Megállapodtunk az unióval

Utoljára Magyarország állapodott meg az uniós csatlakozás financiális feltételeiről a koppenhágai csúcson. Lapzártánkkor szerzett információink szerint azonban az elhúzódó tárgyalások ellenére nem sikerült keresztülvinni az eredeti igényeket, amelyek között a mezőgazdasági közvetlen kifizetések növelése élvezett volna prioritást. A mindvégig keményen dolgozó lengyel delegáció ezzel szemben sikeresen kiharcolta az általa fontosnak tartott feltételeket.

Hatalmas zűrzavar, késlekedő tárgyalási fordulók és megállapodások, futótűzként terjedő hamis információk jellemezték a koppenhágai uniós csúcs második napját, amikor véglegesítették a tagjelöltek csatlakozásának pénzügyi feltételeit rögzítő megállapodást. Legvégsőkig a visegrádi négyek ragaszkodtak eredeti álláspontjukhoz, remélve, hogy az unió dán elnöksége által „végsőnek” titulált ajánlatot a számukra kedvező irányba terelhetik. Közülük először Lengyelország ért el sikert, amit megfigyelők a rendkívül határozott érdekképviseletnek, a rámenős tárgyalási stílusnak és nem utolsósorban az ország óriási, negyvenmilliós lélekszámának és jelentőségének tulajdonítottak.

A strukturális alapok időrendi átcsoportosításával 2002 és 2006 között 6 milliárd eurónyi költségvetési kompenzációhoz juthatnak, azaz sikerült a számukra végig prioritásként kezelt területen engedményt elérniük. Hasonló eredményt ért el Szlovákia és Csehország is, amelyekkel együtt kísérelt meg Magyarország számára kedvező engedményeket kicsikarni az uniótól.
A magyar küldöttség azonban, a többivel szemben, a mezőgazdasági közvetlen kifizetések növelését szerette volna elérni, ám ebben kudarcot vallott. Bár Kovács László külügyminiszter az MTI-nek arról számolt be, hogy ennek értékét (az uniós színvonal százalékában) sikerült 2004-ben 55, az azt követő évben 60, majd 65 százalékra „feltornászni”, ám a küldöttség képviselői hosszas unszolás után kénytelenek voltak beismerni, hogy hasonlóan a többiek számára tett engedményekhez, az unió által biztosított kifizetés megmarad az eredeti 25 százalékos szinten, s csak az ehhez nyújtható nemzeti kiegészítés mértéke emelkedett az eredetileg engedélyezett 20 százalékról 2004-ben 30, majd 35, végül 2006-ban 40 százalékra. Az unió „engedménye” kétes értékkel bír, hiszen az előrejelzések szerint a magyar költségvetés – amelyből a kiegészítés származhatna – súlyos hiánnyal szembesülhet a következő években.
Sikerült ugyanakkor elérni, hogy a csatlakozás évében a pénzügyi mérleg pozitív legyen, így 2004-ben 270 milliós többlettel számolhat az ország.
A nap folyamán egyébként a magyar küldöttség több ízben egyeztetett a visegrádi országok delegációival. Megegyeztek abban, hogy tartják magukat a budapesti találkozón lefektetett alapelvekhez.
A visegrádi országok megegyezésével mindazonáltal sikerült a csatlakozások lezárása. Korszakos jelentőségű döntésnek nevezte a német külügyminiszter az Európai Unió keleti bővítését lehetővé tevő koppenhágai határozatot. Az unió vezető politikusai történelmi pillanatot emlegettek, Joschka Fischer német külügyminiszter úgy fogalmazott: „Történelmi nap ez a mai, amelyen véglegesen lezárult a hidegháború”. Véleménye szerint „a tárgyalások eredménye nem túl drága”, és hosszú távon nem feszíti szét az unió pénzügyi kereteit. A megállapodás Németország számára is fontos. „Mindenki megkapta, amit akart. Az, amit ma az Európai Unió elért, pénzzel ki sem fejezhető” – hangoztatta a német külügyminiszter.
A csatlakozás pénzügyi feltételeiről folytatott végső és intenzív alkudozások kulcsa a tegnapi tárgyalásokon kétségtelenül Németország és Lengyelország kezében volt. Gerhard Schröder német kancellár tegnap délután újabb kompromisszumos javaslatot terjesztett elő. Ennek értelmében a 2005–
2006-ban Lengyelországnak járó összesen mintegy 8,6 milliárd eurós strukturális alapokat egymilliárd euróval csökkentenék, egyidejűleg ugyanekkora összeget „készpénzáramlást megkönnyítő forrásként” bocsátanának a lengyelek rendelkezésére. Ez utóbbi összegek így gyakorlatilag egyfajta költségvetési visszatérítésként működnének, olyan formában, amilyenre több más tagjelölt – köztük Magyarország – is igényt tart.
Törökország ügyében, ha nem is végleges, de részben megnyugtató fordulatot hozott a tegnap este. A török delegáció korábbi nyilatkozataival szemben már úgy nyilatkozott, hogy az unió ajánlata – amely szerint 2004-ben megvizsgálják felkészültségüket, és ennek fényében kezdhetik meg csatlakozási tárgyalásaikat – öszszességében előrelépést jelent. Hasonlóan részleges megoldást sikerült elérni Ciprus kérdésében is, annak ellenére, hogy a megosztott szigetország két fele közötti békeszerződést – amely fontos tényező a csatlakozás szempontjából – az ENSZ-tisztségviselők erőfeszítése ellenére egyelőre nem sikerült végső formába önteni.
***
Vita az Orbán-nyilatkozatról.Orbán Viktor volt miniszterelnök az Európai Néppárt (EPP) hírlevelének adott interjúban azt a véleményét fejezte ki, hogy a Medgyessy-kormány az utóbbi fél évben gyengén képviselte Magyarország érdekeit az európai uniós csatlakozási tárgyalásokon. „Az utóbbi hat hónapban elég puhák voltak – olvasható az interjúban. – Mintha az EU álláspontját és nem Magyarország érdekeit képviselték volna.” A volt kormányfő szavaira reagálva Gál J. Zoltán kormányszóvivő úgy vélte, hogy Orbán Viktor sajtónyilatkozata árt a magyar érdekeknek, kijelentéseit áthatja a személyes ambíció és a hatalom iránti sóvárgás. A szóvivő szerint a magyar kormány nagyon kemény tárgyalásokat folytat Koppenhágában, és úgy vélte, hogy Orbán Viktor nem segíti, hanem hátráltatja a magyar érdekek képviseletét a tárgyalásokon. (MTI)