Indulatok és törvények

A Lungo Drom óvása nyomán a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) szombati szavazásának eredményét, s új választás kiírását rendelte el. A döntés felülbírálta az Országos Választási Bizottság (OVB) határozatát is, amely mindent rendben talált. A hét elején a magyar gazdaság szenvedett az energiakorlátozástól, előtte egy-két nappal a honi demokráciában állt be komoly rövidzárlat. A gazdaság hamarabb kiheveri az áramkimaradás hatásait, mert a demokrácia áramkörei bonyolultabbak és sérülékenyebbek. A népképviselet bármelyik szintjének sérülése az egész szerkezet gyengeségére utal, ezért az OCÖ gyűlésén történteket nem értékelhetjük elszigetelt jelenségként.
Rossz a kisebbségi törvény, még rosszabb a választási rendszer – mondja az ombudsman, s nyilván igaza van, hiszen ő nap mint nap szembesül a rossz törvény, a rossz rendszer hibáival. Ám ez nem jelenti azt, hogy a jogszabályok hiányosságaira alapozva juthatnak előnyökhöz egyesek. A választási csalás akkor is csalás, és megengedhetetlen, ha a törvény nem tökéletes.
Nem a törvény hibája, hogy az OCÖ gyűlésén erős kormányzati nyomást érzékeltek az ellenzékinek számító Lungo Drom jelöltjei és küldöttei. Az sem a törvény hibája, hogy a kormánypárti szervezet jelvényeit (fehér sál, vörös szegfű) viselő résztvevők megkülönböztetett ellátásban részesültek. Azt pedig végképp nem lehet a törvény esetlegességeinek rovására írni, hogy az elektorok regisztrálásánál, az első szavazatok összeszámlálásakor szabálytalanságok történtek. És ugyan kinek a számláját terheli az, amikor az OVB helyszínen ülésező testülete elutasítja a Lungo Drom panaszát? Az OVB ezúttal sem állt feladata magaslatán. Nem vették észre, mi játszódik le a bejáratnál, a büfében, a teremben, gyakorlatilag az orruk előtt? A választások tisztaságának megóvására kiképzett szakemberek egyszerűen tudomásul veszik, hogy a szavazásra jogosultak fele nem kíván élni jogával, és elhagyja a terepet? Ilyen úton-módon születik mifelénk a demokratikus többség? Sajátos állapot, ám bármilyen rossz a vonatkozó törvény, nem erre találták ki. Ezen a választáson nem adtak lehetőséget, hogy kiderüljön, melyik oldal van többségben, s ez lehet, hogy kényelmes, bizonyos köröknek célszerűbb és hasznosabb megoldás, csak nem kéne demokráciának titulálni. A létező legrosszabb kifogás, hogy állítólag az előző két választáson is előfordultak csalások, mert az erre való hivatkozás a törvénytelen állapotokat szentesíti, nem a kétes eszközöket élvező „győztest” hitelesíti, legitimizálja.
A regisztráltak, a kivonulók, a szavazók számából könnyen kiszámítható: a két legerősebb cigány szervezet között kiélezett verseny van. Az új választást megnyerheti a Fidesz közelinek mondott Lungo Drom, de a legutóbb ellenfél nélkül taroló, a kormány hátszelével vitorlázó Demokratikus Roma Koalíció is. Az esélyek „kiegyenlítettségét” jelzi, hogy 1995-ben és 1999-ben az éppen regnáló kormány által támogatott szervezet győzött. Úgy látszik, mintha a romáknak kevés közük lenne saját ügyeikhez. Részt vehetnek egy választási színjátékban, ahol kinyilváníthatják a hatalom iránti elkötelezettségüket, feltétlen hűségüket. Kapnak egy fórumot, ahol még bánataikat, fájdalmaikat, sértettségeiket, kirekesztettségüket is világgá kiálthatják. Aztán a hatalom szigorúan demokratikus eszközökkel, a hangosabbak lekenyerezésével, nagyszabású programok ígéretével újabb négy évre lecsendesíti őket. Önkormányzatnak nevezi a kormányzati önkényt.