Függetlenségüket féltik a máltaiak

A csatlakozási tárgyalásokon olykor kompromisszumképtelennek minősített, érdekeiért végsőkig küzdő vallettai politikusok a sziget szuverenitása védelmében számos uniós tervet utasítottak el. A belpolitikai viharokkal is küzdő Málta, bár történelme során mindig is kultúrák közti hidat képzett, hagyományait Európa kedvéért sem adja fel.

A Szicília és Észak-Afrika közti szoros őrszeme, úgy tűnik, kettős játékot játszik. Annak ellenére, hogy a jelenlegi, Eddie Fenech Adami vezette konzervatív nacionalista kormány a minél zökkenőmentesebb uniós csatlakozáson fáradozik, munkáját többek közt az nehezíti, hogy a rivális, 1998-ig kormányzó baloldal ellenzi az integrációt. Valletta az utóbbi években ettől függetlenül felismerte a külföld felé nyitásban rejlő különleges üzleti lehetőségeket, s tett is lépéseket a többi, csatlakozásra váró országhoz fűződő kapcsolatának szorosabbra fűzésére. A történelmi emlékekben gazdag turistaparadicsom lakói azonban hagyományaikhoz és önálló döntéseikhez ragaszkodnak leginkább. Így volt ez, amikor a törökök ellen küzdöttek, vagy amikor angol fennhatóság alá kerültek, s akkor is, amikor – fittyet hányva a nyugati véleményekre – olyan országokkal kötöttek kereskedelmi egyezséget, mint Kína vagy Líbia.
A lakosság egy része szerint most újabb harc vár hazájukra, ez esetben a brüsszeli „olvasztótégely” ellen. Vagyis az előremutató lépések nem jelentik azt, hogy a csatlakozás kérdésében Málta egységes lenne. Az unió diplomatái mindezért korábban nem egy kritikus, sőt olykor csípős megjegyzést tettek a szigetország politikájára, hangot adva azon véleményüknek, hogy az ország „protekcionista és elszigeteltségi” hagyományai akár a csatlakozási terveket is kerékbe törhetik. Az emigrációtól való félelem miatt Valletta Szicíliához fűződő viszonya is viharosnak minősíthető, az ingatlanokat pedig a német felvásárlástól féltik a máltaiak.
A helyiek erős „euroszkepticizmusát” ismerve tehát nem meglepő, hogy sokak szerint a legnagyobb problémának a lakosság meggyőzése bizonyulhat, bár egy ősszel készített közvélemény-kutatás eredményei szerint a máltaiak 47 százaléka igent mondana a csatlakozásra. A 390 ezres országban a következő évben ráadásul általános választás is lesz, amit – ismerve a politikai irányvonalakat – ugyancsak meghatározónak tartanak az ország uniós tagsága szempontjából. Málta céljai mindenesetre egyfajta „euromediterrán” stratégia kiépítésére utalnak, amely hidat képezhetne Európa és a fekete kontinens között. Az Észak-Afrika felé történő, kulturális és üzleti alapú kacsingatás a helyi politikai lépésekből is egyre egyértelműbbé válik. Az így kirajzolódó identitásbeli kérdések pedig a lakosság mellett az uniós politikusokat is komoly dilemmák elé állíthatják.