Kalóz vagy user?

A szerzői jogok megsértése miatt Magyarországon első alkalommal ítéltek vádlottat letöltendő szabadságvesztésre. A büntetés szigorúságán fölháborodott számítógépes felhasználók, a jogszabály megváltoztatását követelve, az interneten terjesztik petíciójukat, amelyet máris több százan írtak alá.

Dévényi István
2003. 01. 25. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

llegális szoftverhasználatért január 9-én egy év letöltendő szabadságvesztésre ítélték a Philos Laboratories Szoftverfejlesztő Kft. volt ügyvezetőjét. A bíróság V. Zsoltot üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett szerzői jogok megsértésében találta bűnösnek. Az ítélet precedenst teremt, mivel Magyarországon ez az első eset, hogy halmazati büntetés nélkül, szerzői és szomszédos jogok megsértése miatt végrehajtható szabadságvesztésre ítélnek valakit, eddig ugyanis letöltendő börtönbüntetést csak olyan esetben róttak ki, amikor a vádlottak az említett jogsértésen kívül más bűncselekményt is elkövettek. Az ítélet megosztotta a honi számítógépes társadalmat: miközben a nagy szoftverfejlesztő cégek üdvözölték a döntést, a felhasználók tömegesen adtak hangot nemtetszésüknek. S a kritikai észrevételek kereszttüzében rendre ugyanaz a szervezet, a BSA állt.
A BSA, vagyis a Business Software Alliance Magyarország a számítógépes programok jogszerű használatát felügyeli. A világ hatvan országában jelen lévő nemzetközi szervezet célja az illegális szoftverhasználat visszaszorítása – Magyarországon ez kb. 48 százalékos, míg a követendő példaként emlegetett Európai Unióban 30–32 százalékos arányt jelent. A BSA a programok jogszerű felhasználása érdekében gondoskodik a felhasználók és szoftverjogvédelemmel kapcsolatban eljáró intézmények, hatóságok – Magyarországon az ORFK, az APEH és a VPOP – tájékoztatásáról, illetve tanácsadói, szakértői segítéséről.
A közvélemény a szoftverfelügyeletet egyébként kemény kampányairól ismerheti: a BSA nemrég a nyitott bilincset és a kör bezárul feliratot ábrázoló óriásplakátjával hívta föl magára a figyelmet. Az elrettentőnek szánt és tűzszünetnek titulált kezdeményezés lényege az volt, hogy a harmincnapos türelmi időszakban a BSA lehetőséget adott minden vállalkozásnak, vizsgálja át szoftvernyilvántartását, és rendezze az esetleg feketén használt szoftvereinek helyzetét. Ezen idő alatt a felügyelet sem büntető-, sem egyéb peres eljárást nem kezdeményezett az illegális szoftverhasználat, illetve a szerzői jogok megsértésének gyanúja miatt. A harminc nap letelte után azonban a plakát szlogenjének megfelelően a kör bezárult, mert a BSA a rendőrhatóságokkal közösen intenzív akciósorozatot indított az illegális felhasználók felkutatására és az elkövetők büntetőjogi felelősségre vonására.

De miért esik bűnbe minden második magyar vállalkozás? A válasz a programok értékesítésével foglalkozó számítástechnikai szaküzletek árlistáiban található. A számítógép működtetéséhez nélkülözhetetlen operációs rendszerek legolcsóbbika tizenötezer forintért, míg a legfrissebb változat hatvanezer forintért lehet a cégek jogtiszta tulajdona. Az irodai alkalmazások sem kímélik a vállalkozások pénztárcáját: a legegyszerűbb ilyen program tízezer, a professzionális csomag viszont már százharmincezer forintért vihető haza, de még egy kevéssé összetett víruskereső szoftver is tizenöt–húszezer forintba kerül. A költségeket pedig megsokszorozza, hogy a cégeknek nemcsak egyszer kell az alkalmazásokat megvásárolniuk, mivel a törvény értelmében a vállalkozásnál üzemelő minden egyes számítógépen jogtiszta programoknak kell futniuk.
