Holt lelkek telkei

Jó ideje arról suttognak a Homokhátságon, Csongrád megye délnyugati részén, hogy a részarányföldeket – azokat a törpebirtokokat, amelyeket a téeszekbe bevitt területek ellenértékeként adtak vissza a szövetkezeti tagoknak a földosztó bizottságok – valakik „lenyúlják”. Különösen azok a földek tűnnek el kézen-közön, amelyek a tervezett déli autópálya vagy az 55-ös főút közelében fekszenek, mert azok a legértékesebbek. Főleg azokról a hektárokról lehet hallani a szóbeszédet, amelyek tulajdonosai elhaltak. Az ügyes, jól informált bennfentesek pedig egyszerűen lenyelik a gazdátlan területeket, arra számítva, hogy a hozzátartozók úgysem keresik a birtokot, mert nem is tudnak róla.
Hallott erről Magyar György is, de nem törődött vele – álmában sem gondolta, hogy áldozata lesz egy ilyen történetnek. A kilencvenes évek közepéig a Homokhátságon gazdálkodott. Akkor tönkrement, szakmát váltott, Makóra költözött. Ez év novemberében szerzett arról tudomást, hogy földet örökölt. Édesapja, Magyar János – aki 1994-ben elhalálozott – hagyott rá egy kisebb területet. Az öröm ürömbe csapott át, amikor megtudta, hogy az örökség már nem az övé, mert Magyar János eladta azt. Ennek az ügyletnek csak az volt a szépséghibája, hogy az apa a szóban forgó két hektárt 1997-ben értékesítette. Akkor kötötte meg az adásvételi szerződést, amikor már három éve halott volt. Magyar György előtt a gogoli Holt lelkek elevenedtek meg, öttömösi környezetben.
– Káprázik a szemem, ha a szerződésre nézek. Bár átadtam az ügyet a rendőrségnek, magam is nyomozok, mert úgy érzem, mások is kerülhettek ilyen helyzetbe, csak még nem tudnak az átverésről – elevenítette fel indulatosan a különös esetet a pórul járt örökös.
Magyar György 2002. november 2-án határozta el, hogy szanálja a család régi iratait. Ekkor találta meg az 1993-ban kelt dokumentumot, amely valójában egy földhivatali határozat. Az értesítésben az állt, hogy Magyar János, az öttömösi téesz egykori tagja részarányban visszakapott szűk két hektárt. Azonban a címzett erről semmit nem tudhatott, mert rákbetegen kórházban feküdt, ahol elhunyt. Felesége sem emlékezhetett az értesítésre, mert agyvérzése miatt szanatóriumban volt utókezelésen. Amikor a földhivatali határozatot Magyar György felfedezte, az öttömösi polgármestert, Bata Ferencet kereste meg, hogy felvilágosítást kapjon az örökség ügyében, hiszen a téesz 1995-ben megszűnt.
– A polgármester azt mondta, az a föld, amit én keresek, nem létezik. Visszaszállt az államra, másik harmincegy öttömösi ember birtokával együtt, akik szintén elhaláloztak. Mert idegesnek láttam Bata urat, nem nyugodtam bele a válaszba. Bementem a földhivatalba, ahol nagyon készségesek voltak, és előkerítették édesapám részarányi lapját.
Amikor azokba Magyar György bepillantott, a rosszullét kerülgette. Akkor látta meg halott édesapja aláírását – 1997-es dátummal. Nem volt kétséges előtte, hogy a kézjegyet valaki hamisította. Bár a szerződésben sok adat valóságosnak látszott, több dolog mégsem stimmelt. A hivatalos papírt ügyvéd hitelesítette, ezért a földhivatal az adásvételi szerződést elfogadta. A vásárló, Dobó Jolán valóságos személy. Öttömös mellett, egy szép tanyán lakik, s őt a földhivatal a szerződés alapján tulajdonba is helyezte. Magyar György felkereste a vevőt, hogy kiderítse, mikor és miképp jutott az asszony birtokába a családi örökség.
– Amikor Dobó Jolánt megtaláltam, egyik meglepetés a másikat követte. Férjéről kiderült, hogy ő volt a feloszlatott öttömösi téesz utolsó elnöke. Ez engem nagyon zavart, de addig nem mondhatok a sejtéseimről semmit, amíg nincsenek bizonyítékaim. Dobó Jolán zavarosan beszélt az eladó személyéről. Azt állította, hogy Magyar János fiától vette a földet, aki autószerelő, és azt is megmondta, hogy hol lakik. Ugyancsak elkerekedett az asszony szeme, amikor felfedtem az inkognitómat… Zavartan csak annyit válaszolt, hogy az egy másik ember volt. Felkerestem az illetőt, aki a Magyar György nevet soha nem viselte, de valóban autószerelő. Megesküdött, hogy apám nevében soha nem adott el földet, apámat nem is ismerte, és alig várja, hogy vallomást tehessen a rendőrségen. Amikor Dobó Jolánt arra kértem, adja vissza a földemet, kiderült, hogy azt már „továbbpasszolták”. Még ekkor is meg akartam egyezni, kértem, fizessék meg örökségem ellenértékét. A kártalanítás elmaradt, így 2002. november 14-én feljelentést tettem a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányságon csalás és közokirat-hamisítás gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen.
A vizsgálat folyik.
Az autószerelő nekem is azt állította, amit riportalanyomnak, hogy nem hamisította Magyar János aláírását, és földet sem adott el. Dobó Jolán már nem beszélt az autószerelőről, helyette azt hangsúlyozta, hogy mostanában a férjével kétszer is járt Ásotthalmon, de nem találták meg azt a személyt, akitől a földet vették.
– Mi jóhiszeműek vagyunk. Nem tudjuk, kitől vásároltunk – állította az asszony.
– Itt a környéken mindenki ismerhet mindenkit – vetettem közbe.
– Akkor sem találtuk! – mondta határozottan. A rendőrség bizonyára kideríti, ki hamisította a szerződésre az örökös édesapjának nevét. Remélhetőleg gyorsan el lehet majd varrni ezt a szálat. Annál izgalmasabb kérdés, hogy milyen gyakori eset ez Öttömösön és környékén. A falu polgármestere, Bata Ferenc próbált megnyugtatni:
– Biztos vagyok abban, hogy a mi falunkban több olyan eset nem fordult elő, mint ami megtörtént Magyarékkal. Cáfolom, hogy azt mondtam volna neki, harmincegyen úgy jártak, mint az édesapja.
Öttömös polgármestere átadott egy megdöbbentő listát is. Kétszázhetvenhat hektárnak – részarányföldekről van szó – a valóságban nincs gazdája, csak papíron létezik a tulajdonos. Ez a hatalmas birtoktest parlagon van. A polgármesteri hivatal felszólította a kétszázharminckilenc birtokost, hogy jelentkezzenek, egyezséget akarnak kötni velük, mert a művelés alá nem fogott földre erdőt szeretnének telepíteni. Senki nem jelentkezett. Nem tudni, miért. Ők is holt lelkek lennének? A polgármester nem ismeri azokat a személyeket, akiknek a kezében vannak a földek. A főhatóságok nem engedélyezték az erdőtelepítést; amíg nem tisztázódik a kétszázhetvenhat hektárra bejegyzett kétszázharminckilenc személy kiléte, addig nem tudnak előrelépni az ügyben.
Vajon kiderül-e valaha, mi történt, vagy egy újabb Magyar György-esetnek kell felszínre kerülnie ahhoz, hogy a rendőrség nyomot találjon?