Történelmünk neuralgikus pontja marad

A nemzetközi jog alapján már a magyar bíróság is el nem évülő háborús bűncselekménynek, emberiségellenes bűntettnek tekinti az 1956-os sortüzeket, ezért is vált még inkább időszerűvé a történtek további kutatása. Kahler Frigyes bíró, a Tényfeltáró Bizottság volt elnöke, a Veszprém Megyei Büntetőkollégium vezetője úgy látja, hogy a negyvenhat évvel ezelőtti sortüzek kérdése még mindig nincs lezárva, a kutatás feladata az újabb tények nyilvánosságra hozatala.

Negyvenhat évvel ezelőtt, 1956. november 4-én szovjet katonai beavatkozással, Kádár János és az MSZMP Központi Bizottságának vezetésével megkezdődött az évekig tartó megtorlás Magyarországon. Kezdetben ennek kiemelkedő formája volt a tüntető tömegek legyilkolása, a sortűz, azaz a totális megfélemlítés. A súlyos jogsértéseket, törvénytelen helyszíni kivégzéseket, megkínzásokat a hatalom legmagasabb szintjén is jóváhagyták, sőt elvárták. Például Kádár János nyilatkozatban hálálkodott Csémi Károlynak az agyonlőtt öt tüntető kapcsán, hogy a Nyugati pályaudvarnál december 6-án rendet teremtettek. De ugyanez vonatkozott Münnich Ferenc kijelentésére is, aki szükségesnek tartotta az olyan ítéleteket, mint amit a Debreceni Katonai Bíróság 1957. április 29-én hozott, miszerint egy, a termelőszövetkezetből kilépett személy halált okozó bántalmazását jogszerűnek nyilvánította. Érdemes megemlíteni azt a tanácskozást is, amelyet Uszta Gyula – Münnich katonai helyettese – hívott össze december 4-én a nőtüntetés után. Döntésük értelmében a karhatalmat nagy erőkkel be kell vetni a tömegek ellen, ha szükséges sortűzzel, gyorsan és kegyetlenül le kell számolni velük. A sortüzek novemberben és decemberben már az egész országra kiterjedtek. Több százan haltak meg ártatlanul és több ezren szenvedtek olyan sérüléseket, amelyek örök nyomot hagytak bennük. Érdemes néhány sortűzre emlékeztetni, amelyeknek jelentős részét az ávéhásokból átvedlett karhatalmisták hajtottak végre. Például Tatabányán, a pártbizottság előtt december 7-én hat ember vesztette életét. Salgótarjánban, a főkapitányság előtt december 8-án tömegmészárlássá vált a hatalom rendteremtése. A menekülő embereket hátulról lőtték le. Miskolcon a karhatalom sortüze december 10-én dördült el, nyolcan haltak meg. Egerben december 12-én több mint harmincan lelték halálukat, de Pécsett, Gyomán, Kevermesen, Tinnyén, Zalaegerszegen, Mosonmagyaróváron, Hódmezővásárhelyen és Csepelen is tüzeltek a pufajkások.
Az Antall-kormány alatt kezdte működését a Tényfeltáró Bizottság, amelynek feladata volt, hogy a dokumentumok alapján megállapítsák: kik, hol és hogyan hajtották végre a megtorló intézkedéseket, a sortüzek elrendelését. A Tényfeltáró Bizottság elnöke Kahler Frigyes bíró volt, aki munkacsoportjával Sortüzek – 1956 címmel dokumentumkötetekkel igazolta a Kádár-rendszer elkövetett szörnyűségeit. Ennek a munkának, a történetkutatásnak nincs vége, mivel még mindig sok mindent nem tudunk. Kahler szerint ez a magyar történelemnek hosszú ideig neuralgikus pontja lesz.
A Tényfeltáró Bizottság volt elnöke úgy látja, hogy a sortüzekről két fontos dolgot állapított meg a bizottság, ugyanis a fegyverek két okból dördültek el. Egyrészt azért, mert Kádár János meg akarta szerezni a kizárólagos hatalmat, másrészt így akarták megtorolni a magyar lakosságon a forradalmat.
A kérdés persze továbbra is az, hogy kik szervezték, rendelték el a sortüzeket? Kahler Frigyes a kutatásokra hivatkozik: a sortüzekben részt vett a magyar karhatalom (a partizánszövetség tagjai, volt ávéhások, pártmunkások stb.), a kádári saját erő, ahogyan Kádár János fogalmaz, de besegítettek szovjet alakulatok is, mint ahogyan például Salgótarjánban is történt. A Tényfeltáró Bizottság volt elnöke kiemelte, hogy a sortüzekre a parancsot a legfőbb politikai döntéshozók hagyták jóvá, ők voltak az értelmi szerzők: például Kádár János, Münnich Ferenc, Marosán György, Apró Antal.
Kahler Frigyest nemcsak mint történetkutatót, hanem mint bírót kérdeztük arról, hogy a sortüzek felelősei ügyének elbírálása hol tart. Nagy elvi áttörés történt az igazságszolgáltatásban – mondja Kahler Frigyes –, az, hogy a bíróságok ezeket a sortüzeket a nemzetközi jog mércéjével ítélik meg és megállapítják: ezek háborús és emberiségellenes bűntettek. Több olyan büntető ítélet van, amelyben kimondták a még élők felelősségét, bűnösségét. Ezek persze harmad-negyedvonalbeli végrehajtó személyek, hiszen az értelmi szerzők, az elsődleges parancsnokok ma már nem élnek. Kahler Frigyes kitért a még élő Biszku Bélára is, aki szerinte később lépett akcióba, hiszen a sortüzek idején még nem volt a központi hatalomban, hanem megyei első titkár volt. A megtorlásokban ugyan részt vett, de a sortüzekben nem, ezt a kettőt nem lehet összekeverni – hangsúlyozta a bíró. – Biszku Béla nagyon kegyetlenül szorgalmazta a megtorlást, 1957-ben felszólalt, hogy kevés a fizikai megsemmisítés, sürgette a halálos ítéleteket.
A bírósági döntés értelmében a sortüzek nem évülnek el.