Elkerülhetetlennek látszik, hogy január 6-án kétórás figyelmeztető sztrájkot tartson a huszonnégy Volán-társaság dolgozóit tömörítő Közúti Közlekedési Szakszervezet (KKSZ), mivel a tulajdonosi jogokat gyakorló ÁPV Rt. bérajánlata elfogadhatatlannak bizonyult a szakszervezet számára. Noha a volánosok keresete tizenegyezer forinttal marad el a nemzetgazdasági, 30-40 ezer forinttal pedig a szakmai átlagtól, a vagyonkezelő csak az országos bérajánláshoz igazodó keresetfejlesztést ajánl jövőre a buszvezetőknek. A KKSZ olyan felzárkóztatási program kidolgozását és elfogadását követeli az ÁPV Rt.-től, amely garantálja, hogy jövőre a nemzetgazdasági átlaghoz, 2004-ben a szakmai átlaghoz, 2005-ben pedig az uniós átlaghoz zárkóztatja fel a volánosok bérét.
A belügyi és rendvédelmi dolgozók a kialakult bérajánlatok ismeretében újra felállították demonstrációs bizottságukat, amelynek a tevékenységét 1999-ben függesztették fel. Amennyiben a tárgyalások nem vezetnek eredményre, a belügyi érdekképviseletek március 21-én élnek majd érdekérvényesítő jogaikkal. A Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezete (MKKSZ) tiltakozó nagygyűlést tart jövő év elején, amennyiben a kormány nem változtat a közszektor 2003-as bérfejlesztésével kapcsolatos álláspontján – ami a szakszervezet szerint gyakorlatilag egyenlő a nullával. Az MKKSZ többek között azt követeli a kabinettől, hogy a köztisztviselői illetményalapot 33 000-ről emelje 36 000 forintra, a 2001. július 1-jétől hatályba lépett törvény szerinti illetményszorzó-emelésből hátralévő 30 százaléknyi emelést pedig 2003. január 1-jétől vezesse be. A szakszervezet nem tudja elfogadni azt sem, hogy a közalkalmazottak jövő évi béremelését mindössze az idei emelés áthúzódó hatása tegye ki.
A választások előtt a postásoknak tett ígéretét kéri számon a miniszterelnöktől a Postások Független Érdekvédelmi Szövetsége (Pofész). „A köz alkalmazottai, a nővérek, az orvosok, a postások és a tanárok visszakapják szakmájuk erkölcsi és anyagi megbecsülését” – volt olvasható abban a levélben, amit még miniszterelnök-jelöltként írt az érintetteknek Medgyessy Péter. A Magyar Posta Rt. munkavállalóinak bére mintegy húsz százalékkal marad el a nemzetgazdasági átlagtól, a különbség jövőre akár 25-30 százalékra is nőhet. Mivel a posta jövőre 6,5 milliárdos veszteséggel számol, így kormányzati beavatkozás nélkül nem teljesülhet az itt dolgozók bérének nemzetgazdasági átlaghoz való felzárkóztatása. A Pofész ezért azt követeli, hogy a költségvetés lezárásáig Medgyessy Péter vesse latba befolyását, és teljesítse személyes ígéretét. Amennyiben a szakszervezet követelései nem teljesülnek, a Pofész elnöksége megvitatja a sztrájk lehetőségét.
Szintén Medgyessy Péter még miniszterelnök-jelöltként tett ígéretét kérik számon a Dunaferr dolgozói. „A Dunaferr a magyar gazdaság stratégiai jelentőségű üzeme, a magyar ipar zászlóshajója. Miután szándékaink szerint az is marad, fejleszteni kell, amihez meg kell találni a szükséges állami forrásokat. Ha a társaságcsoport privatizációja szóba kerül, az alapvertikum maximum negyedrészig privatizálható, a többi egységet folyamatosan és fokozatosan lehet a későbbiekben privatizálni. A technológiaátalakítás szükséges, és munkahelyeket érint, de munka nélkül nem marad senki” – jelentette ki az érintett munkavállalók előtt február 22-én Medgyessy. Ezzel szemben – a szakszervezet megdöbbenésére – október 24-én Mészáros Tamás, az ÁPV Rt. igazgatóságának elnöke közölte, hogy a Dunaferrt privatizálni kell, és az állam nem kívánja megtartani a tulajdonrészét a vállalatban.
A Dunaferr dolgozói azt követelik, hogy a privatizáció során az állam meghatározó részben maradjon tulajdonos a vállalatban. Amennyiben a követelés nem teljesül, a munkavállalók készek a nyomásgyakorlás alkalmazására.
Lovagolni hívta a kiskorút, de inkább erőszakoskodott vele a lovardában
