit tekinti át, kiemelve a magnum opust, a kőből formált katekizmust: a Sagrada Familiát. Fittyet hányva minden gravitációs törvényre, Gaudí szinte bekebelezte a természetet épületlátomásaiban. Az egykor szilárd most lágy, a maszszív sebezhető, a törékeny életerős, a dekoráció tartóelem. Az épületek pillanatnyiságot és időtlenséget sugallnak. A szobrász-díszítőművész fölébe kerekedett az építésznek, s mivel a kettő ugyanaz, valamiféle meghasonlást is sejthetünk. Folyamatosan megsérti a kánont, szabad teret enged a véletlen játékának. Az Ezeregyéjszaka tündérkastélyaira emlékeztető építményeket rengeteg gúnynévvel illetik a mai napig, mágikus erejük azonban vitathatatlan: tökéletesen kifejezik az art nouveau ambivalenciáját.
(Klaus-Jürgen Sembach: Szecesszió. Rainer Zerbst: Antoni Gaudí. Taschen–Vince Kiadó, Budapest, 2002. A kötetek ára: 5995 forint)

Egy tapintatos nyelvművelő
Bakos Ferenc megújult szótára
Hanthy
Valóban új szótári művet tart kezében az olvasó, olyat, amely lényegében már a 21. századot célozza meg. Talán nem lenne felesleges, ha azok, akiknek valamelyik régebbi ilyen szótár is a birtokukban van, nem dobnák el, mivel a jelenlegiben nem szereplő több elemet is megtalálhatnak benne – tanácsolja Bakos Ferenc szerkesztő az Idegen szavak és kifejezések szótára 1994-es, megújított, átdolgozott kiadásának előszavában. Az idegen nyelvi szótár ugyanis több egyszerű és korszerű szószedetnél. Nyelvünk fejlődésének tanúja is.
A nyolc esztendő után ismét felfrissített, átdolgozott szótárt a szerkesztőknek már Bakos Ferenc irányítása nélkül kellett elkészíteniük. Az Akadémiai Kiadó az idegen nyelvű nagyszótárak után ugyanis hozzáfogott magyar nyelvű könyvespolca felújításához. Pedig nincs még fél évszázada sem, hogy először jelent meg Bakos Ferenc Idegen szavak kéziszótára című műve. A technikai fejlődés, a globalizálódás azonban ott hagyja nyomát a nyelvben is: új szavak váltak szinte pillanatok alatt mindennapi beszédünk részévé. Bakos évtizedeken át újítgatta szótárát, aminek eredménye lett 1973-ban Az idegen szavak és kifejezések szótára, számtalan utánnyomás, függelékkel bővített kiadás alapműve, de az alapos átdolgozással már nem lehetett késlekedni.
Egy kéziszótár nem engedheti meg magának, hogy a már használatból kimenő szavakat is állományában tartsa. Most azonban nem csupán szócikkek cseréjéről, bővítéséről beszélhetünk, hanem új szemléletről, amelyet az élet követelt meg. Míg korábban jól elkülönült a szak- és a köznyelv, mára e határok elmosódni látszanak. A mozgás e két terület között olyan gyors, hogy valamirevaló szótár nem mérlegelhet, melyik szót hová sorolja. Az egyre vaskosabb idegen szavak szótára azonban nem csupán szógyűjtemény vagy kultúrtörténeti olvasmány, hanem tapintatos nyelvművelő kézikönyv is. Arra inti használóját: Mondhatta volna szebben (például magyarul is), kis lovag!
(Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002. Ármegjelölés nélkül)

A Fókusz Könyváruház sikerlistája
Gyermekkönyvek
1. Brunhoff, Jean de: Babar és a Télapó – Móra Könyvkiadó 1980 Ft
2. Radvány Zsuzsa: Hull a pelyhes fehér hó… – Santos 420 Ft
3. Szutyejev, Vlagyimir: Vidám mesék – Móra Könyvkiadó 1490 Ft
4. Miler, Zdenek-Doskocilova: A vakond és a nyuszimama – Helikon 1680 Ft
5. Romhányi József: Doktor Bubó – Móra Könyvkiadó 1490 Ft
6. Janikovszky Éva: Aranyeső – Móra Könyvkiadó 1390 Ft
7. Lázár Ervin: Hapci király – Osiris 1280 Ft
8. Rowling, J. K.: Harry Potter és a bölcsek köve – Animus 1490 Ft