Elég a vádaskodásból!

Kristóf Attila
2002. 12. 15. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A kalauz a vonaton jegykezelői teendői mellett számos más feladat ellátására is hivatott. Többek között tájékoztatja (a tájékoztatlan) utasokat a legkülönbözőbb kérdésekről, a menetidőről, az átszállás és csatlakozás lehetőségeiről, intézkedik, ha valaki túlzottan kihajol az ablakon vagy a vészféket piszkálja, ha kell, rendőrt hív, de ő maga is szinte hatósági feladatokat lát el. Minden lépését a megfelelő tájékozottság, szakértelem, pontosság irányítja, mindig a szabályok ismeretében és szellemében jár el, így elfogultságot nem tanúsít, mivel minden kalauzi túlkapás és tévedés a szerelvény biztonságát fenyegetheti.
Nem csak a vonaton vannak kalauzok. Például a révkalauz rendkívül kényes feladatot lát el, amikor a nagy hajókat biztonságosan a kikötőbe vezeti. A Duna alsó (zuhatagos) szakaszán a megfelelő pillanatban mindig a hajóra lép az úgynevezett zuhatagi kalauz, aki úgy ismeri a folyót, mint a saját tenyerét. Örvényeket, víz alatti szirteket kerülget, felelősséget vállal a hajó és az utasok biztonságáért. Tulajdonképpen a hegyi sherpák, akik a Himalája csúcsaira vezetik fel a merész, ám a hó és jég birodalmában nem mindig otthonosan mozgó idegent, ugyancsak kalauznak tekinthetők.
Tehát amikor egy kiadvány a kalauz nevet veszi fel, nagy felelősséget vállal. Azt vállalja, hogy pontosan, tárgyszerűen tájékoztatja olvasóit, segíti eligazodni őket, saját hangulatát, egyéni impresszióit háttérbe szorítva. A maga tárgykörében az írott kalauz az étlapra emlékeztet, amely bizonyos választékot kínál, s eközben nem ajánlja a spenótot füstölt lazacként.
A francia Sajtókalauz (Le Guide de la Presse) az MTI jelentése és a Népszabadság közlése szerint ezerkétszáz oldalon tájékoztat százötven ország különböző sajtótermékeiről. A nemzetközi lexikon magyar fejezetét Thomas Schreiber jegyzi.
Róla tudni illik a következőket. Származását tekintve magyar, kitűnően ír, olvas és beszél magyarul. Párizsban él, úgynevezett diplomáciai újságíró. Annak idején, amikor a Magyar Nemzet (1991-ben) francia tulajdonba került, Schreibert eléggé szoros kapcsolatok fűzték a laphoz, amelyek a Hersant (Figaro) csoport 1994-es (eléggé csúfos) távozásával megszűntek.
Most az adott tárgykörben a következőképpen kalauzolja olvasóit.
„A magyar polgári újságírás valaha legtekintélyesebb képviselője, a Magyar Nemzet, amely a II. világháború vége előtt, majd a rendszerváltást megelőző évek legbátrabb és legkedveltebb fóruma volt, megszenvedte az utóbbi évek többszöri tulajdonosváltozásait, 1994-től számítható hanyatlása. A Fideszhez közel álló Napi Magyarországgal való összeolvadásától kezdve az akkori jobboldali Orbán-kormány és nacionalista jobboldal félhivatalos szócsövévé szegődik, xenofób, antiszemita hangvételtől sem riad vissza. Ma már semmiben sem emlékeztet arra a dicsfénnyel övezett lapra, amely két diktatúrát élt túl, s csak remélni lehet, hogy fog még jobb napokat is látni.”
Thomas Schreiber jól ismeri a magyar sajtóviszonyokat, nincs szüksége arra, hogy a honi „baloldal” súgása alapján formáljon véleményt. De sajnos nem tárgyszerű eligazítást, hanem ahelyett saját – tényekkel alá nem támasztott – vélekedését közli. Ez politikailag aligha korrekt. Sőt, a francia nacionalizmus is felrémlik benne. Schreiber úrnak ugyanis tudnia kell, hogy a francia tulajdonlás idején (1991 és 1994 között) a lap példányszáma mintegy a felére esett vissza, s nem élte fénykorát. A Napi Magyarországgal történt összeolvadása óta példányszáma viszont több mint a duplájára nőtt. Ezek persze csupán piaci adatok, nem tartalmaznak xenofóbiát.
Thomas Schreiber szívesen közli magyar nyelvű és tárgyú írásait a Népszabadságban és a 168 Órában. Ez bizonyos ízlésbeli, sőt ideológiai elkötelezettségre utal. Ha például egy zuhatagi kalauz a szirtek között ideologizál, a hajó, utasaival együtt, hullámsírba vész. Amit Schreiber úr a Sajtókalauzban állít, az tényszerűen nem igaz. Tényekkel nem is szolgál. A magyar posztkommunista baloldal (és üzleti konkurencia) véleményét teszi sajátjává, s ülteti át francia nyelvre. Így súlyosan vét bizonyos etikai normák ellen.
Nyomatékosan tiltakoznunk kell ama állításával kapcsolatban, hogy a Magyar Nemzet „a nacionalista jobboldal szócsöve” és nem riad vissza a „xenofób, antiszemita” hangvételtől. Ez hitelrontás, amiért a Magyar Nemzet Thomas Schreibert és a Le Guide de la Presse-t perelni fogja. Értelemszerűen neki mint szerzőnek kell a bíróság előtt állításait bizonyítania, általánosító és megfoghatatlan vádaskodások helyett.
Mindaz, amit leírt, sérti a Magyar Nemzet több százezerre tehető olvasótáborát is, amely épp a Sajtókalauz által „hanyatlásnak” nevezett időkben erősödött meg, s vált stabillá.
Sajnálatos az, amit Schreiber úr a francia közönség kalauzaként elkövetett. A pontatlan, elfogult és rosszhiszemű tájékoztatás sem magyarként, sem franciaként nem szolgál dicsőségére.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.