Figyelő szemek a légtérben

Olasz gyártmányú, nagy hatótávolságú radarokat telepít a NATO 2004-től Magyarországon. A három berendezés négy és fél év múlva áll üzembe, s nincs kizárva, hogy szoftverátalakítással az ország bekapcsolódhat a tervezett USA-rakétavédelmi programba. A magyar légteret jelenleg a Varsói Szerződés idejéből származó radarokkal figyeli meg a honvédség. Ezek közül tizenkettőt újítottak fel a NATO egyik projektjéből.

A magyar légtérben naponta 2500 repülőgép fordul meg. Beazonosításukat a közelmúltig elavult szovjet radarokkal oldotta meg a Magyar Honvédség. A Varsói Szerződés idején vásárolt eszközök nem váltak működésképtelenné az évtizedek alatt, ám a NATO-követelményeknek már nem feleltek meg.
Élettartamuk meghosszabbítása, a radarok átalakítása többéves fejlesztő- és kutatómunkát igényelt – és igen sok pénzt. Az átalakítást nem a honvédelmi költségvetésből fedezte Magyarország, hanem a NATO biztonsági beruházási programjának (NSIP) előirányzatából. E projektben minden tagállam részt vesz, s az általuk befizetett összegekből fedeznek bizonyos kutatás-fejlesztési, logisztikai, nukleáris fegyverek korlátozására irányuló, illetve légvédelmi és egyéb programokat. Hazánk évente 0,65 százalékát fizeti a tagállamok által fedezett összegnek, ami évről évre növekszik: 2003-ban 711 millió, míg 2007-ben már 935 millió euró lesz.
A szövetség történetében először fordult elő, hogy e közös keretből finanszírozzák a Varsói Szerződés idejéből örökölt eszközök felújítását, ráadásul úgy, hogy az adott ország a saját hadiipari kapacitásait használhassa fel e célra; a tizenkét szovjet radar átalakítását ugyanis a Honvédelmi Minisztérium kötelékébe tartozó Arzenál Rt. és a Technológiai Hivatal végezte. A többéves munka december 13-án ért véget a tizenkettedik átalakított eszköz átadásával. A fejlesztés költsége meghaladta az ötszázmillió forintot. Három évvel ezelőtt azért indították el a radarfelújítási programot, hogy az új háromdimenziós (a célok irányát, távolságát és magasságát felismerni képes) eszközök telepítéséig megvalósítható legyen a légtérfelderítés; ám a szakemberek szerint több mint valószínű, hogy akkor is üzemben maradnak, ha a három nagy hatótávolságú radart Magyarországra telepítik.
– Az új háromdimenziós radaroknak vélhetőleg jobb lesz a kommunikációs és felderítő képessége, mint a felújított szovjet radaroknak – mondta lapunknak Ráth Tamás ezredes, a Honvédelmi Minisztérium technológiai hivatalának vezérigazgatója, hozzátéve: a három új és a felújított tizenkét radar közti különbség főleg a gyakorlati alkalmazás során lesz mérhető.
A NATO 1999-ben döntött úgy, hogy Magyarország, Csehország és Lengyelország területére nyolc új radart telepít. Mivel az előállítás és telepítés költségeit nagyrészt a biztonsági beruházási program előirányzatából fedezik, a kiírás és a tender értékelése is szigorú NATO-normák szerint ment végbe. A pályáztatást mindhárom ország esetében egy NATO-szervezet, az NC3A ügynökség végezte, ennek köszönhetően nem csúszott sem a nyertes kiválasztása, sem a szerződéskötés, míg más, a radarbeszerzési programban részt vevő országokban akár négy évet is késett a beszerzés. A tender nyertese, az olasz Alenia Marconi Systems eddig Törökországban, Norvégiában és Dániában telepített háromdimenziós radarokat. Magyarországon három helyen: Bánkúton, Békéscsabán és Zengőváron helyezik el a berendezéseket. Az első radart 2004 októberében telepítik, a másodikat következő év júniusában, míg a harmadikat 2006 februárjában; rendszerbe állításukra tizenhat hónapot írtak elő.
A harminckét kezelőt már 2004 áprilisában kiképzik Olaszországban.
Amennyiben az évtized második felétől Magyarországot is bevonják az USA tervezett rakétavédelmi programjába, nem kizárt, hogy szoftverfejlesztéssel a háromdimenziós radarokat is felhasználnák a projektben.