Sokszor felvetődik, hogy az Európai Unió valóban szívesen látja az új tagokat? És egyáltalán: menynyire reális az a vélekedés, hogy hazánk minden tekintetben egyenlő helyzetbe kerül a tizenötökkel?
– Számomra a közép-európai országok – Magyarország, Csehország, Lengyelország és a több államé – csatlakozása egy álom beteljesülése. Bevallom: amikor 1979-ben első ízben választottak meg az európai közösség képviselőjének, nem gondoltam volna, hogy valaha is a szabadnak és függetlennek láthatom Magyarországot. Nem kétséges, hogy Európa mindannyiunk otthona: az úgynevezett „nagy országok” képtelenek lennének választ találni közös ügyeinkre a többi tagállam segítsége nélkül. Éppen ezért arra bátorítom a magyar embereket, hogy a jövőre esedékes uniós népszavazáson minél többen mondjanak igent hazájuk európai integrációjára. Meggyőződésem, hogy a kontinensen élők számára a közös cselekvés az egyetlen megoldás, és biztosíthatom önöket, hogy az Európai Unión belül a kisebb területen élő és lélekszámú nemzetek hathatósan képviselhetik érdekeiket. Szó sincs arról, hogy a nemzeti identitást és a helyi sajátosságokat ne tartanánk fontosnak. Úgy vélem, hogy semmiféle „kormányközi” irányítás nem pótolhatja az önálló politikai cselekvést. De erről szó sincs. Biztos vagyok abban, hogy a közös európai értékrend megóvja a nemzeti kultúrákat, és ennek a folyamatnak Magyarország is fontos szereplője.
– Egy októberi statisztikai felmérés szerint a magyarországi pártok közül a Fidesz–Magyar Polgári Párt szavazói támogatják leginkább hazánk uniós tagságát: hetvennégy százalékuk szavazna igennel. Mindez azt jelentené, hogy a jobboldali pártok jobban kötődnek az Európai Unióhoz?
– Örvendetes, hogy a magyar polgárok többsége így vélekedik. Fontos, hogy minél többen vallják magukénak az európai egység eszméjét. A Fidesz már eddig is számtalanszor tanújelét adta integrációs elkötelezettségének: Orbán Viktor, az Európai Néppárt alelnöke eltökélten támogatja Magyarország csatlakozását. Úgy gondolom, hogy az említett statisztikai eredmény ennek a következetes politikának a bizonyítéka. Egyébként Európában is átrajzolódóban a politikai térkép: 1979 és 1999 között baloldali hegemónia érvényesült az Európai Parlamentben, ma azonban már más a helyzet: büszkén mondhatom, hogy jelenleg az Európai Néppárt rendelkezik a legnagyobb frakcióval. Nem kétséges, hogy a közös munkában nagyon számítunk a Fidesz és az MDF segítségére: szívesen látjuk mindazon politikusokat, akik már eddig is sokat tettek közös otthonunkért, Európáért.
– Vajon a magyar gazdaság növekedési üteme elegendő lesz az unióban?
– Magyarország jelentős előrehaladást ért el ezen a téren, nem utolsósorban az elmúlt évek kormányzati politikájának köszönhetően. Úgy gondolom, hogy a magyarok rendkívüli akaratereje vezetett ahhoz, hogy a térségben – Szlovénia mellett – éppen az önök hazájában a legkedvezőbbek a gazdasági kilátások. Természetesen a munka korántsem fejeződött be, további erőfeszítéseket kell tenni, tovább kell haladni a megkezdett úton. Ne feledjük, hogy fél évszázadnyi szocializmus után nem könnyű egyik napról a másikra megváltoztatni a gazdasági és politikai filozófiát. Minden nehézség ellenére én roppant bizakodó vagyok, a további eredményekhez kitartást és erőt kívánok magyar barátaimnak.
Jó hír: megszűnhetnek a dugók az M7-esen
