Én nem tudom...

Kristóf Attila
2003. 01. 17. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Én nem tudom, valójában mennyibe kerül egy igazi Mikulás. A lappföldi bizonyára felszámolja az útiköltséget, a kiküldetési átalányt, hozzáírja a szállodaszámlát és a felmerülő egyéb költségeket.
A helyi Mikulás-szolgálat nyilván lényegesen olcsóbb, miként a Magyarországon gyártott Suzuki sem kerül annyiba, mint a Mercedes. Amikor én kisgyerek voltam, apám látta el a Mikulás és az angyalka szerepét is, a karácsonyfa-díszítést fehér hálóingben végezte, s így a bátyám, aki hajlamos volt a kulcslyukon leselkedni, azt mondta, hogy az angyalkák lába szőrös, bár bízvást nézhette glóriának a gyertyák rávetülő fényét apánk kopaszodó fején.
A Mikulásnak, úgymond, nincs politikai töltete, habár tagadhatatlanul jó reklámhordozó. Valószínű, hogy a legkülönfélébb árfekvésben léteznek Mikulások, mivel nyilvánvaló, hogy a vattaszakáll nem ér fel az eredeti ősz bozonttal, s a bíborpalást alól kilógó szandálos láb esetleg gyanút kelt. Bár a jó gyerekek, a mélyen Mikulás-hívők nem gyanakvók. Ha jól emlékszem, Luca lányomat második elemista korában kezdték először kétségek gyötörni, akkor, amikor osztálytársai jó részének már a diszkón járt az esze, s holmi Mikulás iránti lekicsinylésüknek hangot is adtak. Máig előttem van az a látvány, ahogy Lucus rendkívül komoly pofácskával leültetett bennünket, az édesanyját meg engem egy-egy karosszékbe, s feltette a döntő kérdést emígy: „Az teljesen egyértelmű, hogy a húsvéti ajándékot a nyuszi hozza, ott nincs kétség, de mondjátok meg becsszóra, mi van a Mikulással?” Fél percig szólni sem tudtunk, mivel nehéz volt eldöntenünk, hogy a nyuszi valódiságának bizonyossága és a Mikulás iránt érzett gyanakvás dilemmája miként oldható fel.
Egy igazi Mikulás látogatása minden becsületesen naiv gyermeknek kétségkívül nagy öröm, hosszú időre szóló élmény. Most ne törődjünk azokkal, akik már hároméves korukban átlátnak mindenféle hókuszpókuszon, s eleve a tudományos materializmus talaján állanak. December 5-én este és éjszaka csodák történnek.
Úgy tudom, egy kommersz Mikulás-látogatás 2002-ben ötezer forintba került. Ennyit csak a módosabbak engedhetnek meg maguknak. Említettem az előbb, hogy mindennek semmi köze a politikához. Azonban hírét vettem egy egyébként polgári-konzervatív gondolkodású anyukától, hogy az MSZP némely kerületben ingyen biztosít Mikulást az arra rászorulóknak. – Bevallom – mondta a kisgyermekes mama –, én is igénybe vettem ezt a szolgáltatást, s a Mikulás becsületére legyen mondva, ki is jött hozzánk, pedig sosem titkoltam a Fidesz iránti rokonszenvemet.
Nos, miként mondtam, a Mikulás kitűnő reklámhordozó. Amikor a szocialisták a választópolgárok kegyét keresik, sok más egyéb mellett ezzel is tisztában vannak. Tehát Mikulás napján nem „népben” gondolkoznak, nem ateisták, nem EU-ban és NATO-ban gondolkoznak, hanem Mikulásban. Ezt sok egyéb mellett a polgári politikusoknak el kellene tőlük tanulni. Ez a „sok kicsi sokra megy” taktika egyik fejezete. Valójában szép és kedves dolog. Kevés pénzbe és kis fáradságba kerül.
A gyerekek nem tudják, de a felnőttek tisztában vannak azzal, hogy az MSZP-nél megrendelhető az ingyenes Mikulás. Ezt hívják aprómunkának, s talán ehhez hasonló dolgoknak is köszönhető az úgynevezett lakóhelyi beágyazottság.
Hogy mikor lesz a polgári-konzervatív oldalnak is ingyenes Mikulása, én nem tudom…

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.