Kitartó harcuk legfőbb színterei az egyetemek, illetve a reformértelmiségnek a haladó szellemű sajtótermékek által biztosított nyilvánosság. Aghajari, a teheráni egyetem tanára az ideológiai harc jegyében támadta még ez év júniusában a síita államegyház vaskalapos vezetőit a vallási irányzat megreformálását, bizonyos dogmáinak elvetését tűzve zászlajára. A konzervatívok szemében mindez Mohamed próféta, s vele az egész iszlám hitvilág meggyalázását jelentette, amelynek egyenes következménye volt a vétkesnek az iszlám jog – a saría – alapján egy vidéki bíróság általi halálra ítélése.
A november 6-án kimondott verdikt ellen – amely a haladó erők mélységes felháborodását, majd utcai tüntetéseket váltott ki – az egyetemi tanár, reformszellemű író, az 1980–88-as iraki–iráni háború veteránja nem kíván fellebbezni. Aghajari ügyvédjéhez írott levelében utalt arra, hogy „akkor kellett volna meghalnia, mikor hazája védelmében egyik lábát elveszítette az Irak elleni háborúban”.
A professzor kijelentése alkalmas lehet arra, hogy még inkább felkorbácsolja az indulatokat az alapvetően generációs alapon megosztott országban. Az iráni parlament már kiállt a halálra ítélt értelmiségi mellett, kérdés, lép-e Hatami államfő. Hiszen az ajatollahok egy nemzeti hőst akarnak a halálba küldeni.
A szövetségi kapitány elárulta, kiknek kell feljavulniuk
