Nagybőgő

Tegnap délután négy feddhetetlen életű magyar férfi – egy hortobágyi pásztor, egy veszprémi nagycsaládos rakodómunkás, egy tihanyi ornitológus, valamint a cs.-i takarékszövetkezet biztonsági őre – demonstrációt tartott a Parlament előtt. A nagyszámú érdeklődő, továbbá a demonstrációt biztosító rendőrök gyűrűjében a tüntetők Éljen!, Le vele!, valamint Nem, nem, soha! feliratú táblákkal vonultak be a Kossuth térre, majd felolvasták azt az éles hangú tiltakozó levelet, amelyet abból az alkalomból fogalmaztak meg, hogy az Országgyűlés a debreceni Nagytemplomban egyhangúlag kimondta Magyarország függetlenségét, és a Habsburg–Lotharingiai-ház trónfosztását. Ezt követően – szórványos füttyszótól kísérve – elénekelték a székely himnuszt, majd hosszasan éltették Ferenc Józsefet, Kossuth kormányzót, Mészáros Lázár hadügyminisztert, valamint Haynau táborszernagyot és az aradi vésztörvényszéket.
A tüntetés rövid, de gyújtó hangulatú beszédekkel folytatódott.
Az ornitológus emlékeztetett arra, hogy hiába történt meg 1867-ben a kiegyezés, 1914. május végén az első világháború kitörésének hírére Budapesten az égig szöktek az élelmiszerárak, a liszt kilója pédául 21-ről 30 fillérre ugrott. Leplezzük le a hadigazdagokat! Éljen a háború, éljen a béke! Le a toleranciával! – fejezte be beszédét, majd átadta a mikrofont a hortobágyi pásztornak. Ez az egyszerű szavú magyar ember keresetlen őszinteséggel számolt be arról, hogy a falusi lakosság gyanakodva tekint az Ideiglenes Nemzetgyűlés intézkedéseire. Megígérték a földreform befejezését, ehelyett azzal vannak elfoglalva, hogy a Szovjetunió kegyeit keressék! Földet, erős, új forintot akarunk! Követeljük, mondják meg pontosan, mi a marxizmus! – kiáltotta elcsukló hangon, majd a tüntetőket körülvevő egyre nagyobb tömeg helyeslő közbekiáltásai közepette Leplezzék le a trockista kémcsoportokat! feliratú táblát emelt a magasba, közben mindenkit arra buzdított, hogy fogjon fegyvert és induljon a Corvin közbe, mert erősítésre van szükség.
A nagycsaládos rakodómunkás röviden szólt a Hazafias Népfront VIII. kongresszusáról, ahol a küldöttek döntöttek a cigányság társadalmi beilleszkedésének felgyorsításáról. Ezt helyeseljük, bár ha túl gyors, az se jó – dörögte a szónok –, de mi lesz a vallásszabadsággal, a tengizi olajmezőn robotoló honfitársainkkal, és mi lesz, ha az Ellenzéki Kerekasztal nem tud érdemi megállapodásra jutni? A beszéd ezekkel a szavakkal fejeződött be: Követeljük, hogy zárolják a munkásőrség vagyonát! Éljen a belső elhárítás, éljen a román–magyar kettős állampolgárság, éljen a reálbér!
Percekig zúgott a taps a Kossuth téren, így a cs.-i takarékszövetkezet biztonsági őre igen felfokozott hangulat közepette szólt az emberekhez. Őszintén megmondta, hogy ő a maga részéről legszívesebben minden olyan taxisnak szétrúgná a fenekét, aki részt vett a blokádban, majd feltette a kérdést: polgártársak, magyar véreim, látta-e valaki közületek a saját szemével a szovjet csapatok kivonulásáról szóló egyezményt? Ne legyünk naivak! Gyanakvás nélkül megáll az élet! Elég volt abból, hogy koncepciós perekkel szúrják ki a szemünket! Minden miniszter mondjon le, és menjen el villanyszámlásnak! Éljen a népszámlálás! Éljen a magyarok nagy nemzeti árka!
A forradalmi hangulatot egy ponyvás Csepel tehergépkocsi hűtötte le. A jármű a Nádor utca felől gördült be a térre. A négy tüntető felugrott a platóra, majd az addigra néma csendben figyelő tömegnek mély átéléssel elénekelte a Kossuth Lajos azt üzente…, a Bunkócska, valamint a Te rongyos élet című dalokat. Szórványos taps, pfujozás, és heves éljenzés közepette ünnepélyesen felhajtották a teherautó ponyváját, amely alól egy közönséges nagybőgő bukkant elő. A tüntetők sorsukba belenyugodva integettek a meglepett közönségnek, majd egymás után, szépen sorban beugrottak a nagybőgőbe.
Aztán mindenki hazament.