Ötvenhét párt megszüntetését kezdeményezte a Legfőbb Ügyészség. Tévednek azonban, akik az intézkedés hátterében bármiféle antidemokratikus szándékot sejtenek, mivel az ötvenhét szervezet egyszerűen csak nem tudott eleget tenni a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény azon részének, amely kimondja: a bíróság az ügyészség indítványára – a párt társadalmi szervezetként való további működésének érintetlenül hagyásával – megállapítja a párt működésének megszűnését, ha a párt két egymást követő általános országgyűlési képviselő-választáson nem állít jelöltet. E passzus alapján a rendszerváltást követően alakult 264 párt közül tavaly áprilisig 114 szűnt meg, illetve alakult át társadalmi szervezetté. Történt mindez annak ellenére, hogy a jogalkotók nem vártak rendkívüli teljesítményt a pártoktól, a kifogás velük szemben mindössze annyi, hogy a megszüntetendő szervezetek – néhány kivételtől eltekintve – az égvilágon semmit sem csináltak az elmúlt esztendőkben. Erről egyébként a hírarchívumok is tanúskodnak: a pártok többsége egyetlen újságban, televízióban vagy MTI-híradásban sem szerepelt.
Példának okáért a már említett Cigányok Igazság és Élet Pártjáról (CIÉP) még a Romapage nevű, a cigányság ügyes-bajos dolgaival foglalkozó internetes oldal is csupán annyit közöl, hogy a CIÉP-et 1994-ben Hejőkeresztúron alapították, ám azóta nem ad életjelt magáról. Nagyobbrészt ez a tetsz- vagy valóban halott állapot jellemzi a többi pártot is, olyannyira, hogy gyakran még a szervezetek törvényes képviselőjét is lehetetlen megtalálni. Igaz, alkalomadtán az eredményes kutakodás sem hoz kézzelfogható sikert, mert a Problémában Segítők Független Pártjának elnökétől csak azt sikerült megtudnunk, hogy a szervezet a legkevésbé sem kíván megszűnni.
– Testi és lelki betegségem miatt olyan állapotba kerültem, hogy nemcsak a párt, de még a saját problémáimmal sem tudok foglalkozni – közölte Fogarasi Józsefné, hozzátéve: ezúton kéri az illetékeseket, hogy a megszüntetés helyett határozatlan időre függesszék föl a Problémában Segítők Független Pártjának működését.
Ugyanakkor van olyan párt, amely nem is akart országgyűlési képviselőjelöltet állítani.
– A Magyar Nemzetgyűlés nevű szervezetet 1996-ban alakítottuk azzal a céllal, hogy részt vegyünk az új alkotmány létrehozásában – árulta el Sokoray László elnök. – A Mogyoróhegyre összehívott nemzetgyűlésen elfogadtuk az új alkotmány száznyolc pontban rögzített irányelveit. Sajnos a Horn-kormány végül mégsem készített új alaptörvényt, s ezzel a Magyar Nemzetgyűlés létezése okafogyottá vált.
Sokorayék egyébként kétszeresen is érintettek a sülylyesztőbe küldött pártok ügyében, mert mint azt a Magyar Nemzetgyűlés elnökétől megtudtuk: a Sokorayné Tell Ágnes vezette Magyar Anyák Nemzeti Pártja is felkerült a Legfőbb Ügyészség ötvenhetes listájára.
– A Magyar Anyák Nemzeti Pártja az 1994-es országgyűlési választáson rossz szövetséget kötött, tulajdonképpen ez okozta a vesztét. Az 1998-as voksolást kihagyta, 2002-ben pedig az Új Baloldallal karöltve indult, ám ezt a Legfőbb Ügyészség láthatóan nem tekintette képviselő-jelölésnek. De nincs komolyabb baj, mert a párt civil szervezetként a korábbiakban megszokott vehemenciával képviseli majd a magyar anyák érdekeit – jelentette ki a Magyar Anyák Nemzeti Pártja elnökének férje.
Szintén társadalmi szervezetként működhet tovább a Túrkevén bejegyzett Magyar Nemzeti Kisemberek Pártja, amelyről a honi sajtó archívuma kizárólag azt az információt tartalmazza, hogy a párt készül a választásra. Immár elmondható, hogy mérsékelt eredménnyel.
De az 1997-ben alapított Rend és Törvény Pártja (RTP) sem járt sokkal jobban, igaz, a „saját érdekeiket felismerő kisemberek”-re számító szervezet emlékét legalább egy sajtótájékoztató őrzi. A rövid, nyolc és fél soros hírecske egyébként a Rend és Törvény Pártja bukásának okait is megmagyarázza, mivel az összejövetelen Gulyás Ferenc Attila, a szervezet elnöke kifejtette: az RTP sem a jobb, sem a baloldali erőkhöz nem kötődik, és együttműködő politikai partnert sem keres, mivel a vezetőség attól tart, hogy a szövetségkötés az RTP programjának felhígulásához vezetne. Ugyancsak egyetlen hírrel írta be magát a történelembe a Hét Szomszéd Barátság Párt, amely 1994. november 1-jén a Dózsa György úti hajléktalanszálló huszonhat lakójának átköltöztetése ellen szervezett „vádaskodásoktól, durva bekiabálásoktól, személyeskedésektől sem mentes vitába torkolló” tüntetést. Más a helyzet a közismertebb pártokkal, amelyek mélyrepülése a nyilvánosság előtt zajlott. Valószínűleg senkinek sem okoz meglepetést, hogy az ötvenhét szervezet között hét kisgazda eszmeiségű párt neve is szerepel, de a Palotás János nevével fémjelzett Köztársaság Párt, a Zacsek Gyula volt MDF-es képviselő vezette Magyar Piac Párt vagy a G. Nagyné Maczó Ágnes egykori parlamenti elnök által alapított Új Szövetség Magyarországért kifulladása is valószínűsíthető volt.
