A taszári bázis titka

Taszár titokzatos település. Már a múlt rendszerben sem volt értelmes cselekedet egy leponyvázott katonai teherautót látván aziránt érdeklődni, hogy kik ülnek benne s mit szállítanak. Azóta Taszáron is fordult egy nagyot a világ kereke, de hadügyi kíváncsiságunk továbbra is kielégítetlen marad.
Megváltozott az ormótlan járművek típusa, az utasok egyenruhája, anyanyelve, bőrszíne, de az igazán generális különbség az, hogy régen az általános titkolódzás ellenére is tudtuk, kik utaznak a ponyva takarásában, manapság pedig a hivatalos tájékoztatások ellenére sem tudunk semmit. A taszári katonai bázis rejtélyes hely, akár egy piramis, holott nem a fáraók utódai készülnek benépesíteni, hanem irakiak, akik köztudottan a sumérok leszármazottai, egészen pontosan mezopotámok.
Az Amerikai Egyesült Államok úgy döntött, kioktatja az irakiakat demokráciából, emberi jogokból, humánumból, kulturált magaviseletből, helytálló Korán-értelmezésből, szabadságból, nemzeti függetlenségből, valamint globalizációból, s ezen pedagógiai programjában kitüntetett szerepet kap a taszári bázis is. A speciális nevelői feladatokra ott készítenek fel néhány ezer képesítés nélküli tanerőt. Az USA didaktikai buzgalma igazán tiszteletre méltó, de nekünk magyaroknak, a – hangadó tudományos körök által amúgy is tagadott – sumér rokonságot leszámítva, az egész felforduláshoz nincs semmi közünk. Ám Taszár mégiscsak itt, a szelíd pannon dombok és lankák között fekszik, ezért nagyvonalú kívülállóként sem szemlélhetjük az ügyet.
Így aztán nem pusztán pletykaéhes kíváncsiskodás részünkről, ha szeretnénk tudni, kifélék és mire készülnek azok a mezopotámok, akik a közeli napokban a taszári bázisra hurcolkodnak. Szerencsére a felelős magyar kormány 2002. november 27. óta folyamatosan tájékoztatja a lakosságot a Taszárra érkező külföldiek kilétéről és kiképzésük céljáról. Természetesen most is vannak kekeckedő ellenzékiek, akik a bőségesen zubogó kormányzati információkat zavarosnak, homályosnak, ellentmondóknak minősítik. Csattanós választ adott nekik Juhász Ferenc hadügyér, aki bölcsen kifejtette: az információk nem ellentmondásosak, hanem kiegészítik egymást. Igaza van, az egymást kiegészítő információk alapján szabatosan meghatározhatjuk a kiképzés jellegét és a résztvevők körét. E szerint arab származású vagy bármely más nációbeli amerikai, illetve akármilyen állampolgársággal rendelkező, esetleg hontalan, az amerikai hadsereg kötelékébe tartozó vagy civil; angolul vagy arabul, jó esetben mindkét nyelven beszélő iraki ellenzéki, emigráns, netán olyan, aki még nem is hallott Irakról; kap tolmács és/vagy kisegítő és/vagy polgári közigazgatási és/vagy katonai közigazgatási és/vagy civil kapcsolati és/vagy katonai-civil kapcsolati és/vagy katonai-rendőri és/vagy hadtápos és/vagy célkijelölő és/vagy hadifogolytábor-őr és/vagy bármilyen más jellegű kiképzést szigorúan fegyver nélkül, az önvédelmi pisztolyt és egyéb harci eszközöket leszámítva. Aki eme tömör meghatározás után sem tudja, hogy kiket és mire készítenek fel Taszáron, az fafejű, de az sem kizárt, hogy szimpatizál a terrorizmussal.
