Az utóbbi időben több kis egyház is jelezte, hogy helyteleníti az egyház-támogatási törvénynek az előző ciklus során elfogadott módosítását. Ön akkor Orbán Viktor miniszterelnök egyház-politikai tanácsadója volt. A tiltakozások hatására nem változtatta meg a véleményét?
– Az elmúlt négy évben kialakult finanszírozási rendszer az összes, komolyan vehető egyház támogatását megnövelte. A támogatás rendszerét elsősorban a népszámlálási adatokra kívántuk építeni, hiszen a felmérés révén olyan, szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy az ország teljes lakosságának véleményét kikérhettük arról, melyik egyház tagjának tartja önmagát. Meglehetősen pontos számadatot kaptunk. Most is úgy gondolom: ha az állam az ország teljes lakosságát megkérdező népszámlálási adatok alapján osztja szét az egyházak támogatására szánt keretet, akkor sokkal igazságosabb eredményt kap, mintha csak a tényleges adóbefizetők véleményét venné alapul.
– A tiltakozók éppen a népszámlálási adatok felhasználását tartják illegitimnek, hiszen úgy vélik, hogy azt csak statisztikai célra szabad igénybe venni.
– Nem értem ezt a logikát. Szerintem mindegyik egyháznak támogatnia kellene azt a szemléletet, hogy nemcsak a fizetőképes, vagyis a gazdag emberek véleménye a fontos, hanem a kevés jövedelmű és a nyugdíjas embereké is. Nem tartom szerencsésnek, ha vagyoni alapon kettévágjuk az országot. Az előző kormány nem erre törekedett.
– Fodor Gábor, az SZDSZ politikusa, pártja nevében csatlakozott a tiltakozókhoz. Az ügy tehát ezzel politikai síkra terelődött.
– Én azt hiszem, hogy ebből a szempontból az SZDSZ politizálása 1990 óta következetesnek mondható. A törvény ellenzői közül most sokan azt mondják, hogy a népszámlálás során nem mindenki válaszolt az egyházi hovatartozását firtató kérdésre, ezáltal a statisztikai felmérés pontatlanná vált. Szerintem akik egy anonim felmérésben eltitkolták a véleményüket, azoknak most kevés jogalapjuk van a tiltakozásra. Egy kicsit olyan ez, mint amikor valaki nem vesz részt a választásokon, aztán tiszta szívvel szidja a hatalomra kerülteket.
– Ön a református egyház Duna-melléki egyházkerületének lelkésze. Püspöke, Hegedűs Loránt szerint az utóbbi időben eldurvult az egyházon belüli választási kampány. Mi erről a véleménye?
– Én is szomorúan látom, hogy keresztyén emberekhez méltatlan jelenségek kísérik a püspökválasztási kampányt. Ez egyébként érdekes módon egyedül a Duna melléki egyházkerületben tapasztalható. Csakhogy a lejárató kampány éppen Hegedűs püspök úr ellenfelét próbálja lehetetlen helyzetbe hozni. Az egyházkerület pedig ez ellen sajnálatos módon, nem tesz semmit. Hogy egy példát említsek: a gyülekezetek több száz példányban kaptak leveleket, amelyekben többek között azt a kérdést is felteszik, hogy miért kampányol Orbán Viktor Szabó István mellett, hiszen ez olyan, mintha Csurka István Hegedűs püspök úr érdekében emelne szót. Ez azt sejteti, mintha Magyarországon mindenről a politika döntene, és nem az lenne a legfontosabb, hogy a gyülekezetek tagjai, a választó presbiterek, tisztességes, megismerhető programok alapján alakítsák ki az álláspontjukat. Szerintem a Duna melléki egyházkerületnek inkább ezeknek a programoknak a megismertetéséről kellett volna gondoskodnia. Ezt azonban nem tették.
– Ön milyen különbséget lát a két püspökjelölt programja között?
– Anélkül, hogy értékelném a két jelöltet – ezt majd megteszik a presbitériumok – fontosnak tartom, hogy csökkenjen az egyházban a pártpolitikai befolyásolás. Ebben a tekintetben lényeges különbség van a két jelölt között. Még fontosabbnak tartom, hogy a református egyház újra egy határvonalhoz érkezett. Hegedűs Loránt tizenkét éves püspöksége alatt hallatlanul kitágultak a lehetőségeink. Hála Istennek, egyházunkban voltak olyan emberek, akik a semmiből felépítettek egy jól működő iskola- és intézményrendszert. Szerintem az elmúlt időszakra jellemző extenzív fejlődés után most a sorainkat rendező, belső fejlődés időszaka következik. Úgy gondolom, ezek a feladatok több egymásra figyelést igényelnek, mint ami eddig volt. Én az új püspöktől személyesen azt várom, hogy a lelkészi karon belül állítsa helyre a testvéri közösséget, a teológiai diskurzust.
