Ülök, írnék

Elmélkedem az írógép mellett (Erika írógépem van, esküszöm az Erikákra), de nincs megveszekedett sor sem a hófehér papíron, közben őrjöng a napos szerkesztő (civilben amúgy nagyon rendes), adjam már le az anyagot, miattam áll a nyomda, rajtam múlik a lap megjelenése, jövője és múltja. Vagyis van teher a vállamon, nem kevés.
Miről lehet itt írni? Szaladjunk végig a lehetőségeken. Lehet politizálni, így a szerencsétlen Medgyessy-kormány, meg úgy (tényleg szerencsétlen így is, úgy is), macerálja a Széchenyi-tervet, a határon túliak kedvezményét? Lehet-e arról írni, hogy fele sem jött be az ígéreteknek, mindösszesen nyomták a süket dumát, a jámbor nép pedig bevoksolt nekik. Bejött az alaphelyzet, beállt az ősállapot.
Elmélkedjünk néha az írógépeink előtt, sosem elég eleget elmélkedni, tessék szemlélni az üres papírlapot, lesz-e rajta betű, és az a betű visszamondja-e, ami idebent van a szívünkben?
Vegyünk írógépet, kedveseim (leginkább Erikát – ez a reklám helye), üljünk, elmélkedjünk mellette, az sem árt, ha időnként egy-egy betűt rápöttyintünk a papírra, csak jó legyen a betűk sorrendje. Ez itt a lényeg.
Miközben elmélkedem, ijedtében lassan elkészül a cikk, mennek a sorok, ahogyan a homokóra homokja pereg, meg a másodpercmutató jár a faliórán. Rohan az idő.
Elszaladnak előttünk a szép pillanatok, a nagy érzelmek. Amiről korábban azt hitted, himnuszt kell írnod, mínuszos hír sem lesz. Fonynyadt törpe lesz az óriásból – akit nagynak hittél, befér az egérlyukba.
Hárman vagyunk az írógép mellett: a papír, én és Erika.