Ezért fordulhat elő, hogy szoftverügyekben időnként még a nagyok is megbotlanak. A 2001. szeptember 8-án tartott rendőrségi akció során száznál is több számítógépet foglaltak le a Coca-Cola dunaharaszti központi telepén. A szakértők egy bejelentés nyomán vizsgálták, hogy a cég alkalmazottai jogtalanul használnak-e bizonyos programokat. A Magyar Távirati Iroda akkori híradásából kiderül, hogy a gyanús szoftverek között víruskereső, szótár- és különféle rendszerprogramok is akadtak. A cégóriás természetesen együttműködött a hatósággal, mivel a Coca-Cola belső szabályozása szerint az üzemekben csak a vállalat által telepített programok használhatók.
Csakhogy hiába szabályozzák programfelhasználásukat a cégek, az alkalmazottakat nehéz ellenőrizni. Az internetről szinte bármi letölthető, így akár egyetlen lelkes munkatárs is a szerzői jogok megsértésének vétségébe sodorhatja munkaadóját. Ugyanakkor a jogszabályok hiányos ismerete is gondokat okoz, mert a rendszergazda nélkül, de több számítógéppel dolgozó vállalkozásoknál bevett szokás, hogy a cég egyetlen boltban vásárolt alkalmazását valamennyi PC-re föltelepítik. Mindezt alátámasztja az Országos Rendőr-főkapitányságtól kapott adat, amelyből kiderül, hogy a felderített esetek alapján Magyarországon 2000-ben 11 968, 2001-ben pedig 11 838 jogtulajdonos számítástechnikai programokkal kapcsolatos jogait sértették meg.
A szoftverkalózkodás azonban korántsem magyar sajátosság. A BSA 2001-ben készült világjelentése szerint a törvénytelen szoftverhasználatból származó veszteségek összege megközelítette a tizenkétmilliárd dollárt. S a szakemberek állítják, hogy a kalózkodás nemcsak a gyártóknak okoz gondokat, mivel a munkabér- és adóbevétel-kiesés, illetve az innováció és termékfejlesztés akadályozása jó néhány munkahely megszűnéséhez vezethet.
Természetesen nem a játékfejlesztő Philos volt a BSA első „ügyfele”. Az SPQR Hungária Jármű-kereskedelmi Kft.-nél 2001 áprilisában tartott házkutatást a rendőrség, míg a Delta Compnál ugyanazon év decemberében jártak a nyomozók. Az SPQR ügye három hónappal később zárult le, a Delta Comp vezetőjét pedig rekordgyorsasággal, tizenkét nap alatt ítélte a bíróság felfüggesztett szabadságvesztésre. A Delta Compot a Novodata Rt. követte. A Budai Központi Kerületi Bíróság az rt. vezérigazgató-helyettesét a vállalat szoftvergazdálkodásának nem megfelelő ellenőrzése miatt – mely a szerzői jogok gondatlanságból elkövetett megsértése vétségének minősült – pénzbüntetésre ítélte.
Ami a három korábbi esetben s a két hete elítélt V. Zsolt vezette Philosnál is közös, hogy a vállalkozások valószínűleg a cég falain belülről származó információ miatt buktak le. A hatóság 2000 júliusában a BSA által működtetett forródrótra érkezett bejelentést ellenőrizve kereste föl a Philos Kft. székhelyét, s talált huszonegy számítógépen többmilliós értékben az Autodesk, a Microsoft, az Adobe, a Corel és a Symantec által gyártott, ám a magyar játékfejlesztő cégnél törvénytelenül használt szoftvereket. A Philos korábbi vezetője azonban nem tartja magát szoftverkalóznak.
