A józan ész bukása

Keddi lapszámunkban – elsőként a magyar nyomtatott sajtóban – hírül adtuk, hogy az Illyés Közalapítvány (IKA) a felvidéki magyar szülőknek is megkezdte a státustörvény által biztosított oktatási-nevelési támogatás folyósítását. Hétfőn Esztergomban kilenc nagysallói szülő kapta meg az OTP-ben beváltható csekket, és további százharminc családnak küldtek értesítő levelet. Szerdán a Pozsonyi Új Szóban (amelynek a főszerkesztője egyben a Népszabadság szlovákiai tudósítója) címlapon tálalták a témát, a főcímben kijelentve: a Szövetség a Közös Célokért (SZKC) felvidéki szervezet nem helyesli az Illyés Közalapítvány eljárását, és magyarázatot kér. Az SZKC vezetője, Pogány Erzsébet a lapnak kifejtette: ők a szlovák–magyar kormányközi megállapodás hiánya miatt nem propagálták az oktatási-nevelési támogatást, hogy ezzel se nehezítsék a megegyezést.
Szerda délután az MTI is átvette a hírt, mely rövid idő múlva megjelent a Népszabadság Online oldalán is, a következő címmel: Magyarázatot kér a szlovák külügy. Itt az is kiderül, hogy „az esztergomi kifizetések mögött pozsonyi értesülések szerint az Illyés Közalapítvány távozó hivatalvezetője áll”. Idézik az SZKC elnökének, Mézes Rudolfnak a szlovákiai Pátria Rádiónak adott nyilatkozatát, mely szerint nem azt nehezményezik, hogy a kifizetéssel megkerülték az SZKC-t, azt viszont nem tartják szerencsésnek, hogy a pályázatot csak az interneten tették közzé, és az Esztergomban kifizetett kilenc támogatásra fordított pénz eredetéről sincs információjuk. Az MTV internetes honlapján szerdán este már továbbgondolták a hírt (a szerkesztőtől az időutazás sem idegen), hiszen szerintük Mézes csütörtökön nyilatkozott a kérdésről, elmondva: a státustörvénnyel kapcsolatos magyar–szlovák tárgyalások jelenlegi szakaszában nem a legszerencsésebb, hogy a támogatásokat most kezdték el kifizetni. A Népszabadság Online estére aztán kiderítette: a magyar külügyi szóvivő közlése szerint tévesek azok a pozsonyi információk, miszerint a szlovák külügyminisztérium hivatalos magyarázatot kért Budapesttől amiatt, hogy Esztergomban kilenc szlovákiai magyar család átvette a jogszabály nyújtotta oktatási támogatást. Az Eduard Kukan szlovák külügyminiszter által kedden írt levélben a kisebbségi vegyes bizottság szlovákiai elnökének kinevezéséről tájékoztatták a Külügyminisztériumot, illetve javasolták a testület mielőbbi összehívását. Pozsony a kisebbségi vegyes bizottság keretében rendezné a kisebbségekkel kapcsolatos konkrét ügyeket – a cikkíró szerint ez a vélemény akár a státustörvény elutasításaként is felfogható. A kifogásról itt már csak annyit mondanak: „Értesüléseink szerint a szlovák külügyi tárca egyéb diplomáciai úton magyarázatot kért Budapesttől” arról, ami Esztergomban történt. A tegnapi Magyar Hírlap sem kertel tudósításában, amelynek címe: Meglepetésszerű pénzosztás a státuskeretből. A lapnak nyilatkozó Bálint Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke „felelőtlen, felháborító partizánakciónak” minősítette a pénzosztást, s „megdöbbent” a hír hallatán.
Most pedig lássuk a tényeket! A magyar Országgyűlés több mint kilencvenszázalékos többséggel fogadta el a kedvezménytörvényt, amelyben tételesen szó esik a gyereküket anyanyelvű iskolába írató határon túli magyar szülők támogatásáról. A kifizetés feltétele, hogy a kedvezményezett rendelkezzen magyarigazolvánnyal, és legalább egy kiskorú gyereke vegyen részt az anyanyelvi oktatás valamely formájában. Ekkor gyermekenként 2390 forintos tanszertámogatásban, ha pedig legalább két gyerek tanul, akkor fejenként húszezer forintos oktatási-nevelési támogatásban részesülnek. A kifizetésekre a kormánytól az Illyés Közalapítvány kapott megbízást, ehhez – még tavaly, az előző kormány idején – komoly költségvetési forrásokat is rendeltek.
