Szankciók a mozlimok ellen

Mohamed Arart szíriai születésű kanadai állampolgár nemrég egy tunéziai útról tartott észak-amerikai hazájába. A New York-i John F. Kennedy repülőtéren épp át akart szállni az őt hazaszállító gépre, amikor kiszedték a sorból, igazoltatták, majd egész egyszerűen kiutasították az Egyesült Államok területéről. Nem Kanadába, hanem egyenesen Szíriába toloncolták, elvégre ott született.

Mohamed Arart egyike volt azoknak, akiket származásuk miatt, ártatlanul ért ilyen sérelem Amerikában azt követően, hogy a szeptember 11-i támadások óta különösen szigorú biztonsági ellenőrzéseknek vetik alá azokat, akik a terrorizmus támogatásával gyanúsított országokban, jelesül: Szíriában, Irakban, Iránban, Líbiában vagy Szudánban születtek. A rendkívüli intézkedések, nem csak az említett eset miatt, kisebb diplomáciai zavart is okoztak az Egyesült Államok és északi szomszédja között. Kanada ugyanis nagy felháborodással fogadta, hogy az amerikai hatóságok megkülönböztetik állampolgárait azáltal, hogy ujjlenyomatot vesznek s fényképet készítenek az összes, USA-ba belépni kívánó közel-keleti származású lakosától. Az intézkedést ugyan – éppen a széles körű felháborodás miatt – beszüntették, az ottawai kormány mégis azt tanácsolta a muzulmán országokból származó kanadaiaknak, hogy gondolják meg kétszer is, mielőtt Egyesült Államokba utaznak.
A napokban Nagy-Britanniában is életbe lépett egy olyan törvény, amely felhatalmazást ad külföldi állampolgárok meghatározatlan ideig történő őrizetben tartására vádemelés nélkül. Az Egyesült Államok pedig a botrány után is fenntartja magának a jogot, hogy egyedi alapon, ha szükségesnek ítéli, bárkitől ujjlenyomatot vegyen a határon.
Továbbra is hátrányos megkülönböztetés éri a tengerentúlon élő vagy ott tartózkodó muzulmánokat. Emlékezetes, hogy a New Yorkot és Washingtont ért támadás után muzulmánokat tömegesen értek atrocitások Amerikában, a fenyegető telefonoktól kezdve egészen a gyilkosságokig. A legemlékezetesebb talán az az eset volt, amikor egy arab külsejű, valójában egyiptomi kopt keresztény férfit öltek meg, aki amúgy egy jobb élet reményében érkezett a „szabadság földjére”. Bush elnök akkortájt fel is kényszerült emelni szavát a muzulmánok érdekében, s látványos látogatást is tett egy mecsetbe.
A „nyugati értékek” védelmében meghozott szankciók a terrorista szervezetek feltérképezését, s az emberek százait a nap 24 órájában megfigyelés alatt tartó hálózat kiépítését hozták magukkal. A kanadai ügy után azonban többen feltették a kérdést, hogy Washington vajon miért nem sorolta a fokozott gyanúval kezelendő országok közé Szaúd-Arábiát, noha a szeptember 11-i terrorcselekményeket végrehajtó szélsőségesek nagy többsége vélhetően ott született. A háttérben sejthető politikai szempontok figyelembevétele mellett persze olykor a jóérzés határait is nehéz megtartani. Így fordulhatott elő, hogy egy neves prédikátor az egyik amerikai televíziós csatornán Mohamed prófétát terroristának titulálta.
A jövőben tehát ebben a sokak érzéseit bántó helyzetben a hatóságoknak a lakosság biztonságának szavatolása mellett az emberi jogokat is tiszteletben tartva kell majd mérlegelniük intézkedéseik során. Azt pedig csak remélhetjük, hogy senkinek sem kell az ottawai külügyminisztérium hivatalaiba érkező, kanadaiaknak szóló gyalázkodó tanácsokra hallgatnia, amelyek szerint: mindannyian „jobban teszik, ha otthon maradnak”!