Kikérik maguknak

Diplomáciai bonyodalmakat okozott Ahmed Zakajev szakadár csecsen vezető, akinek kiadatását Dánia után most Nagy-Britanniától kéri makacsul Moszkva. Ez az eset is bizonyítja, hogy a terrorizmus ellen szövetkezők sem nagyon tudnak közös nevezőre jutni abban, ki is valójában a terrorista.

Kínos helyzetbe került Tony Blair brit miniszterelnök, miután a dán kormány gyakorlatilag áthárította rá a felelősséget a moszkvai hatóságok által körözött csecsen vezető, Ahmed Zakajev kiadatásának ügyében. London a terroristaellenes nemzetközi koalíció egyik legelkötelezettebb tagja, másrészt viszont nem hagyhatja figyelmen kívül a dán hatóságok kiadatást elutasító döntését, valamint a Zakajev pártján álló brit közvélemény nyomását. Blair félti a látványosan jó brit–orosz kapcsolatokat is azok után, hogy Koppenhága és Moszkva viszonyában súlyos törést okozott Zakajev ügye. Most London aggódhat, hiszen a moszkvai túszdrámát követően a Kreml presztízskérdésként kezeli a csecsen szakadárokkal fenntartott európai kapcsolatokat. Az orosz politikai vezetés kitart amellett, hogy bármelyik országba érkezzék is Zakajev, megindítják a kiadatási eljárást. Így történt most is, s a Scotland Yard szerint a december 11-én kezdődött eljárás a koppenhágaihoz hasonlóan legalább egy hónapig eltart majd.
Aszlan Maszhadov csecsen elnök „utazó nagykövete” koppenhágai szabadlábra helyezése után érkezett a szigetországba, ahol a brit hatóságok kihallgatták, majd óvadék ellenében elengedték. A történteket az orosz külügyminiszter ahhoz hasonlította, mint ha Oszama bin Ladent engedték volna szabadon egy rövid beszélgetés után. Zakajevet egyébként régi ismerőse, Vanessa Redgrave brit színésznő hívta meg Londonba. Ő fizette ki az óvadékot, és ő állta a szakadár politikus dániai ügyvédi költségeit is.
Hogy mennyire politikai felhangokkal terhelt Zakajev kiadatása, azt jelzi Borisz Berezovszkij nevének felbukkanása az ügyben. A csecsen politikus jogi képviseletét ugyanis az orosz elnök egyik legádázabb ellenfelének számító, jelenleg szintén Londonban élő oligarchához kötődő polgári szabadságjogokért alapítvány finanszírozza.
A 43 éves Ahmed Zakajev életútja szorosan összefonódott a csecsen nép szabadságharcának legújabb fejezetével, s hűen jelzi azt is, hogy ebben az évtizedben a szakadár harcosok milyen messzire kerültek nemcsak a törvényességtől, de még saját hagyományaiktól is. S ezen a tényen az sem változtat, hogy Moszkva szintén sorra szegte meg ígéreteit, s a szövetségi erők a lehető legbrutálisabban léptek fel a köztársaságban.
