Egy szocialista

Mármint Csintalan Sándor. E minőségében kevés fájdalmasabb dolog történhetne vele, mint hogy ezen a helyen megdicsérik, úgyhogy a laudációt most mellőzni fogjuk. A tények amúgy is szebben szólnak, mint mi. A történet szomorú, talán unalmasnak is tűnik, hiszen a legtöbben úgy gondolják, már mindent tudnak róla. Beszéljünk mégis sokadszor, valószínűleg nem utoljára a Defend Kft.-ről.
Csintalan Sándor, aki alighanem úgy került a Defend-ügy közepébe, mint Pilátus a krédóba (a Credo nem egy mennyiségi borozó, ahogy az MSZP országos választmánya vélné, hanem a katolikus hiszekegy), egészen nyugodtan megtehette volna, hogy még tavaszszal, azon melegében, ahogy a tulajdonrészét átvette, végelszámolja a Defend Kft.-t. Mint például tették azt az Ezüsthajó Kft. tulajdonosai. Csintalan Sándor nem ezt az eljárást választotta. Sajátos külsejével, szóhasználatával és stílusával magányos harcot kezdett a cég többségi tulajdonosával, a magyar állammal szemben, keményen forgatja a csatabárdot, míg a másik oldalon vidáman kacag a tankok legénysége. A többségi páncélosok, nagy vígságuk közepette, mert hát minél gyorsabban igyekeznek szétdúlni azt az értéket, közvagyont, amit a Defend Kft. jelent, most már a jogosulatlan adatkezelés bűncselekmény-sorozatának elkövetésétől sem riadnak vissza. Az állami cég dolgozóinak névsorát és egyéb személyes adatait (cickány ügy, alig két és fél ezer ember) kiadják egy konkurens magánvállalkozásnak, a Group 4-nek. Állampolgárként vélhetően örülhetünk, hogy a Group 4 megelégszik a Defend Kft. többségi tulajdonosi segédlettel végrehajtott bekebelezésével, és nem óhajtja szolid díjazás fejében ellátni például a honvédség védelmi feladatkörét, mert amilyen lendületben vannak a magyar államot most éppen megjelenítő koalíciós pártok, hamarosan azon kapnánk magunkat, hogy az agilis cég tisztán üzleti okokból hadat üzen valamely barátságtalan szomszédunknak.
Mindazonáltal fékezzük fantáziánkat, és maradjunk a prózai Csintalan Sándornál. Ezt a harcot, amelynek tétje egy jól szervezett, nyereséges állami tulajdonban lévő vállalat és mellesleg (amúgy MSZP-módra: mellesleg) kétezer-ötszáz ember jövője, Csintalan Sándor egyedül vívja. Szálegyedül. Arra nem számíthat persze, hogy bárki egykori elvtársa segít neki, az MSZP kampányának egyik alaptétele volt a Defend Kft. likvidálása, úgyhogy hálátlan misszió lenne most szocialistaként vagy SZDSZ-esként odaállni Csintalan Sándor mellé, vannak könnyebb, jobban fizető munkák a fenti pártok környékén, lehet például beszédet írni Medgyessy Péternek, csak nyomni kell az ö billentyűt, míg el nem fárad az ujjuk. Ám elvileg lenne a parlamentben egy ellenzék, amelynek eminens feladata lehetne például az állami vagyon védelme. Elvileg van. Gyakorlatilag alig. Amit a kormány a Defend Kft.-vel művel, az példátlan, ügyes ellenzéki képviselők hónapokig élhetnének belőle. Az MSZP és az SZDSZ emberei, míg ellenzékben voltak, ennél jóval kisebb horderejű ügyekből csináltak hatalmas akciókat, öltönyöket mutogattak kivetítőn, mellékelve hozzá saját drámaira formált arcukat. A Fidesz és az MDF képviselői most nem szakítanak időt a Defend Kft.-ben megtestesülő közvagyon védelmére, el vannak foglalva részint gesztuspolitikai manővereikkel, részint önállósulási törekvéseik demonstratív megjelenítésével.
Nem lehetünk azonban igazságtalanok. Tegnapelőtt Tóth Ferenc országgyűlési képviselő (Fidesz) interpellált egy jót a Defend-ügy egyik mellékszála mentén. Azt firtatta, miért vonta vissza a Defend Kft. új vezetése, a hűtlen kezelés gyanújának árán is, Eörsi Mátyás ellen első fokon megnyert perét. Éljen Tóth Ferenc! Csak remélhetjük, hogy legközelebb visz magával még-egy-felszólalót.