Mélyrepülésben Möllemann

A hobbiejtőernyős több alkalommal lépett fel a légiakrobata szerepében s ereszkedett alá kék-sárga színű ejtőernyőjével. A német szabad demokraták színeinek ilyen népszerűsítése csak egyik külsősége volt annak az egocentrikus stílusnak, amellyel az FDP kiszámíthatatlan politikusa igyekezett egyengetni saját és pártja útját. Jürgen W. Möllemann karrierje mindig is a hullámvasút sínein halad – a siker csúcsáról a bukás szakadékába.

Amíg a múltban mindig sikerült időben kinyitnia ejtőernyőjét, addig ezúttal feltartóztathatatlan sebességgel zuhan a mélybe. Az FDP elnöksége úgy határozott, megkezdi az eljárást a hazai politikai színpad paradicsommadarának kizárása érdekében a pártból. Guido Westerwelle elnök szerint hajdani helyettese önhatalmúlag súlyos károkat okozott a liberális, toleráns FDP-nek azzal a kampányakcióval, amely az antiszemitizmus vádját váltotta ki. A legnagyobb és így szövetségi szinten is komoly befolyással bíró tartományi pártszervezet élén álló Möllemann végzetes menetelése áprilisban kezdődött, amikor Észak-Rajna-Vesztfália FDP-frakciója befogadta soraiba a Zöldektől elpártolt és zsidóellenes kijelentéseiről ismert Jamal Karslit. A Német Zsidók Központi tanácsának vezetői tiltakoztak, élükön Friedmann alelnökkel. Möllemann válasza további olaj volt a tűzre: „A maga intoleráns és gyűlölködő stílusával Michael Friedmann a felelős azért, ha Németországban gyarapszik az antiszemiták tábora.” Az FDP-n belül megkezdődött a hatalmi harc.
A Német–Arab Társaság élén álló Möllemann eleget tett ugyan az elnökség követelésének és eltávolította Karslit a frakcióból, de az antiszemita benyomás folytatódott a szeptemberi parlamenti választások előtt. Westerwelle elhatárolta ugyan magát a provokatív kijelentésektől, de határozott lépésekre nem vállalkozott Möllemann-nal szemben – elsősorban taktikai meggondolásokból nem. A külügyminisztérium hajdani államminisztere, majd az oktatásügyi és gazdaságügyi tárca vezetője volt ugyanis a feltalálója annak a kampánynak, amely a liberálisok tizennyolc százalékos eredményét tűzte ki célul. Az álom beteljesülése új fejezetet nyitott volna a szabad demokraták történetében. A furfangos ötletekben gazdag Möllemann újabb húzása azonban végzetesnek bizonyult.
A szavazás előtt a posta kék-sárga alapnyomással készült szórólapot juttatott el a választókhoz Ariel Saron és Michael Friedmann fényképével és az izraeli–palesztin politika kritikájával. Ezt követően robbant a politikai bomba. A liberálisok „nagyasszonya”, Hildegard Hamm-Brücher ötvennégy év után kilépett a pártból, Otto Lambsdorff tiszteletbeli elnök egyenesen őrültnek nevezte Möllemannt.
A választásokon a liberálisok több mint tíz százalékkal maradtak el a maguk elé kitűzött céltól, megkezdődött Möllemann elszigetelése. De a merész ejtőernyős nem volt hajlandó gyors kapitulálásra, beteget jelentett, a háttérből azonban tovább szőtte hatalmi befolyásának hálóját. A politikai erőpróba közben büntetőjogi mellékzöngét kapott. „Miből finanszírozta Möllemann a botrányt kiváltó szórólap költségeit?” – merült fel a kérdés. A választ keresve az FDP az észak-rajna-vesztfáliai szervezet tisztázatlan pénzpolitikájára figyelt fel, külföldi – liechtensteini meg luxemburgi – forrásokból visszautalt öszszegekre, felaprózott adományokra. A közszolgálati ARD Report-Magazinja súlyos milliók nyomára bukkant azt sejtetve, hogy ezek egy szaúd-arábiai üzlet jutalékát képezik Möllemann cége, a Web-Teck javára. A düsseldorfi államügyészség megkezdte a nyomozást pártadomány-törvény megsértése, adócsalás gyanújával. A tartományi parlament FDP-frakciója pedig egyhetes ultimátumot adott Möllemann-nak, hogy lemondjon mandátumáról, különben itt is „piros lap”-ot kap.