Egyesülő kisebbségek

Nem igazán érthető szomszédaink viharos tiltakozása a magyar kedvezménytörvény ellen, ha megvizsgáljuk, a régió más országaiban ki hogyan védi határon kívülre szorult nemzettársait. A Magyarországon több mint kilencvenszázalékos parlamenti többséggel elfogadott jogszabály kifejezetten óvatos kezdeményezésnek nevezhető a román, szlovák vagy szerb rendelkezések fényében.

Nem számít unikumnak a magyar kedvezménytörvény a régióban: szomszédaink zöme hasonló jogszabályokkal támogatja kisebbségben élő nemzettársait. Romániában már öt éve hatályban van a diaszpórában élőkről szóló jogszabály, amely a magyar státustörvénnyel ellentétben az emigránsokra is vonatkozik. A „nagyvilág román közösségei támogatásának” törvénye elsősorban Moldova Köztársaság hárommilliós román társadalmát érinti, de nem hivatalos adatok szerint további hétmillió román származású ember él szerte a földön. Az anyagi támogatást főként a miniszterelnök rendelkezésére álló alapból oldják meg, ezt az állami költségvetésről szóló évi törvényekkel hagyják jóvá. Az összeg nagysága nehezen becsülhető meg, egyrészt azért, mert keleti szomszédunknál hazaárulással ér fel ezt firtatni, másrészt a különféle kedvezmények dzsungelében lehetetlen felbecsülni a pontos nagyságát. Támogatják a román tannyelvű oktatást, a különféle kulturális és művészeti tevékenységeket, az ifjúságot érintő rendezvényeket; de egyéni segélyezésre is van mód, főleg egészségügyi problémák esetén. Az anyaország szinte minden területen szorgalmazza a Moldovával való szorosabb kapcsolattartást: külön – kedvezőbb – tarifájuk van az oda irányuló telefonhívásoknak és a postai forgalomnak, a Prut másik oldaláról érkező diákok ingyenes kollégiumi ellátásban és sokféle ösztöndíjban részesülnek, az igénylők automatikusan megkapják a román állampolgárságot (szavazati joggal!) stb.
A szlovák törvényhozás Vladimír Meciar legutóbbi kormányzása idején, 1997-ben fogadta el a határon túl élő szlovákokról szóló törvényt, abból kiindulva, hogy az ország „a határain túl élő szlovákokat mindig is a szlovák nemzet szerves részének tekintette és tekinti”. A szlovákigazolványt a pozsonyi külügyminisztériumtól kaphatják meg azok, akik dokumentumokkal vagy két tanúval igazolják szlovák származásukat (a magyarigazolvány az egyén bejelentésén alapul, nem vizsgálják a vérségi köteléket). A könyvecske birtokosai az ország területén a hazai polgárokkal azonos feltételekkel vállalhatnak munkát, vásárolhatnak ingatlant vagy termőföldet, részesülhetnek ingyenes oktatásban, valamint a Szlovákiában biztosított polgárokkal azonos egészségügyi ellátásban. Sőt nyugdíjra is jogosultak – a saját hazájukban ledolgozott éveket is figyelembe veszik a juttatás összegének megállapításakor. A közlekedésben is ugyanolyan támogatásokat élveznek, mint a hazaiak. Az egyetlen különbség közöttük és a szlovák állampolgárok között az, hogy nem szavazhatnak. A törvény a kulturális minisztérium által finanszírozott Külföldi Szlovákok Háza adatai szerint 2,678 millió külföldön élő szlovákra vonatkozik. Az igazolványra csekély az igény, mintegy tízezren rendelkeznek vele. Pozsony támogatást juttat külföldre is az ott élő szlovákoknak: elsősorban kulturális és oktatási célok megvalósítását segíti nem túl jelentős összeggel. Az idén várhatón Szlovákia is módosítja a maga kedvezménytörvényét. Felvetődött az a lehetőség is, hogy az uniós csatlakozásra való tekintettel hatályon kívül helyezi.
A térség országai közül Jugoszlávia tett legtöbbet külföldön élő honfitársaiért – még fegyverrel is segítette a délszláv állam széthullása után az új határokon kívül rekedt szerb kisebbséget. A háború és a csaknem tíz évig tartó nemzetközi blokád következményeként Jugoszlávia maga is külföldi segítségre szorul, így anyagiakban nem sokat nyújthat a külhoni nemzettársaknak, ám retorikájában még mindig vállalja a védőállam szerepét. A kérelmezők automatikusan megkapják a jugoszláv állampolgárságot, az idevágó törvény alapszövege még 1996-ban készült el.
A környező országokban élő őshonos szlovén kisebbséget Ljubljana értékes hídnak tekinti az anyaország és a szomszédok közötti együttműködésben. Súlyt fektet a határon túli szlovén kisebbség bankjainak és takarékpénztárainak fenntartására, a költségeket külön alapból biztosítja. Támogatja az anyanyelvű oktatást és művelődést, az érintettek Szlovénia összes iskolájában tanulhatnak. Hozzájárul a diákcserékhez, a sport- és általános rekreatív tevékenységekhez, a kisebbségi középiskolai és egyetemi diákotthonok, a magán- és közoktatási intézmények működtetéséhez, egyszersmind megfelelően képzett pedagógusokat biztosít. A határon túli nemzetrész tudományos és kutatói kapacitásait bevonja az országban folyó kutatótevékenységbe.
Horvátországban is külön törvény szabályozza a határokon kívül élő horvátok anyaországi oktatását és munkavállalását. A horvát kisebbség tagjai állampolgárságot kaphatnak, és szavazhatnak a parlamenti választásokon.
Varsó a tizenhatmillió külföldön élő lengyel jogállását visszahonosítási, állampolgársági és státustörvény keretében kívánja rendezni. Első lépésben a volt Szovjetunió közép-ázsiai és kaukázusi utódállamaiból hazatelepülni szándékozó lengyelek visszahonosodását tették lehetővé, a hazatelepülőknek az önkormányzatok keresnek munkahelyet, lakást, az államtól pedig jelentős támogatásra számíthatnak. Második lépésben visszakérhetik elveszített állampolgárságukat azok a lengyelek, akiket a második világháború idején erőszakkal hurcoltak a Szovjetunióba, vagy akik a népi Lengyelország évtizedeiben önként, illetve hatósági kényszerrel távoztak hazájukból. A tervezett lengyeligazolvány birtoklása korlátlan idejű tartózkodást biztosít majd a külhoni lengyelek számára.
Az Európai Unió tagországai között is találunk hasonló kedvezményeket. Az ír állampolgársági törvény értelmében, ha valaki tudja bizonyítani, hogy legalább egyik nagyszülője ír származású, akkor automatikusan megilleti az ír útlevél. Az ország alkotmányának 2. cikkelye kimondja, hogy az ír nemzet különleges kapcsolatokat ápol azokkal a külföldön élő, ír származású személyekkel, akik osztoznak az ír nemzet kulturális identitásában és örökségében.
Spanyolország szintén alkalmazza a pozitív diszkrimináció elvét a latin-amerikai országok állampolgáraira. Nem kér schengeni vízumot a kilencven napnál rövidebb tartózkodásra, és előnyt biztosít nekik a munkavállalási kérelmek elbírálásában is. Portugália vízummentességet adott egykori gyarmata, Brazília lakosságának, Görögországban pedig tíz éve van hatályban az a jogszabály, amely pozitív megkülönböztetésben részesíti az ország határain kívül élő görög nemzetiségűeket.