– Mindenképpen visszautasítom azt, hogy szoftverkalózként bélyegeznek meg, összességében a Philos Entertainment több mint 35 millió forintért vásárolt szoftvereket az elmúlt években – nyilatkozta a tárgyalást követően V. Zsolt. Az ügy további érdekessége, hogy az ítélethirdetés előtt egy nappal a Philos egykori első embere peren kívüli megállapodásban négymillió forintos kártérítést fizetett a megkárosított szoftvercégeknek, a bíróság a gesztust azonban csak enyhítő körülményként vette figyelembe. V. Zsolt ezek után úgy fogalmazott:

– Méltánytalannak találom az egy év letöltendő börtönbüntetést egy olyan országban, ahol sokkal súlyosabb cselekményekért felfüggesztett büntetéseket szabnak ki, és nem örülök annak, hogy az esetemet precedensnek tekintik, s hozzám hasonló munkakörben dolgozó adófizető állampolgárokat megfélemlítenek.
A szokványosnak tekinthető esetek mellett mindenképpen említést érdemel, hogy tavaly októberben a BSA önmaga ellen is eljárást kezdeményezhetett volna, mivel a szervezet internetes oldalára a KJK-Kerszöv Közgazdasági és Jogi Kiadó Kft. szerzői által jegyzett jogmagyarázat került. A KJK-Kerszöv a BSA kampányához igazodó időt adott a szoftverfelügyeletnek a jogsértés rendezésére. A történtek kapcsán Sebők Erzsébet, a BSA Magyarország főtitkára elmondta: a jogsértő tartalom véletlenül került fel a honlapjukra, s harminc napon belül intézkedtek a jogsértő tartalom levételéről, illetve, ha a későbbi felhasználás szükségessé tenné, a tartalom törvényesítéséről.
A tréfás közjáték azonban nem tette oldottabbá a BSA és az önmagukat userként emlegető otthoni számítógépes felhasználók meglehetősen feszült, ám egyelőre csupán virtuális kapcsolatát. A világhálón a BSA Magyarország 1994-es megalakulása óta népszerűek a várható házkutatásokról, CD- és személyiszámítógép-lefoglalásokról értekező fórumok, sőt egyesek már a túlélés öt parancsolatát is elkészítették. Eszerint az otthonában nem csak jogtiszta szoftvereket alkalmazó felhasználónak mindenképpen meg kell tagadnia a vallomást, és nem szabad bedőlnie a rendőrség olyan hagyományos kihallgatási taktikáinak, mint például a „mások már bevallották”. Az ismeretlen szerzők szerint fontos az is, hogy bármit tegyen a rendőrség, azt be kell panaszolni az ügyészségen, mint ahogyan nélkülözhetetlen a merevlemezek tartalmáról, illetve az összes lefoglalt CD-ről készítendő másolat is, ha ugyanis a rendőrség ezt elmulasztja, azzal eljárási hibát követ el. A negyedik pont az előzőekhez képest pofonegyszerű: az eljárás során nem illik megijedni, sem kétségbeesni. Hasonló szellemiségben fogant az ötödik „parancsolat” is, amelynek értelmében a várható ítélettől sem szabad berezelni, hanem makacsul végig kell járni a kihallgatások, meghallgatások és fellebbezések rögös útját, mert a jogszabály rossz, s ezen az illetékesek előbb-utóbb, de változtatni fognak.
Nehéz megítélni, hogy a túlélési csomag alkotóinak igazuk van-e, amikor azt állítják, rossz a szoftverhasználatra vonatkozó jogszabály. Tény azonban, hogy még a BSA céljaival egyetértők között is akad, aki furcsállja: míg Európában jobbára polgári perek indulnak, hazánkban zömmel büntetőeljárást kezdeményeznek a szoftverkalózkodási ügyekben. Ezért is hallani egyre gyakrabban, hogy az engedély nélküli szoftverhasználattal kapcsolatos esetekben is szükség lenne a szabálysértési értékhatárra. A BSA internetes honlapján föllelhető hírarchívumból mindenesetre kitűnik, hogy Európa más államaiban a BSA főként polgári pereket indít, és csak kisebb számban kezdeményez büntetőeljárást. A jogvédő szervezet honi irodája szerint ugyanis, ha nem büntetőügyeket indítanának, akkor a magyar polgári eljárásjog lehetőséget biztosítana az alpereseknek, hogy a bizonyítást megelőzően megszabaduljanak a nem jogtiszta szoftvereiktől.
