Veszélyes phenjani játszmák

Tovább bonyolítja Észak-Korea és az Egyesült Államok amúgy is változó viszonyát Phenjan bejelentése, amely szerint újraindítja korábban már leállított atomreaktorait. Észak-Korea 1994-ban hagyott fel hivatalosan atomprogramjával, miután az Egyesült Államok, Dél-Korea, Japán és az Európai Unió alkotta nemzetközi konzorcium megállapodást kötött Phenjannal. A KEDO (Koreai-félsziget Energiafejlesztési Szervezet) ezen egyezmény értelmében vállalta, hogy évente félmillió tonna fűtőolajat szállít a nyomorgó ázsiai országnak, amennyiben az leállítja a nyugati gyanú szerint fegyverplutóniumot is előállító üzemeit.
A ratifikáláskor a cél az volt, hogy 2003-ig elkészüljön két, biztonságosnak tekinthető könnyűvizes atomreaktor, a KEDO idén december elejétől azonban leállította a fűtőolaj szállítását. A vád szerint ugyanis Phenjan megsértette a nyolc éve megkötött egyezményt, hiszen októberben maga is bevallotta, hogy folytatva nukleáris programját, dúsított uránt termelt. Az azóta megtett lépéseket természetesen mindkét fél ellenségesnek tekinti. Phenjan nemcsak a fűtőolaj-szállítmányok leállítását ítélte el, hanem korábban egy olyan vádat is megfogalmazott, hogy Washington az elmúlt években gyakorlatilag semmit sem tett a szerződésben vállalt kötelezettségei teljesítéséért. A Nyugat viszont nem bízik Észak-Koreában, s továbbra is azzal vádolja az országot, hogy programjai fegyverkezési célokat szolgálnak. A gyanúsítgatások közepette az amerikai hírszerző források nemrégiben azzal a „megállapítással” álltak elő, hogy Észak-Korea már az évtized közepén rendelkezni fog akár több nukleáris fegyver előállításához elegendő urániummal. Közben Pakisztán is képbe került, mivel felmerült, hogy Iszlámábád technológiai támogatást nyújthatott egy urándúsító üzem építéséhez, cserébe pedig segítséget kapott India ellen is bevethető fegyverek megszerzéséhez. Ezeket a vádakat azonban a nyugati szövetséges Pakisztánban rögvest elutasították.
Közben Észak-Korea megvádolta a vele amúgy „megbékélési” tárgyalásokat folytató Dél-Koreát, hogy „súlyos katonai provokációt” követett el, miután tiltott hadi technikát vezényelt a két országot elválasztó demilitarizált övezetbe, és déli hadihajók rövid időre be is hatoltak felségvizeire. Phenjan álláspontja a japán elvárásokhoz is nehezen közeledik. Tokió ugyanis az észak-koreai titkosszolgálat által elrabolt állampolgárai helyzetének rendezése mellett a fegyverkezési program leállítását is a formálódó diplomáciai kapcsolatok feltételéül szabta. Phenjan később mégis a katonai rakétakísérletek beindításával fenyegette meg Japánt.
A mostani, vagyis a reaktorok újjáélesztéséről tett bejelentés ezek után feltehetően tovább erősíti majd azt a vélekedést, hogy Phenjannal szemben a nemzetközi közvéleménynek a lehető legegységesebben kell fellépnie. Félő azonban, hogy a fenyegetőző, s a megállapodásokat sorra felrúgó Észak-Korea méginkább elhidegül a külvilágtól. Mindez azonban súlyos következményekkel, akár katonai konfliktusok kirobbanásával is fenyegetné az amúgy is nyomorgó országot.