Ügynökjövő

Amikor napvilágra került a D–209-es ügy, a miniszterelnök és szigorúan titkos üzleti partnerei fűt-fát ígértek a múlt feltárásáról, az átvilágítás kiterjesztéséről, az adatok nyilvánosságáról. Készségesnek mutatkoztak mindenféle kutatásra, boncolgatásra, parlamenti vizsgálatra, tudván azt, az idő ezúttal is nekik dolgozik. Sebtében kidolgozott stratégiájuk bevált, a miniszterelnök ügyeit „feltáró” parlamenti bizottság a rendszerváltozás utáni igazságkeresés tehetetlenségét tárta fel, a kormányzati politikai szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltját kurkászó grémium pedig beérte néhány botrányos sejtetéssel, majd a jól végzett munka elégedettségével feloszlott. Már akkor bizonyossá vált, hogy a nagy garral beharangozott, új átvilágítási törvény még az eddigieknél is jobban szolgálja majd a Hálózat érdekeit.
Jóllehet, annak idején az SZDSZ a koalíció feltételeként szabta a politikai és közéleti elit lehető legszélesebb körű átvilágítását, ma már az MSZP egy cseppet sem törődik a szövetségesének tett ígéreteivel sem. A szocialisták leszűkítenék az átvilágítandók körét, s ezen tervezetükhöz megkapták a parlamenti többség (jobban mondva a szavazók többségének) jóváhagyását is. Ezentúl hajdani ügynökök, spiclik, besúgók, vamzerek, hivatásos be- és feljelentők nyugodtan vállalhatnak vezető tisztséget az egyházakban, a pártokban, a szakszervezetekben, a sajtóban, az országos köztestületekben, a közalapítványokban – nem fenyegeti őket az a veszély, hogy múltjukra fény derül. Akik eddig valamilyen trükkel megúszták az átvilágítást, mostantól gátlástalanul kiélhetik ambícióikat, egykori jellemtelenségük törvényi védelem alá kerül. A jövőben átvilágítják majd a köztársasági elnököt, a kormány tagjait, az államtitkárokat, az Alkotmánybíróság tagjait, a Legfelsőbb Bíróság és a Legfőbb Ügyészség, a számvevőszék, a jegybank vezetőit, az ombudsmanokat, a főpolgármestert és helyetteseit, a megyei közgyűlések elnökeit és alelnökeit, a tízezernél nagyobb lélekszámú települések polgármestereit. (Érdekes módon az egyszerű parlamenti képviselők mindkét felsorolásból kimaradtak.) A törvény nem rendelkezik arról, ha az említett körben baloldali elkötelezettségű ügynököt találnak, akkor azonnal összehívandó egy képviselőkből és független sajtómunkásokból álló bizottság, amely az érintettet tisztára mossa, bebizonyítja, a derék tégla egy hungarikum, nemzeti érték, a magyarság díszpéldánya, kiváltképp alkalmas arra, hogy a serdületlen ifjúság elé példakép gyanánt állíttassék. Ilyen törvényi kitételre nincs szükség, mert a szerencsétlen közvéleményt úgy megdolgozták az elmúlt fél évben, hogy a lakosság jelentős része kifejezetten büszke az egykori besúgóira. Megjegyzendő, az ügynökök polgári jogai nem csorbulnak, nem lesz elzárva előlük az ombudsmani, de mint a példa mutatja, még a miniszterelnöki foglalkozás sem. Ugyanis az átvilágítás eredményeként a besúgót semmilyen hátrány, szankció, büntetés nem érheti. Lemondásra szólítják fel, ha annak nem tesz eleget, nyilvánosságra hozzák a nevét. Amennyiben kimondja a bűvös „Na és?” jelszót, minden pálya nyitva marad előtte. A lelkiismeretére apellálnak annak, aki volt annyira lelkiismeretlen, hogy családtagjairól, barátairól, ismerőseiről, embertársairól jelentéseket adjon. A bűnbánat, mint baloldali erény – kész apokalipszis.