Az orosz olaj útja

Washington és Moszkva 2001. szeptember tizenegyedike óta tartó látványos politikai közeledését egészítette ki 2002 májusában az a gazdasági megállapodás, amelynek értelmében Oroszország növelné az Egyesült Államokba irányuló kőolajexportját. A megállapodásban megfogalmazott célok megvalósulását ugyan számos tényező akadályozza, a szerződés közvetlenül érinti a közép-európai régiót, ahol a közelmúltban jelentős orosz olajvállalati előretörés volt megfigyelhető, írja a Budapest Analytica internetes elemzőközpont legújabb tanulmánya.

Washington a közel-keleti helyzet növekvő instabilitásából többek között azt a következtetést vonta le, hogy csökkentenie kell a térségtől való energiafüggőségét. Az Afganisztán ellen vívott háború, illetve az Irak elleni készülődések ugyanis megterhelik az Egyesült Államok kapcsolatát több jelentős olajkitermelőnek számító arab országgal is. Az utóbbiak kormányaira komoly belföldi nyomás helyeződik, hogy változtassanak hagyományos Amerika-barátságukon. Egy ilyen politikai fordulat pedig valódi problémát jelenthetne Washington számára.
Az arab olaj orosszal történő helyettesítése előtt azonban több nagy akadály is tornyosul. Oroszország jelenleg nem rendelkezik az Egyesült Államokba történő gazdaságos szállításhoz szükséges infrastruktúrával. További akadályt jelent, hogy orosz olajvállalatok nem rendelkeznek elegendő tőkével további mezők kiaknázásához és a kitermelőberendezések fejlesztéséhez. Harmadrészt az orosz olajexportőrök sokkal érzékenyebbek a világpiaci árak ingadozására, mint közel-keleti társaik. Az olajkitermelés költségei ugyanis jóval magasabbak Oroszországban, mint a Közel-Keleten, s emellett az orosz olajnak hosszabb utat kell megtennie a legtöbb fogyasztóig, mint az arabnak. Az amerikai–
orosz megállapodás sorsát továbbá nagymértékben befolyásolja az iraki háború utáni rendezés, valamint a háború hatása a világ olajpiacára.
A Bush–Putyin megállapodás közvetlenül érinti a közép-európai régiót. Orosz vállalatok számára ugyanis régiónk jelenti az egyik fő tranzitútvonalat az amerikai keleti partok felé tartó olajszállításhoz. Az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ezek a cégek nemcsak a csővezetékek iránt érdeklődnek, hanem a kőolaj-feldolgozás további fázisaiban közreműködő vállalatok iránt is. Rövid távon jelentős orosz olajvállalati terjeszkedés várható Közép-Európában. Az orosz gazdasági előrenyomulás zavartalanságát fogja biztosítani, hogy Amerika saját energiabiztonságának garantálására növelni kívánja oroszországi kőolajimportját. Középtávon az orosz olajvállalatok közép-európai előrenyomulása elsősorban az olaj világpiaci árának függvénye lesz, amit pedig a várható iraki háború következményei döntő módon befolyásolhatnak. Amennyiben azonban az olaj világpiaci ára a jelenlegi magas szint körül marad, úgy az orosz vállalatok rendelkezni fognak a befektetésekhez szükséges tőkével és az orosz olaj amerikai exportja gazdaságilag vonzó vállalkozás lesz, tehát az orosz vállalatok közép-európai terjeszkedése tovább fog erősödni.