Erre 2005 nyarán kerülne sor, Ankara belépésére pedig tíz esztendővel később. A német kormányfő így eleget tesz ugyan előzetes fogadkozásának, de egyben hosszú távú tervet vázol fel, amely tekintetbe veszi a jelöltről készült diplomáciai jelentést. A német nagykövetség legutóbbi analízise ugyanis egyelőre áthidalhatatlan nehézségekre hívta fel a figyelmet. Törökország mélyreható gazdasági válsággal küzd, súlyos adósságok terhelik, az állami bevételek mintegy nyolcvan százaléka ezek fedezését szolgálja; az infláció harmincöt százalékos; az általános szociális helyzet tovább romlik, az ország nyugati és keleti része között óriási kereseti különbség uralkodik; a németek részéről oly fontosnak tartott emberi szabadságjogokra vonatkozó törvényeket a biztonsági szervek nem tartják be, az őrizetbe vetteket kínozzák, beavatkoznak a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságába; a vezérkar továbbra is elutasítja, hogy a vallás beavatkozzék a politikába, a diplomáciai képviselet utal Kivrikoglu vezérkari főnök kijelentésére: „A hadsereg a konzervatív AK-pártot és annak vezetőjét, Erdogant nem hajlandó politikai erőként elismerni.”
Jó hír: megszűnhetnek a dugók az M7-esen
