Számadás

Valamikor, a címben jelzett nevű, mára sajnos megszűnt, de egykor jobb napokat látott és kétszeri indítást is megért agrárhetilapnál kezdtem az ipart. A lap a nevét stílusosan kapta, hisz a termelőknek szólt. A tisztánlátás érdekében korábban minden paraszt, nagy- és kisgazda, a földesúr is kivétel nélkül számvetést készített, hogy lássa, miként is áll a gazdaság, mennyi a termés, mivel és hogyan lehet, szükséges, esetleg kell gazdálkodni. Ha megvolt az eredmény, akkor osztottak-szoroztak, aztán szántottak és vetettek, végül arattak. Aztán ismét számot vetettek – és az egész kezdődött elölről.
Sajnos ma kicsit homályosabb a helyzet, mert nem hallani egyértelmű számokat az agrárminisztériumtól. Épp a minap jelentette be Máhr András, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) egyik helyettes államtitkára egy vidéki fórumon, hogy a szaktárca által meghirdetett adósságkonszolidációra sok-sok pályázat érkezett, ezért az e célra előirányzott keretet jelentősen túljegyezték. Az bizonyosan nem teljesen a helyettes államtitkár hibája, hogy a fellépéséről kiadott tájékoztatóban az szerepelt, hogy a mezőgazdasági termelők az idei évben az őket ért természeti csapások miatt kárigényként 68,5 milliárd forintot jelentettek be; az agrártárca erre a célra 60 milliárd forintot irányzott elő, így a kárenyhítésnél 87,5 százalékos mutatóval számolhatnak az érdekeltek.
Ez így kicsit zavaros, de meg kell bocsátani a tudósítónak, mert sokféleképpen lehet értelmezni az agrártárca közléseit. Ha sorjába vesszük a pénzügyeket, akkor azt kell tudni, hogy a kormányváltást követően a minisztérium jelentős, legalább hatvanmilliárdos összeget kért a költségvetésből, amit a kabinet túlteljesített, mert 72,5 milliárd forintot adott az FVM-nek. Amint megérkezett az összeg, egy ideig – egyetlen kivételtől eltekintve – csak azt lehetett hallani, hogy ennyi pénzt fordítanak adósságkonszolidációra, pedig kezdettől ismeretes volt, hogy 12,5 milliárd forintot a következő évben kívánnak felhasználni. Ezért kis idő múlva már csak az adósságkonszolidációra szánt 60 milliárd forintról lehetett hallani, az mindig csak a második körben derült ki, hogy konkrétan 45 milliárdot szánnak a megjelölt célra, a maradék tizenötmilliárdból az aszály- és árvízkárokat kompenzálják. Ez valóban dicséretes, de a dolog tálalása nem.
Többek közt azért nem, mert az idei költségvetésből az FVM 12,5 milliárd forintot a következő évben használ fel, ezt az összeget viszont nem számolja hozzá a 2003-as agrárköltségvetéséhez, ami amúgy is bizonytalan, mert először 216, később 219 milliárd forintot jelentett be a miniszter (most tekintsünk el attól, hogy az utófinanszírozásként működő SAPARD-forrásokat is a büdzséhez csapta a tárca vezetése).
Az FVM pénzügyeinek tálalásánál egy másik csúsztatásra az adósságkonszolidáció mértékénél lehet rábukkanni. Az előterjesztés szerint a konszolidáció keretében a minisztérium a 2000. és 2002. május 30-án fennálló hitelállományok 40 százalékát fizette volna vissza a termelők helyett a bankoknak, azzal a kitétellel, hogy túljegyzés esetén arányos visszaosztásra kell számítani. Ami tökéletesen érthető, mint ahogy az is, hogy aluljegyzés esetén a tárca valószínűleg visszaadta volna a büdzsének a maradék összeget. Mivel azonban a konszolidációra szánt keretösszeget a jogosultak túljegyezték, az természetesen arányosan vissza lesz osztva. De Máhr államtitkár elsőnek tekinthető hivatalos közlése nem úgy szólt, hogy a fennálló hitelkeret 35 százalékát vállalja át a minisztérium, hanem úgy, hogy „a kárenyhítésnél 87,5 százalékos mutatóval számolhatnak az érdekeltek”. Márpedig a 87,5 százalék jóval magasabb szám, mint a 35.
Csakhogy minden gazdálkodó, a parasztok, a nagy- és kisgazdák, a földesurak is kivétel nélkül tudnak számolni, mert szeretnek – minden esetben – tisztán látni. És előbb vagy utóbb látnak is, ezt tudja mindenki, éppen ezért érthetetlen, hogy miért kell előttük mindig ködösíteni?