– Ha már a politikát szóba hozta: Orbán Viktort Hegedűs Loránt több alkalommal is bírálta azzal, hogy református miniszterelnökként az összes egyház vezetője közül egyedül őt nem fogadta a hivatalában.
– Szerintem a rendszerváltás óta egymást váltó miniszterelnökök közül Orbán Viktor találkozott legtöbbet az egyházi vezetőkkel. A kormányfő 1999 adventjén személyesen tett látogatást Hegedűs Lorántnál, a Károly Gáspár Református Egyetem rektori hivatalában. A Parlament épületében külön fogadta őt, mint az összmagyar tanácskozó-zsinat ügyvezetőjét, ezenkívül számtalan egyházi eseményen is találkoztak. Ezért pontosan nem értem, mire gondol a püspök úr. Antall József és a többi miniszterelnök vele mint a Magyarországi Református Egyház lelkészi elnökével találkozott. Orbán Viktor idején ezt a hivatalt Bölcskei Gusztáv töltötte és tölti be. Vele a miniszterelnök rendszeresen találkozott. A zsinat elnökségét Orbán Viktor valóban nem fogadta, de ezt ők soha nem is kezdeményezték.
– A hírek szerint komoly gondok vannak a Károly Gáspár Egyetem háza tájékán.
– Én is így látom. Ahogy említettem, a miniszterelnök úr járt az egyetem rektori hivatalában, próbált segíteni a gondokon, de a helyszínen szerzett tapasztalatok arról győzték meg, hogy személyi, akkreditációs és jogi értelemben egyaránt olyan zűrzavar uralkodik a campusban, hogy abba a méhkasba nem szabad belenyúlnia. Meg kell várni, amíg letisztulnak a viszonyok, és aztán lehet komolyan foglalkozni az egyetem továbbépítésével. Ezzel együtt azonban az elmúlt négy évben az egyetem nemcsak azt a támogatást kapta, ami normatív alapon jár neki, hanem azon túl is folyósítottak a fejlesztési célokra pénzt abból az alapból, amit az egyházi felsőoktatás támogatására létesített az előző kormány. Sokszor vetik össze a református egyetem helyzetét a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fejlesztéséhez nyújtott milliárdos támogatással. Csak azt felejtik el, hogy ezek jelentős része a katolikus egyház saját kárpótlási pénzeiből fordítódott erre a célra. Katolikus részről egyébként gyakran éppen az a kifogás fogalmazódik meg, hogy az elmúlt négy évben református kurzus volt anyagi értelemben is. Tény, hogy számos komoly támogatást kapott a református egyház azokon az összegeken felül is, amelyek úgymond „jártak” és járnak. A rekonstrukcióra fordítható összegek minden egyházkerületben a többszörösére növekedtek. Ezeket elsősorban kicsi, de élni akaró gyülekezetek kapták. A szárszói konferenciatelep milliárdos támogatást kapott, több százmillióért a kormány visszavásárolta a debreceni egyetemi templomot, a negyedik Magyar Református Világtalálkozóra 250 millió forint jutott, ebből 190 millió a Duna-melléki egyházkerületnek. Nem esik jól ezt bizonygatni, de muszáj, mert ma divatba jött az előző kormány eredményeinek a semmibevétele.
– Ön szerint a református egyház az ateista elveket valló MSZMP utódpártját jelentő MSZP-vel, illetve a kis egyházakat preferáló SZDSZ koalíciójával ugyanolyan partneri viszonyt tud kialakítani, mint az előző kormánnyal?
– Itt a kiváló alkalom arra, hogy felmutassuk: egy ötszáz éves múlttal rendelkező egyházi közösség milyen stabil értékeket képvisel akkor, amikor a hivatalos politika hangja ezt nem erősíti, hanem időnként gyengíti. Itt az idő, hogy tiszta hangon szólaljunk meg, és a magyar társadalom elé tárjuk azokat az értékeket, amelyekre népünk jövőjét lehet építeni. Ez a szó legnemesebb értelmében vett politizálás, mely az egyház küldetésének része.
– Milyen értékekre gondol?
– Elsősorban a közösségi összetartozásra, annak a hangsúlyozására, hogy vagy együtt van jövendőnk, vagy pedig nincs jövőnk. Ha úgy próbálunk az Európai Unióba jutni, hogy az ott megszerzett előnyöket azoknak a magyaroknak a rovására bővítjük, akiktől a határok elválasztanak bennünket, akkor rövid távú célokért feláldozzuk az értékeinket. Nagyon fontosnak tartom a család szerepét. Magyarország súlyos demográfiai válságban van. Végre nyíltan ki kell mondani: ha valaki a saját családi életével nem tud hozzájárulni a közösség, a saját egyháza és ezen keresztül a nemzet gyarapodásához, akkor az anyagi jólét talmi csillogássá silányul.
élelmiszer
A gyermekeit is lopni tanította a nő, velük sikerült elemelnie kétszáz péksüteményt és tíz kiló húst
