Taszár és az iraki ellenzék

A Washington Post értesülései szerint a Fehér Ház iraki ellenzéki szervezetektől tízezer olyan személy nevét kérte, akik hajlandók lennének az amerikaiak mellé szegődni egy esetleges Irak elleni invázió során. A toborzók főként az iraki diaszpóra tagjaira, valamint a bagdadi ellenőrzést kikerülő észak-iraki területek lakosaira számítanak. A listán szereplő nevek tulajdonosait főként tolmácsnak, a támadó légierő földi célpontjai kijelölőinek vagy hadifogolytáborok őreinek képeznék ki. Ha minden igaz, itt, Taszáron, Magyarországon lenne a kiképzés.
Hogy miért nem az Egyesült Államokban, a rangos lap arra is megadja a választ: „a kormányzat nem szívesen engedte volna be őket az Egyesült Államokba, még kiterjedt ellenőrzések után sem, mivel attól tart, hogy iraki ügynökök vagy korábban elkövetett háborús bűnökért felelős katonaszökevények lehetnek közöttük.”
A lapnak nyilatkozó Simonyi András washingtoni magyar nagykövet megerősítette, hogy a taszári légitámaszpont ilyen célú felhasználására valóban engedélyt kértek a magyar kormánytól, amely azonban előbb parlamenti jóváhagyást szeretne kapni a példa nélküli felkérés teljesítéséhez. Hogy mennyiben konszenzuskeresés, mennyiben politikai manőver és mennyiben a teljes tanácstalanság áll a mögött, hogy a magyar kabinet igyekszik döntésének felelősségét a parlamenttel is megosztani, nehéz eldönteni. Az idézett amerikai tudósításból mindenesetre kiderül, hogy maguk az amerikaiak sem bíznak teljesen az iraki ellenzékiek listájában – talán éppen ezért hárítják a kiképzéssel járó kockázatokat Magyarországra. Hiszen ne felejtsük el, néhány héttel ezelőtt még büszkén írt arról a magyar sajtó, hogy afféle szellemi apportként hírszerzőinket ajánljuk fel a NATO számára.
Elképzelhető, hogy Washington komolyan vette ezt az ígéretet. Tény, hogy a népi felszabadító mozgalmak fénykorából nem kevés gyümölcsöző kapcsolatot őrizhet a Közel-Keleten polgári és katonai felderítésünk – főként ha tekintetbe vesszük, hogy a magyar szolgálatoknál a rendszerváltás nem járt együtt a személyi állomány lecserélésével. A tízezer nevet tartalmazó lista megszűrése azonban még magyar segédlettel is némi nehézségbe ütközhet. Ennek legfőbb oka: olyan, hogy „iraki ellenzék”, nem létezik.
Elég egy pillantást vetni azoknak a szervezeteknek a sorára, amelyek ma háromnapos konferenciába kezdenek Londonban, hogy a Szaddám Huszein utáni Irak (egyelőre képzeletbeli) politikai térképét tanulmányozzák. Síita és szunnita szervezetek, kurdok, török és asszír keresztények mind képviseltetik majd magukat abban a kavalkádban, amelyet a nyugati sajtó jobb híján iraki ellenzéknek nevez. A konvenció a tervek szerint közös nyilatkozatot tervez elfogadni arról, hogy az ellenzék demokratikus, föderalista államberendezkedést honosít majd meg a diktátor bukása után. Az elfogadandó nyilatkozat súlyát viszont nagyban csökkenti az a megosztottság és belharc, amely az összegyűltek sorait jellemzi, ráadásul az amerikai kormányzat sem képvisel egységes álláspontot arról, hogy melyik csoportosulást is támogassa. A Pentagon neokonzervatív héjái (róluk közlünk hét végi magazinunkban érdekes interjúrészletet William Rivers Pitt interjúkötetéből: a Közel-Kelet-szakértő Scott Rittert, az ENSZ Irakban szolgálatot teljesítő volt fegyverzetellenőrét faggatta) ugyanis összeakasztották bajszukat az amerikai külüggyel és a CIA-jel ez ügyben.
Jelenleg a kurdok és síiták alkotják a legerősebb Szaddám-ellenes csoportosulást, nem utolsósorban azért – ahogy azt a londoni Guardian egy tegnapi cikkében megjegyzi –, mert Észak-Irakban csupán ők rendelkeznek számottevő, bevethető fegyveres erővel. A Guardian szerint épp ezért riadalmat keltett az „ellenzékiek” körében, amikor az Egyesült Államok által támogatott – és Taszáron kiképzendő – erő felállítását célzó toborzónyomtatványok felbukkantak ezeken a területeken: az új erőt a meglévők már rivális csoportként fogják fel.
Ismét más ellenzéki csoport szerepét emeli ki a New York Times. Az amerikai lap tegnapi cikkében Ahmad Chalabinak, az Iraki Nemzeti Kongresszus vezetőjének erősödő befolyásáról beszél. Vele csak egy baj van: szoros szálak fűzik Teheránhoz, amely állam Bush retorikája szerint a Gonosz tengelyének része. Amerikai elemzők legrosszabb rémálmai váltak valóra egyébként a múlt héten, amikor teheráni lapok címoldalai azt harsogták világgá, hogy megbeszélések kezdődtek disszidens iraki ellenzékiek és Irán között. Irak lakosságának 60-65 százaléka ugyanis síita, akiket sokan a szintén síita többségű Irán természetes szövetségesének tekintenek: az amerikai diplomáciának meglehetősen rugalmasan kell kezelnie a londoni konferencián kinyilvánítandó demokratikus törekvéseket, amennyiben azt szeretné, hogy Szaddám Huszein bukása után az ellenzék ne Irán-barát csoportokat segítsen hatalomba.
A londoni konferencia részvevői igyekeznek is hangsúlyozni: bár hálásak az Egyesült Államoknak azért, hogy ilyen határozottan kiáll Szaddám Huszein elmozdítása érdekében, ők nem Amerika bábjai, sőt néhányan nyíltan megkérdőjelezik Washington őszinteségét, amikor a Bush-kormányzat ügyüket támogatja.
A minap nagy port vert fel az az amerikai sajtóértesülés, amely szerint az al-Kaida terroristái vegyi fegyverre tettek volna szert Irakban. A hírt Bagdad természetesen határozottan cáfolta, de talán érdemes megfontolnunk Scott Ritter álláspontját, aki szerint egy ilyen megkaparintott fegyverrel a fundamentalisták először Szaddám Huszeint iktatnák ki, hiszen ők is a világi Szaddám ellenzékéhez tartoznak.
És az északi területek erői között találunk ilyeneket is. Például az Ansar Islam nevű szervezetet, amely legújabban öngyilkos merénylőket küld a kurd kormányzat tagjainak likvidálása érdekében az iráni határ melletti bázisairól (mint mondottuk, ez az ellenzék korántsem egységes).
Hogy ki kerül fel tehát a tízezres listára, azt Taszárról valószínűleg elég nehéz ellenőrizni. Ahogy a Washington Post jelzi, arra mindenképpen számítani lehet, hogy akadnak majd iraki ügynökök a jelentkezők között.
Nem csoda: a hírek szerint Szaddám Huszein elnök 57 bölcsességét tartalmazó könyvecskét osztogatnak a háborúra készülő országban. Az MTI jelentése szerint az egyik bölcsesség a legelsők között így szól: „Tartsd szemmel ellenségedet, és légy gyorsabb nála.”