A hatályos törvény szerint januártól új alapokra helyezik az egyház-támogatási rendszert. Eszerint a népszámláláskor felvett adatoknak megfelelően osztanák szét az állami támogatást. Ez ellen először csak a kisegyházak tiltakoztak, a sorba azonban most az evangélikus egyház is beállt. Miért?
– Kár lenne tagadni: az egyházak számára nem egyformán előnyös a két támogatási rendszer. A Magyarországi Evangélikus Egyház számára a jelenleg is alkalmazott rendszer kedvezőbb, mint a népszámlálási adatokon alapuló. Számomra alapvető kérdés, hogy mindenféle értelemben vállalható rendszer alakuljon ki, ezért legalábbis problematikusnak érzem a népszámlálási adatok alapján történő egyház-támogatási elosztást.
– Semjén Zsolt, az előző kormány egyházi titkárságát vezető egykori államtitkár szerint a legreprezentatívabb közvélemény-kutatásnál is tökéletesebb adatot kapunk az egész országot lefedő népszámlálás révén.
– Elvi megfontolás alapján nem értek egyet ezzel az okfejtéssel, hiszen az adatok felvételekor az emberek nem tudták, hogy azokat később nemcsak statisztikai célra, hanem az egyház-támogatási keret elosztására is fel kívánják használni.
– A lakosság hány százaléka vallotta meg a népszámláláskor a hitét?
– Nagyjából a háromnegyede.
– És az adófelajánlás során a lakosság hány százaléka támogatta a saját egyházát?
– Négymillió adófizető közül körülbelül 310 ezren.
– Vagyis jóval kevesebben nevesítették az egyházukat az adófelajánláskor, mint ahányan a népszámláláskor válaszoltak a felekezeti hovatartozást firtató kérdésre.
– Ez egy teljesen külön problémát vet fel, hiszen az is elgondolkodtató, hogy az adófizetők kevesebb mint tíz százaléka dönt az egyháztámogatás sorsáról.
– Sokan politikai okokkal magyarázzák az evangélikusok átpártolását, amely mögött Donáth László lelkész, szocialista párti képviselő egyházon belüli megerősödését vélik felfedezni.
– A leghatározottabban elutasítom azt a feltételezést, hogy Donáth László politikai ide- vagy odatartozása alapján közelítsük meg ezt a kérdést. Más lapra tartozik, hogy Donáth László szerepe az egyházon belül komoly problémát jelent. Ezt azonban az egyház-finanszírozástól határozottan el kell választani.
– Önnek mi a véleménye az MSZP-ben politizáló lelkésztársa megnyilvánulásairól?
– Nekem nem azzal van bajom, amit Donáth László mond, hanem azzal, hogy mindezt evangélikus lelkészként is teszi. Természetesen neki megvan a lelkiismereti szabadsága ahhoz, hogy a véleményét kifejtse. Mindazt, ami számomra a teológiai és egyéb magatartása miatt problematikusnak tűnik – és most az egyéb szót is aláhúznám –, azért tartom súlyos kérdésnek, mert ő egyúttal evangélikus lelkész is. Szerintem a teológiai állásfoglalásában nem lehet minden esetben felfedezni az evangélikus egyház hitvallásos tanítását. Hozzá szeretném azonban tenni, hogy Donáth László ügyében én nem vagyok területileg illetékes püspök. Ha azonban kiderül, hogy egy evangélikus lelkész nem az egyháza hivatalos hitvallása alapján végzi a munkáját – és itt most már nem Donáth Lászlóról, hanem az elveimről beszélek –, akkor az ügy tisztázásáért meg kell indítani a hivatalos eljárást.
– Mi a személyes véleménye a Donáth-ügyről?
– A jézusi tanítás azt mondja, hogy először négyszemközt intse meg az egyik testvér a másikat. Ezt csak azért bocsátom előre, mert én négyszemközt nem beszélgettem Donáth Lászlóval. Így amit most mondok, azt nem hitelesíti a személyes keresztyén lépések sora. Ennek ellenére volt olyan helyzet, amikor úgy éreztem, el kell indítani a vizsgálatot. A rendszerváltás utáni időben például televíziós, éjszakai műsorokban, vagy nyilvános egyházi rendezvényeken, lelkészi munkatársi értekezleten hangzott el olyan kijelentése, amelyet a tartalma miatt nem lehetett volna szó nélkül hagyni. Én tehát teológiai és életviteli problémákat látok, és nem politikai jellegűt. Az egy másik kérdés, hogy nekem nem tetszik, ha valaki így végzi a szolgálatát, csakhogy ez nem áll szemben a hatályos egyházi törvényekkel.
– Ha már a törvényekről beszélünk: mi a véleménye a szociális törvény módosító javaslatáról, amely jócskán megnehezítené az egyházi tulajdonban lévő egészségügyi és szociális intézmények működését?
– Nagyon fontos szolgálatot végeznek a szeretetotthonaink. Sajnálatosnak tartom a törvénymódosítás szövegét, amely a szociális ellátás rendszerében eddig független, egyházi intézményeket helyi kontroll alá próbál helyezni. Ez pedig lehetőséget teremt a személyes ellentétek vagy előítéletek érvényesítésére.
– Az evangélikus egyház ennek ellenére Budapesten mégis egy egészségügyi központot szeretne létrehozni.
– Valóban, az elmúlt másfél évben egyházunk komoly erőfeszíteseket tett az egészségügyi központ létesítéséért. Abban a reménységben vagyok, hogy ez olyan közszolgálati feladat, amely joggal számíthat arra az állami támogatásra, amely minden más, hasonló intézmény számára kijár.
– Az evangélikus egyház az ateista elveket valló MSZMP utódpártját jelentő MSZP-vel és a történelmi egyházak által vallott elveket kevésbé preferáló SZDSZ koalíciójával is ugyanolyan partneri viszonyt tud kialakítani, mint az előző kormánynyal?
– Ha komolyan vesszük azt a hittételt, hogy Isten mindenható, akkor el kell fogadnunk: mindennek teológiai olvasata is van. Istennek mindenhez köze van, de nem biztos, hogy úgy, ahogyan mi gondoljuk. Luther kifejtette – és ebben is az örökösének valljuk egyházunkat –, hogy Isten kétféleképpen kormányozza az embereket. Az egyik eszköze ebben az evangélium, a másik a törvény. Az előző a feltétlen bűnbocsánat hirdetése, az utóbbi pedig az isteni igény, követelés bejelentése. Mindennek az a társadalmi vetülete, hogy az egyház és államhatalom is – legalábbis Isten szándéka szerint – az ő eszköze. Ebből az is következik, hogy a mindenkori kormány nemcsak a választók vagy a történelem ítélőszéke, hanem Isten előtt is számot fog adni.
– És az mindegy, hogy milyen elvi alapok szerint cselekszik?
– Ha elfogadjuk a kiinduló gondolatomat, akkor a moralitás már automatikusan ki van jelölve. Ha azonban egy közösség elfelejti, hogy az Isten előtt felelős, azonnal elveszíti az aranyfonalat, és belebonyolódik az immorális döntések halmazába.
Tádzsikisztán
Hellenisztikus hatások egy eltűnt nomád birodalomban.