Azoknak pedig, akik most megszűnő, pontosabban társadalmi szervezetként tovább élő pártjuk újraalapítását fontolgatják, a Humanista Párt históriája szolgálhat tanulságként. A Legfőbb Ügyészség 1998. november 5-én nyújtott be keresetet a Fővárosi Bírósághoz, kérve a Humanista Párt működésének megszüntetését – társadalmi szervezetként való további működésének érintetlenül hagyásával. A Fővárosi Bíróság 1999. január 14-én hozta meg ítéletét, és értesítette a szervezet elnökségét, majd március 22-én hivatalosan is kimondta a párt megszűnését. A humanisták a bíróság határozatát figyelembe véve június 14-én egyesületté alakultak, ám egy füst alatt ismételten megalapították a Humanista Pártot. A bíróság több alkalommal hiánypótlásra szólította föl a régi-új pártot, ám végül újfent nyilvántartásba vette a Humanista Pártot 1999. október 26-án a 8673. sorszám alatt. A Fővárosi Ügyészség 1999. november 19-én figyelt föl az ügyeskedésre, s személyesen a fővárosi főügyész helyettese fellebbezett a Fővárosi Bíróság bejegyzési végzése ellen. A főügyész helyettese azzal indokolta a fellebbezést, hogy a sokszorosan hiánypótolt alapszabály nem felel meg a törvényeknek, ráadásul az 1989. évi XXXIII. számú, a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény 3. paragrafusának 3. bekezdése alapján bizonyítottnak látta, hogy a párt nem teljesíti politikai funkcióját, mivel nem állított jelöltet két egymást követő országgyűlési képviselő-választáson.
December 6-án a Humanista Párt alapítói észrevételt tettek a Legfelsőbb Bíróságon, kifejtvén, hogy az alapszabály-módosításokat a törvényeknek megfelelően végre fogják hajtani, valamint a politikai tevékenység hiányára válaszolva jelezték, hogy az 1998-ban tartott helyhatósági választásokon – a budapesti és az Országos Választási Bizottság által is jóváhagyva – tizenhét jelöltet állítottak. Az adunak tűnő nyilakozatra reagálva a Legfőbb Ügyészség 2000. március 21-én kiegészítést küldött a Legfelsőbb Bíróságnak, újból jelezve, hogy a párt ismételt megalakulása törvénysértő, mivel az ügyészség véleménye szerint nincs lehetőség arra, hogy a lényegében változatlan tagság a megszűnés pillanatában létrehozza ugyanazt a pártot. Az ügyészség kontra humanisták párviadalban az előbbi kerekedett fölül, mert november 9-én a Legfelsőbb Bíróság elutasította a Humanista Párt nyilvántartásba vételi kérelmét.
A Humanista Párt tagjait azonban nem olyan fából faragták, hogy ily könnyedén föladják a harcot (e tekintetben példaként szolgálhatnának a Küzdeni Akarók Pártjának), mert 2001. május 18-án ismét megalapították a Humanista Pártot, és június 7-én újabb nyilvántartásba vételi kérelmet nyújtottak be az illetékes bírósághoz. Az ügyben eljáró bíró személyes meghallgatásra hívta az aktivistákat, s megpróbálta rávenni őket, hogy változtassák meg pártjuk nevét. Mivel azonban a párttagok ragaszkodtak az eredeti elnevezéshez, 2001. szeptember 18-án a Fővárosi Bíróság megint csak megtagadta a Humanista Párt nyilvántartásba vételét. De még ez sem szegte kedvüket a mozgalmároknak, akik 2002. május 9-én, immár negyedik alkalommal ismételten kérelmezték a párt nyilvántartásba vételét, ám a menetrend szerint érkező elutasításra már csak két hetet kellett várniuk. Az üggyel jelenleg a Legfelsőbb Bíróság foglalkozik.
Ám a kis pártok között csak elvétve akad a humanistáéhoz hasonló aktivitással közéletet élő szervezet, ezért minden bizonnyal jó néhány kérdés megválaszolatlan marad. Így valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hogy a Nyolcparancsolat Párt melyik két bibliai parancsolatot nem találta létfontosságúnak, illetve hogy a Küzdeni Akarók Pártja végül miért adta föl a küzdelmet.
Külföld
Ukrajna megfenyegette Magyarországot