A Kazahsztánban született Zakajev a grozniji színművészeti főiskolára járt, s 1981 és 1990 között a csecsen főváros színházában színészként kereste a kenyerét. A később megölt csecsen elnök, Dudajev szeparatista kormányában a kulturális minisztérium élére került, ám amikor kitört a háború, inkább fegyvert fogott. A csecsenekre nem jellemző szőke szakállt viselő férfi hadsereg-tábornoki rendfokozatig emelkedett a katonai ranglétrán. Maszhadov munkatársaként ő is részt vett azokon a tárgyalásokon, amelyeken sikerült elérni 1996-ban az orosz csapatok kivonását Csecsenföldről. Az elnökké választott Maszhadov ezután kinevezte miniszterelnök-helyettessé és külügyminiszterré. Az 1999 őszén kezdődött második csecsenföldi háború kitörése után nem sokkal megsebesült, majd külföldre szökött. Időről időre feltűnt a nemzetközi porondon, és Maszhadov jobbkezeként különféle nyilatkozatokat tett. Az orosz hatóságok 2001-ben már nemzetközi elfogatóparanccsal keresték. Ennek ellenére szabad utat kapott Moszkvába, amikor szeptember 11. után Putyin elnök újabb kísérletet tett Csecsenföld pacifikálására. Zakajev ekkor többórás titkos megbeszélést folytatott Seremetyevón Putyin személyes megbízottjával, Viktor Kazancev tábornokkal. Ez is mutatja, hogy az orosz kormány szemében most terroristának minősülő szakadár vezető azon mérsékelt hangadók közé tartozik, akik csecsen részről leginkább hajlamosak a kompromisszumra. Ezt támasztja alá minapi londoni nyilatkozata is, miszerint egyetértve Putyinnal, nem Csecsenföld státusát tartja lényegesnek, hanem azt, hogy a köztársaság ne lehessen Oroszország elleni agresszió kiindulópontja. Ennek alapján szerinte meg kell találni a mindkét fél számára elfogadható megoldást Csecsenföld kérdésében. E szándék azonban ott bukik meg, hogy a köztársaságban ma nincs olyan politikai vezető, aki bármilyen megállapodást szavatolni tudna. Ráadásul Maszhadovot és így jobbkezét, Zakajevet is végleg szalonképtelenné teszi Moszkva szemében, hogy egy lehallgatott telefonbeszélgetés azt sejteti: előre tudtak a Melnyikov utcai túszdrámáról.
Oroszország szerint Zakajevnek semmi alapja sincs ma arra, hogy menedékjogot kérjen Nagy-Britanniában, mivel nem elvei, hanem konkrét bűncselekmények miatt üldözik. A szakadár politikust az 1996 és 1999 közötti időszakra vonatkozóan vádolják fegyveres lázadás kirobbantásával és terrorcselekményekben való közreműködéssel, de a legutóbbi moszkvai túszdráma nem szerepel a bűnlajstromán. A vádpontok között olvasható, hogy Zakajev fegyveres csoportokat (bandákat) szervezett Oroszország alkotmányos rendjének aláásására. Az időszaktól függően háromszáz–ezerötszáz fős fegyveresből álló, Délnyugati Front elnevezésű csapatot ő maga vezette. E minőségében – az orosz álláspont szerint – számos személy elleni, valamint a társadalmi rend felforgatására irányuló, a banditizmus címszó alatt büntetendő cselekményt elkövetett: csapatával elrabolták és kivégezték többek között Urusz-Martan járás ügyészségének két nyomozóját, később ugyanitt két orosz papot, e területet két hétig uralmuk alatt tartották, akárcsak 1996 márciusában Groznij egyik kerületét. Ugyancsak ez év augusztusában rátámadtak a főváros főpályaudvarára, s megölték a rendőrség háromszáz munkatársát. Az orosz vádirat szerint Groznijban tűntek fel 1999 decembere és 2000 januárja között is, ahol huszonegy rendőrt megöltek, és tizenkettőt megsebesítettek.
A dán igazságügyi szervek nem tartották bizonyítottnak a vádakat – amelyekhez hasonlóak alapján Oroszországban már több csecsent elítéltek –, s elutasították a kiadatást. Mindezek ellenére valószínű, hogy másokhoz hasonlóan Zakajev sem a törvényes keretek között működött Csecsenföldön, ám mint az említett pravoszláv papok elrablásának esete is igazolja, az orosz hatóságok nem tudják egyértelműen bizonyítani bűnösségét. A túszszedés egyetlen túlélőjének, Szergij atyának az elbeszéléséből is inkább csak erősen valószínűsíthető, semmint bizonyítható Zakajev érintettsége. A szemtanúk többsége már nem él, a vádiratban felhozottakról pedig nem derül ki egyértelműen, hogy látták-e az eseteket, avagy csak hallottak róluk. Így aztán Ahmed Zakajev alighanem a kiadatás veszélye nélkül élvezheti egy ideig Vanessa Redgrave vendégszeretetét.