A nyílt, egyenes, őszinte kormányzati kommunikáció mindig meghozza a várt eredményt. Íme, a magyar Bermuda-háromszög egyik rejtélyéről már fellebbent a fátyol, lehullt a lepel. Ám kétségeink sora még nem ért véget. Megvilágosodtunk arról, kik jönnek a bázisra, s miféle kiképzést kapnak, de vajon mit kezdenek frissen szerzett ismereteikkel a messzi Mezopotámiában? Állítólag a „felszabadított” területeken ők indítják be a közigazgatást. Ombudsmanok, kistérségi megbízottak, önkormányzati előadók, hivatalos értékbecslők, választási bizottságok tagjai, BKV (Bagdadi Közlekedési Vállalat)-jegyellenőrök és hasonló, az amerikai típusú demokráciában nélkülözhetetlen elemek lesznek. Az ilyeneknek valóban nem kell fegyver, alapos és céltudatos felkészítés után képesek nagyobb pusztítást véghezvinni, mint a szárnyasrakéta. Az iraki MSZP alapító sejtjeit is kiképezhetnék, de félő, az ennyire antihumánus akciókat tiltja a genfi egyezmény.
Azt sem értjük igazán, hogy miért pont Taszáron kell megrendezni ezt a hadászati tréninget. Az Amerikai Egyesült Államok elég terjedelmes ország, megférne ott több ezer kiképzőbázis, ráadásul azok helyét titokban tarthatnák, nem lennének a nemzetközi figyelem középpontjában. Erre a kérdésünkre a Washington Post december 12-i írása adja meg a választ. „Az USA azért szorgalmazza, hogy területén kívül kapjanak kiképzést az iraki önkéntesek, mert ügynökök, katonaszökevények és bűnözők is lehetnek közöttük.” Jól nézünk ki. Az amerikaiak számára biztonsági kockázatot jelentő személyeket átküldik Magyarországra. Még az is megeshet, hogy maga Oszama bin Laden is álszakállt ragaszt, s beáll a taszári csapatba. Amúgy is kapott már CIA-kiképzést, s kinek jutna eszébe Taszáron keresni. Megnyugtatunk mindenkit, ilyesmi nem fordulhat elő, mert a jelentkezőket nemcsak a CIA ellenőrzi, hanem a magyar titkosszolgálat is. S ők okvetlenül felismernék Oszama bin Ladent, ha másról nem, a művesekészülékről, amire állítólag rá van kötve. Sajnos a kevésbé közismert diverzánsok, terroristák, hobbikarbantartók, bűnözők esetében nem garantálható a teljes biztonság, de számukra még van remény, hogy Medgyessy Péter beszédeinek hatására jó útra térnek és hasznos polgárai lesznek az épülő iraki demokráciának.
Kizárólag zavarkeltésnek minősíthető Demeter Ervin volt nemzetbiztonsági miniszter nyilatkozata, aki azt állította, hogy a kormány államtitkokat hozott nyilvánosságra Taszárral kapcsolatban, ezzel veszélyeztetve az ország biztonságát. Demeter Ervinnek látszólag igaza van, de vizsgáljuk meg az eddigieket az iraki hírszerzés szemével. Taszár hamar az érdeklődésük homlokterébe került, de a falu nevének hangzása alapján azt hihették, hogy az egy ősi sumér település, s csak megtévesztés céljából került Magyarországra. Nem szólva arról, mire megtalálták a térképen, addigra szinte behozhatatlan késésbe kerültek. A magyar kormány nyilatkozatait hallva nem gondolhattak mást, csak azt, hogy rejtjeles üzenetek sorozata, amit dekódolni kell. Kétségbeesett erőfeszítéseik ellenére sem tudták kihámozni az értelmét, így legfeljebb arra az eredményre juthattak, hogy a magyar kormány roppant ravaszul dezinformál, esetleg összevissza beszél, de az már régen nem államtitok. Hónapok elteltével sem jutottak túl a homályos gyanakváson, a megbízhatatlan feltételezésen, a kétes találgatáson, hiteles információval nem rendelkeznek. Kínos alulinformáltságuk ékes bizonyítéka Mölhilif A. Yasin-Al-Samarre nagykövet kijelentése, amely szerint: „ha Magyarország engedélyt ad arra, hogy saját területén, amerikai felkérésre lefizetett iraki ellenzékieket képezzenek ki egy Bagdad elleni katonai akcióra, azt országa a belügyeibe való beavatkozásként értékeli.”
Ez azt jelzi, hogy Irak elmaradott földjén még élnek emberek, akik nem hisznek feltétel nélkül Gál J. Zoltánnak, Juhász Ferencnek, Kovács Lászlónak, Medgyessy Péternek, horribile dictu, még Lendvai Ildikónak sem. Megátalkodott népség lehet. Ideje, hogy felszabadítsák őket.