Lezárult a növényolajper

A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban helybenhagyta a másodfokú ítéletet a tíz éve húzódó növényolajperben. A Mentor Szövetkezet azt kérte, hogy – kártalanítása mellett – az ÁPV Rt. jogelődje által a Növényolaj-ipari és Mosószergyártó Vállalatra törvénysértő módon kötött privatizációs szerződést semmisítsék meg. A másodfokon eljáró bíróság a semmisségre vonatkozó keresetet 2001 szeptemberében jogerősen elutasította.

Tavaly ősszel a Fővárosi Bíróságon született meg a jogerős ítélet a növényolajperben. A másodfokon eljáró bíróság által meghozott döntés indokolása is rögzíti, hogy „a kormány a Világbankkal együtt lefolytatott Második átfogó szerkezetkiigazítási program összeállításánál” vette tervbe a Növényolaj-ipari és Mosószergyártó Vállalat (NMV) átalakítását és privatizációját, amelynek 1991 végén kellett (!) megkezdődnie.
A szövetkezet következetesen azt állította a különböző bírói fórumokon, hogy az 1991. végi pályázatra a Feruzzi csoporthoz tartozó külföldi befektető nem is nyújtott be érvényes ajánlatot.
A pályázati eljárásban – meglehetősen etikátlan módon – kulcsszerepet játszott a Feruzzi csoport auditor cége, a Price Waterhouse is, mégpedig az NMV és az Állami Vagyonügynökség egyidejű pénzügyi szaktanácsadójaként.
A tízéves perben hosszú ideig még azt is vitatták a bíróságok, hogy a Mentornak joga van-e semmisségi keresetet benyújtani az NMV privatizációs szerződése ellen. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálata során végül is helybenhagyta másodfokú bíróság döntését, amely egy 1999-ben hozott jogegységi döntés alapján elismerte a Mentor Szövetkezet keresetindítási jogát. Sőt, a jogegységi döntés alapján az NMV privatizációs szerződése semmisségének megállapítására benyújtott keresetet a bíróságnak érdemben kellett elbírálnia. El is bírálták, csakhogy – mint az a másodfokú ítéletből kiderül – a felperes Mentornak olyan megóvandó joga nincs, amelyet a privatizációs szerződést kötő ÁPV-vel és Cereollal szemben kellene megóvnia a bíróságnak.
Vagyis a törvénysértő privatizációs pályázatokkal szemben a bírói út lehetősége ma Magyarországon odáig még mindig nem terjed, hogy a bűnös módon kötött szerződéseket a siker reményében lehessen a bíróságon megtámadni. Ugyanis arra nincs lehetőség – a törvénykező Legfelsőbb Bíróság szerint sincs –, hogy bíróság átvegye a pályázat elbírálásával kapcsolatos döntési jogkört, hogy mást nyilvánítson egy pályázat győztesének, vagy hogy eredménytelennek minősítsen egy pályázatot, majd új pályázatot írjon vagy írasson ki.
A Legfelsőbb Bíróság tegnap megerősítette a Fővárosi Bíróság álláspontját, amely osztotta a Cereol jogi képviselőjének véleményét, miszerint a privatizációs „szerződéskötést megelőző eljárás során elkövetett szabályszegések nem eredményezhetik a szerződés érvénytelenségének megállapítását”. A Legfelsőbb Bíróság megállapította: az ÁPV jogelődje kétségtelenül számos szabálytalanságot követett el, az ítéletet hirdető bíró tegnap hosszasan sorolta a pályázati eljárás során, a szerződéskötést megelőzően elkövetett törvényszegéseket. Ám ennek ellenére úgy döntött, hogy a létrejött szerződés megsemmisítésére nincs törvényes lehetőség. Ugyanis az ítélet indokolása szerint a szerződés akkor lett volna semmis, ha tartalma kifejezetten jogszabályba ütközött volna. A pályázati eljárás során elkövetett jogszabálysértések esetén a Kincstári Vagyoni Igazgatóság és a közbeszerzési eljárás során elkövetett jogsértések esetén teszi lehetővé a törvényhozó a megkötött szerződések megsemmisítését – húzta alá a bíró.
A Mentornak az ÁPV Rt.-től a szabálytalan pályázat miatt joga volt kártérítést kérni, a szövetkezet kára – a bíróság ítélete szerint – a pályázati dokumentációjának elkészítésére fordított pénz volt.
Mint arról korábban beszámoltunk, a monstreper kezdetén a Mentor mellett felperesek voltak azok a termelőszövetkezetek is, amelyeknek – állításuk szerint – elővásárlási joguk lett volna a növényolaj-ipari vállalatra. A Legfelsőbb Bíróság ítéletének indokolásában kimondta azt is, hogy a Mentornak nem volt joga közérdekre hivatkozva kérni a szerződés megsemmisítését. A bíróság kimondta, közérdekre hivatkozva az ügyésznek lett volna joga pert indítani a szerződés semmiségének megállapítására. Az ügyészségnek azonban az elmúlt tíz évben nem sikerült felfedeznie, hogy a magyar növényolajipar privatizációja minimum beleütközik a jó erkölcsbe, és az állami vagyon feltűnően értékaránytalan áron kelt el.
A legfelsőbb bírósági tárgyalást megelőző napon, december 5-én a Cereol S. A. részvényeinek 95 százaléka egyébként már egy amerikai szójafeldolgozó cég, a Bunge Limited tulajdonában volt. A Cereol S. A. 55 százalékos pakettjét még október 15-én vásárolta meg az amerikai Bunge Limited 449,2 millió euróért a Feruzzi csoporthoz tartozó Edison S. p. A.-tól, azzal, hogy nyílt ajánlatot tett: amennyiben a Cereol az ellene indított perekből eredményesen jön ki, úgy a maradék közkézhányadot (csaknem 25 millió részvényt) is felvásárolja. A Bunge Limited darabonként 3 eurót kínált az egyébként 32 euróra értékelt papírért, vagyis összesen 75 millió euróba került számára a felvásárlás. Ezzel az európai növényolajipar zászlóshajójának számító Cereol 97,38 százaléka került eddig az amerikai szójafeldolgozó cég kezébe. Az európai piacon terjeszkedő amerikai befektető célja a nagy részvényfelvásárlással nyilvánvalóan az, hogy a cég papírjait kivezesse a nyilvánosságot jelentő értékpapírpiacról, és zárt társasággá alakítsa.