Helyünk a világban

Napjainkban gyakran felmerül a kérdés, hány nyelv van a világon, illetve hogy a mi nyelvünk valóban a kis nyelvek közé tartozik-e. Ennek egyik oka minden bizonnyal az, hogy a technika bámulatos fejlődése következtében földünk szinte összeszűkült: repülőgéppel néhány óra alatt elérhető bármelyik pontja, és a turizmus keretében az emberek bejárhatják, bejárják csaknem az egész világot. Sőt valójában ki sem kell mozdulni otthonunkból, a televízió révén „élőben” láthatjuk az egzotikus vidékeket is, és az internet segítségével kapcsolatba léphetünk távoli földrészekkel, az egész világgal. Másik oka a jelzett érdeklődésnek az Európai Unióba való közeli belépésünk, és ezzel kapcsolatban a kérdés, mi lesz a kis országokkal, népekkel, illetve mi lesz a kisebb nyelvek sorsa, hiszen a mi nyelvünk is, mint minden nyelv, valóságos csoda, és emberi mivoltunk talán legfőbb jellemzője.
Annak megállapítását, hogy szám szerint hány nyelv van a világon, az teszi nehézzé, hogy egyrészt még számos nyelvről – gondoljunk Afrika, Ázsia kisebb-nagyobb népeire, illetve az észak- és dél-amerikai indiánokra – nincsen megbízható leírásunk. Másrészt három évtizeddel ezelőtt még mintegy másfél ezerre volt tehető azoknak a nyelveknek a száma, amelyekről nem sikerült egyértelműen eldönteni, hogy önálló nyelvek-e, vagy valamely nyelv nyelvjárásai. Egyébként – több oknál fogva – valójában nincsenek igazán szilárd kritériumai nyelvjárás és önálló nyelv biztos megkülönböztetésének.
Nos, az itt jelzett nehézségeket lehetőség szerint leküzdve, 1999-ben megjelent A világ nyelvei című hatalmas, 1700 lapnyi lexikon Fodor István főszerkesztésével, az Akadémiai Kiadó gondozásában. A mű két részből áll. Az első ábécérendben, 764 szócikkben tárgyalja az egyes nyelveket, nyelvcsaládokat és nyelvcsoportokat. A második rész több mint hatezer nyelvet sorakoztat fel röviden, csupán az illető nyelv nevére, az azt beszélők számára és földrajzi helyére, valamint rokonsági viszonyaira térve ki. Az egyes szócikkek tartalmazzák a tárgyalt nyelv nevét, genetikai hovatartozását, rokonságát, fontosabb dialektusait, az azt beszélők földrajzi elhelyezkedését és számát, a nyelvi státusát (például államnyelv-e, nemzeti vagy törzsnyelv stb.), rövid történetét és kulturális vonatkozásait: milyen és mikori nyelvemlékei vannak, milyen az írásrendszere, az irodalmi nyelve, valamint felsorolja ismertebb költőit, íróit. A cikket a fontosabb szakirodalom jegyzéke zárja.
A lexikon alapján azt mondhatjuk, hogy a világ nyelveinek száma 7000 és 7300 között lehet. Hetven olyan nyelv van, amelyet ötmilliónál többen és tizenhat, amelyet ötvenmilliónál többen beszélnek.
A mi nyelvünk – beszélőinek száma szerint – körülbelül a negyvenedik helyet foglalja el a világ nyelveinek a sorában. A hatvanhét európai nyelv között a tizenkettedik, a huszonhét úgynevezett államenyelv között pedig a tizenegyedik helyen áll. Tehát nem a kis nyelvek között, hanem a nagy nyelvek utáni – mondhatjuk – középzónában foglal helyet. Megjegyzem még, hogy a magyar nyelv az írásbeli emlékek keletkezésének idejét tekintve egyike a legrégebbieknek: csupán tizenöt-húsz ma is élő európai és ázsiai nyelv előzi meg e tekintetben.