Sorban állnak az érdeklődők a Postabankért

Folytatódik a Magyar Postával való stratégiai együtműködés a Postabank privatizációja után, de az on-line postahivatali bankfiókok építése tolódik. A hitelintézet idei vesztesége másfél milliárd forint lehet – nyilatkozta Király Júlia, a Postabank elnöke.

A Postabank azok közé az állami bankok közé tartozik, melyeket az első körben értékesítenek: már megjelent a privatizációs tanácsadói pályázat. A bank többségi tulajdonosa viszont a Magyar Posta. Akkor ki választ privatizációs tanácsadót?
– Az ÁPV Rt., mivel háromszázalékos tulajdonrésszel rendelkezik a Postabankban, így megvan az alapja ahhoz, hogy ő írja ki a tanácsadói pályázatot. Valószínűleg a posta köt az ÁPV-vel egy vagyonkezelői szerződést. A tanácsadói piacon az érintettek sorban állnak a munkáért.
– Mikortól működik majd az átvilágítószoba?
– A tanácsadó kiválasztását követően közösen készítjük el az információs memorandumot, majd ennek megjelenése és a tenderkiírás után nyílik meg az adatszoba. Erre jövő év nyarán kerülhet sor, amikor az idei konszolidált mérleget is el tudjuk ott helyezni.
– Mi lesz a hároméves, a Postával közös stratégia további sorsa? Félbeszakad-e a további bankhelyek kialakítása a postahivatalokban?
– A postával jelenleg 48 szerződésünk van életben. Úgy gondoltuk, hogy első lépcsőben létrehozunk egy teljesen új szerződéses bázist. Ez a közeljövőben létre is jöhet egy hosszú távú keretszerződéssel, ami biztosítja: a Magyar Posta és a bank tartósan együtt jelenik meg a magyar pénzügyi piacon. Ennek egyik része az a projekt, amelynek révén ma 18 postahivatalban a bank szolgáltatásai közvetlen számítógépes kapcsolaton keresztül elérhetők. Ennek a továbbvitele két szempontból valószínűleg halasztódik: az egyik a posta részéről szükséges informatikai beruházásigény, a másik pedig – szintén a posta részéről szükséges – biztonságigény, ami Mór óta más dimenziókba terelődött át. A projekt tehát folytatódik, csak nem az eredetileg tervezett ütemben, és talán egy kicsit körültekintőbb helyszínkiválasztással. A jelenlegiek a forgalom alapján nem túl hatékonyak. Viszont a postabanki szolgáltatások egy decemberig kialakítandó rendszerrel még könnyebben elérhetők lesznek a postákon. A hivatalokban működő kártyaleolvasók a postabankos kártyák számára is hozzáférhetők lesznek. Így a számlanyitás kivételével bármely banki művelet elvégezhető lesz itt.
– A posta–Postabank együttműködés visszafogottabbá válik a privatizációval?
– Szinte kizártnak tartom. A vevőjelölteknek pozitív értéket jelent a Magyar Postával fennálló együttműködés. A bank számára a posta nagyon komoly értékesítési csatorna, olyan helyeken is, ahol – talán a takarékszövetkezeteket leszámítva – nincs más. Emellett az a vevő, aki ezen a piacon akar részesedést nyerni, tisztában van vele, hogy a magyar ügyfélkör felső öt százalékát a bankok hatszorosan fedik le. E piacon – figyelembe véve a várható fejlődést – viszont még rengeteg lehetőség rejlik.
– A posta hálózatát sokan próbálták már kihasználni. Például az OTP és a Generali-Providencia Biztosító…
– Nincs is más. Igazság szerint a Magyar Posta hálózata többet nem is nagyon visel el. Az OTP hagyományosan jelen van a postákon, de igazából nem aktív, hiszen a nagy saját fiókhálózatán keresztül enélkül is eléri ügyfélkörét. A Postabanknaka viszont a postafiókok ténylegesen használt csatornát jelentenek.
– Az utóbbi hetekben újabb cserék történtek a bank vezetésében. Távozott például Magyar István, aki vezérigazgatóként, majd helyettesként tevékenykedett. Szinte nem maradt a bankban olyan ember, aki ismerné az elmúlt időszak történéseit. Mi indokolta a személycseréket?
– A cserék egy része tőlünk független okokból történt: gondoljunk csak a korábbi vezérigazgatók távozására. Ugyanakkor, ha megnézi a menedzsment új tagjait – Igaz Katalint, Szép Pétert –, az információk folytonossága mindenképpen biztosítottnak tekinthető, hiszen ezek az emberek 2001-ben még ott voltak a bankban. Másrészt úgy gondolom, hogy az információ a bankban elsősorban a középvezetőkön keresztül tárolódik. Én is abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy évvel ezelőtt világíthattam át a bankot, és sok érdekeset mesélhettem éppen Magyar Istvánnak. Az ő távozásának hátterében egyébként egyszerű strukturális változások állnak: az üzleti vezérigazgató-helyettesi poszt, amit betöltött, egyszerűen megszűnt.
– Milyen eredménnyel számolnak 2002-re?
– Az előző menedzsment által felvázolt dinamikus növekedési pályától a bank mindenképpen elmarad, ám nem vesztett piaci részesedést. Amit nagy hibának tartok: a saját jelzálogbank alapítása körüli huzavona közben a lakáshitel-boomról lemaradtunk, ám véleményem szerint ezen most sem késő segíteni. Ami az eredményt illeti: idén másfél milliárd körüli veszteséggel számolunk.
– Ami a bankprivatizációt illeti: jelentkezőkben nincs hiány. Az OTP-n kívül a CIB, a Budapest Bank és a Raiffeisen is jelezte, hogy komoly szándékai vannak. Mi igaz abból, hogy az OTP a nemkívánatos kérők közé tartozik?
– Az ön által felsoroltak közül már mindegyik jelezte, hogy komolyak a szándékai, ám a konkrét ajánlatok megtételének ideje még nagyon messze van. Ami az OTP-t illeti: nem tudok arról, hogy bármilyen megkötés lenne vele kapcsolatban, a tenderben pedig kizáró feltételek nem szerepelnek majd. Az a véleményem ugyanakkor, hogy az OTP-nek most nem az a célja, hogy tovább növelje hazai hegemóniáját, hanem – érthető módon – regionális pénzintézeti szerepkörre vágyik.
– Az állam 50-60 milliárdot szeretne kapni a három eladó bankjáért. Mmennyivel részesedhet ebből a Postabank?
– Egy eladó bank annyit ér, amennyit adnak érte. A nettó eszközérték 30-40 milliárd forint között van, amihez egyéb hozzáadott értékek is társulnak.