Diplomáciai nagyüzem a megosztott Cipruson

Soha nem látott diplomáciai jövés-menés folyik Cipruson és a szigetet benépesítő görögök és törökök anyaországában. Magas rangú brit, de főként amerikai tisztségviselők adják egymásnak a kilincset Ankarában, Athénban, és vizitelnek az illetékes ciprusi vezetőknél, Glafkosz Kleridesznél, a görög és Rauf Denktasnál, a török közösség vezetőjénél is, hogy rábírják őket, fogadják el a Kofi Annan által felkínált tervet a 28 éve megosztott sziget újraegyesítésére. Az idő sürget, még az Európai Uniós tagországok vezetőinek december 12-i koppenhágai találkozója előtt nyilatkozniuk kell, hiszen azon dől el, mikor és hogyan – egészben vagy két részben – lesz Ciprus az unió tagja. A nemrégiben hivatalba lépett új török kormány üdvözölte az Annan-tervet, abban reménykedve, hogy a kérdésben tanúsított rugalmasságával végre ráveheti az EU-t a saját csatlakozásáról szóló tárgyalások időpontjának kitűzésére. Azt is jelezte ugyanakkor, hogy a terv egy része – amely alkalmasint túlnyomónak mondható – elfogadhatatlan Ankara számára. Görög részről is roppant kedvezőek voltak az első reagálások, olyannyira, hogy Athén még Törökország uniós tagságát is sürgetni kezdte, amire eddig még nem volt példa.
Maguk a ciprusiak azonban sokkal kevésbé lelkesednek a tervért, a sziget görög és török lakossága egyaránt sokallja a másik félnek tett engedményeket. Török részről elsősorban az új határok kijelölését sérelmezik; nemcsak azért, mert a jelenleg birtokolt területből át kell engedniük a görögöknek, hanem főként azért, mert nélkülözhetetlen ivóvízforrásoktól esik így el a ciprusi török lakosság, s katonai szakértők szerint az Annan által kijelölt határ nem is lenne jól védhető. A visszaadandó terület nagyságával a görög lakosság is elégedetlen, mert többet – alkalmasint mindent – szeretne visszaszerezni. A törökök nem nézik jó szemmel, hogy a náluknál sokkal gazdagabb görögök török területen is beruházhatnak. Attól tartanak ugyanis, hogy ezáltal a török közösség gazdaságilag függő helyzetbe kerül. Azt is sérelmezik, hogy a nem Cipruson született törökök egy részének görög követelésre távoznia kell a szigetről. A javasolt államalakulatot sem találják igazán konföderatívnak, jóllehet annyiban enged a török követeléseknek, hogy a svájci kantonrendszert veszi alapul, a népesebb görög közösségnek viszont lehetőséget ad arra, hogy a törököket „leszavazza”.
Yasar Yakis, az új török külügyminiszter a múlt héten még Rauf Denktas New York-i betegágyához is elzarándokolt (a veterán politikus a közelmúltban szívműtéten esett át), hogy rávegye a terv feltételes elfogadására, legalább a koppenhágai csúcsig. Denktas azonban elutasította azt. Nem csak Európának, Amerikának is egyre sürgősebb, hogy a dolgot dűlőre vigye, mert nagyon számít a török hadsereg tevőleges közreműködésére a majdani Irak elleni háborúban. Félő, hogy ha nem sikerül kielégíteni a török vágyakat a mérsékelten iszlám beállítottságú kormányzó párt, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) nem fogja végig követni szövetségesét a hadak útján, ezt az eshetőséget pedig az USA mindenképpen szeretné elkerülni.