A V. Zsolt védelmében írt internetes petíció készítői azonban nemcsak a szabálysértési értékhatár bevezetését tartanák kívánatosnak, mivel azt kérik a jogalkotóktól és a parlamenttől, hogy a jogosulatlan szoftverhasználat ne bűncselekménynek minősüljön, hanem kerüljön át a polgári törvénykönyvbe. A beadvány a vélt sérelmeket a következőképpen fogalmazza meg: „Aránytalanul túlzottnak találom a magyar független bíróság által V. Zsolt esetében kiszabott büntetés mértékét, azaz egy év letöltendő börtönbüntetést jogosulatlan szoftverhasználatért, figyelembe véve egyrészt, hogy V. Zsolt az okozott kárt a BSA-nak megtérítette, másrészt, hogy Magyarországon a jogalkalmazó esetenként súlyosabb, a társadalomra valódi veszélyt jelentő bűncselekmény(ek)ért is felfüggesztett vagy más enyhébb büntetést szab ki.
Egyetértek azzal, hogy a felelős hatóságoknak és szerveknek a magyar vállalkozások teljes ellehetetlenítése helyett inkább a cégek szoftverparkjainak legalizálását kellene támogatniuk.
Tiltakozom az ellen, hogy a jogalkotó abban a hiszemben, hogy az összes szoftvergyártó és -terjesztő szerzői és szomszédos jogait védi, valójában egy szűk multinacionális érdekcsoport képviseletét látja el.
Aláírásommal kifejezem azt az óhajomat, hogy a Magyar büntető törvénykönyv ne szolgáljon ki gazdasági érdekcsoportokat paragrafusaival, s a jogosulatlan szoftverhasználat kerüljön a társadalmi súlyosságát megillető helyre, a polgári törvénykönyv hatálya alá.
Userek vagyunk, nem bűnözők!”

A tiltakozók úgy vélik, a jogszerűtlen szoftverhasználat nem lopás, mivel erről csak abban az esetben lehetne szó, ha a program egyetlen példányban létező forráskódját tulajdonítanák el. Érvelésük szerint a bináris állapot másolása az alkalmazás fejlesztőjét nem helyezi ki a tulajdonából, hiszen a szoftverből továbbra is akadálytalanul gyárthat kereskedelmi forgalomba szánt példányokat. Ennek értelmében a BSA tevékenységének ellenzői állítják: szoftvert nem vásárolunk, hanem csak bérelünk, vagyis aki programot másol, az a szoftver készítőjével egyoldalú bérleti viszonyt létesít, hallgatólag vállalva a program bérleti költségének akár utólag történő megfizetését. Ha pedig e kötelezettségének nem tesz eleget, akkor a program fejlesztője a polgári törvénykönyv keretein belül követelheti pénzét.
Mindenesetre jellemző a magyarországi számítógépes kultúrára, hogy máris megjelentek a szoftverfelügyelet tevékenységének mellékági haszonélvezői. Jelentősebb számítógépparkot üzemeltető cégek vezetői arról számoltak be, hogy ismeretlenek fölajánlották, átvilágítják a vállalat szoftverkészletet, így mire a BSA megérkezik, legalizálhatják az esetleg feketén beszerzett alkalmazásokat. A telefonáló referenciaként megemlítette, hogy a tesztelés során ugyanazt a különleges programot használják, mint a BSA. A világhálón ráadásul megjelent az Opaserv L nevű vírus, amely azt a látszatot kelti, hogy a Business Software Alliance kezdeményezésére, illegális szoftverhasználatra hivatkozva támadja meg a számítógépeket.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.