Tegnap az IBM, ma a Kenwood… Csomagolnak a multik: ez van, hiába nyugtatgatják az embereket. Attól még nem fognak itt maradni – mondja a Videoton székesfehérvári főbejárata előtt a buszra váró férfi, de kérdésünkre sietve hozzá is teszi, ő már „hál’ istennek” nem érintett. Nyugdíjas mérnök, de azért a véleménye megvan a dolgokról.
– Megmondom én, mi lesz ebből. A sok hülye majd hangosan visszasírja Kádárt, hogy akkor milyen jó volt, a többiek meg elhiszik nekik. Pedig az unióról van szó, ezt kéne végiggondolni mindenkinek – állítja. Hasonló véleményen van Varga István is, aki „leszerelő” feleségére vár a bejáratnál. Az asszony majdnem harminc évet húzott le a cégnél, és most a Kenwood kivonulása miatt vesztette el munkáját. Ötvennégy évesen. A családnak nagy érvágás az elbocsátás, pedig Vargáné minimálbérért dolgozott. A férj nyugdíjas, a gyerekeket is segíteni kéne: érkezik az ötödik unoka.
– Most írja alá a papírokat a feleségem. Kap felmondási időt, végkielégítést. Tudja, az a borzasztó, hogy annak idején majdnem tíz éven át dolgozott cinnel, azóta légúti beteg. A szívével is baj van. A munkaügyi törvények sem egyértelműek, több jogásszal is beszéltem, hogy mi lenne a feleségemnek a legjobb, mi jár neki. A kötelességről mindig szó van, csak a jogokról nincs soha. Nézze meg, mit csinálnak a parlamentben. Még a vízcsapból is a csatlakozás folyik. Mi meg majd ültetünk krumplit, aztán tán csak lesz mit enni… – mondja, nevet ugyan, de a hangjában érezhető a lemondás.
A középkorú Berki Andorné, akinek állása egyelőre nincs veszélyben, ennél is tovább megy:
– Valószínűleg nemmel fogok szavazni a csatlakozásról – jelenti ki. Nem fél a leépítésektől, ha minden kötél szakad, visszamegy a kereskedelembe. – Inkább a mezőgazdaságot, a turizmust kellene fejleszteni, amiben nagyok lehetnénk – fejtegeti.
A Videoton-park olyan, mint egy város, az utcákon nyüzsgés, mindenhol parkolók, cégneves táblák segítik a tájékozódást. A Kenwood fehér épülete azonban kihalt, az ajtószárnyakon keresztben ragasztószalag a plomba, a félig átlátszó ablakokon bekandikálva már csak eltaposott dobozok, drótdarabok emlékeztetnek a régi időkre. „Tisztelt dolgozók! Az ajtót ne rángassák, kérjük, csengessenek!” – olvasható az okafogyott felirat az egyik átjáróban. „Tilos a döhányzás” – preparálta ki a másik táblát jó kedvében valaki. A cég már júniusban bejelentette, hogy továbbáll Kínába, november végén 190 munkást bocsátottak el.
– Nincs ezen mit csodálkozni. A bérmunkának ez a vége. Lehetett ezt tudni már akkor is, mikor szétcsavarozható csarnokokat kezdtek építeni a multik. Akkor kellett volna gondolkozni – mondja egy hölgy érdeklődésünkre. – Mi lesz itt a csatlakozás után, ki tudja, mikor kerül a mi vállalatunk sorra? – teszi hozzá már elmenőben. Az épület környékén egy fiatal lány a Videoton Mechatronikához igyekszik: kikölcsönzött munkaerőként dolgozott az IBM-nél, most igazolást szeretne kapni arról, hogy nem tart rá igényt a cég a továbbiakban, így részt vehetne az IBM-eseknek meghirdetett átképzési tanfolyamon. Számítógépes oklevelet szeretne. A csatlakozástól ő is fél, pontosabban nem túl sok mindent tud arról, hogy mivel is jár majd. De az biztos: egyelőre a saját bőrén csak annyit tapasztal, hogy a kedvezmények megvonásának lehetősége miatt villámgyorsan elvesztette a munkahelyét.
Zimmermann József miniszteri megbízott, a megyei munkaügyi központ vezetője úgy látja: a sajtó túlértékeli a Kenwood kivonulásának jelentőségét, hiszen erről már a nyáron tudni lehetett. Mint mondta, a város vezetői nemrégiben tárgyaltak a térség nagyvállalataival és multinacionális cégeivel. Az ott elhangzottak szerint a vállalatok maradnak, sőt fejleszteni szeretnének. Bízik benne, hogy így is lesz, hiszen az IBM-hez hasonló nagyságrendű elbocsátási hullám komoly gondot jelentene – fogalmazott. Mivel az IBM közel egy hónap késéssel küldte meg a munkaügyi központnak az elbocsátottak adatait, ezért az átképzési, munkábaállítási program is csúszott. A cég területén működő információs irodában azonban mégis sikerült az emberektől begyűjteni a szükséges adatokat: nagy eredmény, hogy december elején már megkezdődnek az első átképzési tanfolyamok, amit a dolgozók igényei szerint szerveztek meg. Ez közel száz főt érint. Zimmermann József szerint nagy eredmény az is, hogy a Fejér Megyei Munkaügyi Tanács rendkívüli ülésén megtárgyalta és támogatja a központ által kidolgozott munkaerő-piaci programot, amit néhány napon belül fel is terjeszt a minisztériumnak. Kiderült az is: az elbocsátottak közül több százan már novemberben közös megegyezéssel felbontották a szerződésüket az IBM-mel, vélhetően azért, mert rögtön el tudtak helyezkedni. A miniszteri megbízott úgy véli: ezt támaszthatja alá az üres munkahelyek számának alakulása is. Az IBM bejelentése előtt 2400 állás volt a megyében, ez november végére 1400-ra csökkent. Zimmermann József úgy látja: a legnagyobb gondot az okozza, hogy a központ által öszszegyűjtött 5000 állásajánlat zöme alacsonyabb életszínvonalat kínál a dolgozóknak, mint az IBM, ezért sokaknak keserű kompromisszumot kell kötniük. A miniszteri biztos reméli, hogy jönnek új befektetők is, mint mondta, pillanatnyilag 9 cég 650 munkahely megszűnését jelezte, de ebben már benne van a Kenwood is. Ez ugyan nem öröm, de egy működő piacgazdaságban nem lehet nagy katasztrófának tekinteni.
Lapunk úgy tudja: a közeljövőben újabb 109 ember kerülhet az utcára: a cég a munkahelymegőrző támogatásért már beadta az igénylését. A buszmegállóban egy kis pékség is üzemel, ahová sok dolgozó jár. Az eladó egy fiatal lány, csak annyit mond: felháborító, ami ezekkel az emberekkel törénik. Húsz év után öt hónap végkielégítés. Meg kéne gondolni ezt a csatlakozósdit…
lovarda
Lovagolni hívta a kiskorút, de inkább erőszakoskodott vele a lovardában