Az új kormány előbb megpróbálta leváltani az IKA kuratóriumát, aztán – amikor ezzel kudarcot vallott – hónapokig késett az esedékes költségvetési támogatás átutalásával. Az IKA által meghirdetett „Szülőföldön, magyarul” programra jelentős az érdeklődés, annak ellenére, hogy a státusirodák több régióban nem győznek megbirkózni a magyarigazolványt kérők rohamával, emiatt kevés szülő jogosult a támogatásra. A Vajdaságban például idén januárig közel kétezer-háromszázan adtak be pályázatot (a programot tavaly március 30-án hirdették meg); Kárpátalján több mint kilencezren; Erdélyben harmincötezren (itt egy hónappal később indult a roham); Horvátországban kétszáznegyvennégyen; Szlovéniában százhuszonheten; a Felvidéken pedig négyszázhuszonöten. A környező országokban általában a pedagógusszövetségek bonyolítják le a pályázattal kapcsolatos adminisztrációs munkát, ám a Felvidéken csak részlegesen érvényesül a státustörvény, épp az oktatási-nevelési támogatás körüli vita miatt. A szlovák fél ugyanis nehezményezi az egyénre szabott támogatást – annak ellenére, hogy egy EU-tag ország már egyénre szabottan támogat egy másik szlovákiai kisebbséget (hogy melyik ország melyik kisebbséget, azt talán majd leírja a Magyar Hírlap – ha mi tesszük, rögtön megkapjuk a „szalonfasiszta” bélyeget). Az IKA előző kuratóriuma utolsó, októberi ülésén döntött a felvidéki pályázatok kifizetéséről, ezt hajtotta végre Esztergomban a hivatalvezető. Neki ez volt a kötelessége: a felvidéki szülők a két ország vezetőinek totojázása miatt már elestek a tavalyi támogatástól, és (legyünk őszinték) az MSZP–SZDSZ-kormány tájba simuló külpolitikáját látva jó eséllyel ettől is elestek volna. Az irodavezető szerint az alapítványnak nem volt oka halogatni a támogatás kifizetését, mert azok a jelenlegi jogszabályok szerint adómentesek, nem ütköznek semmilyen hatályos magyar és szlovák jogszabályba, sem nemzetközi megállapodásba. Az IKA hónapokkal ezelőtt elkészített egy megállapodástervezetet az SZKC-vel arról, hogy vegyenek részt a támogatások eljuttatásában, ám ezt a HTMH vezetője indoklás nélkül elutasította. Bálint Pataki Józsefet különben meghívták az esztergomi ünnepségre, de nem ment el – ennyit a megdöbbenésről és arról, hogy nem tudott a dologról.
A jelenlegi magyar kormánytól persze badarság volna egyfajta magyar virtust, a nemzeti érdekek melletti konok következetességet elvárni. Őket az nem érdekli, hogy talán éppen ez a támogatás győzi-győzheti meg a felvidéki magyarokat arról, hogy érdemes magyar iskolába adniuk a gyerekeiket. (Nagysallón például a magyar gyerekek fele szlovák iskolában tanul). A szabadságjogokra és a józan észre épülő világban azt is nehéz felfogni, hogy miért nincs joga a felvidéki magyar szülőnek Magyarországon pályázni, és kedvező elbírálás esetén az anyaországi bankok valamelyikében felvenni a forintot – ráadásul egy nagy többséggel elfogadott törvény és a végrehajtásáról rendelkező érvényes kuratóriumi határozat nyomán.
A nagysallói szülők az esztergomi ünnepségen elmondták: néha jó volna, ha a nagypolitika a kisemberek érdekeit is szem előtt tartaná. A kilenc családból különben öt kétgyermekes, négy pedig egygyermekes volt. Előbbiek 44 780 forintot, utóbbiak 2390-et vihettek haza. Kakas Pál például negyedik osztályos fiának és második osztályos lányának vásárolt mesekönyveket és munkafüzeteket.
Urak és elvtársak Budapesten és Pozsonyban: ez fáj önöknek?