Miben lesz más az Európai Unió bővítése 2004-ben, mint a korábbi tagfelvételek alkalmával?
– A legfontosabb és sajnos negatív sajátosság, hogy a tíz új tagországot a belépés pillanatától a jogok csak korlátozottan illetik meg, miközben a kötelezettségeknek az első pillanattól meg kell felelniük. A korábbi csatlakozásoknál a jogok és kötelezettségek kiegyensúlyozottak voltak. A következő sajátosság a csatlakozás költségvetése, ami rendkívül szűkmarkú. Ezért szükségszerű a belépők korlátozott jogállása. A frissen felállt Schröder-kormány, mint soros uniós elnök, még 1999. év végén állította össze az Agenda 2000-et. Ez a pénzügyi dokumentum megközelítőleg 40 milliárd eurót tartalmazott az akkor még hat csatlakozó ország számára. Ebben az összegben azonban egyetlen cent sem volt előirányozva a mezőgazdasági direkt kifizetésekre. Akkor úgy gondolták, ez a támogatás az unióban megszüntethető lesz. Ma már tudjuk, hogy tíz ország csatlakozik, és ugyan csökkentett összegben, de lesz direkt mezőgazdasági kifizetés.
– A 40 milliárd több a semminél.
– Jövőre 80 millió ember csatlakozik a tíz országból az EU-hoz. Az összeg nagyságát pedig jól szemlélteti, hogy a 17 milliós lakosú keleti tartományok felzárkóztatására a nyugatnémetek eddig sok száz milliárd eurót fordítottak.
– Lát-e problémát abban, hogy most olyan országok is csatlakoznak, melyek csupán egy évtizedes piacgazdasági tapasztalattal bírnak?
– Valóban először fordul elő, hogy volt tervirányítású országok csatlakoznak. Ezek az országok az elmúlt tíz évben váltakozó sikerrel alakították ki piacgazdaságukat, s felkészültségük sem egyforma. A későbbiekben ebből is adódhatnak problémák, s kibukhatnak az átalakulás rejtett hibái.
– Túl vagyunk a tárgyalásokon. Ön szerint a magyar tárgyaló delegáció hibázott-e a véghajrában, s ha igen, miben?
– A 40 milliárd euróból több pénzt nem nagyon tudtunk volna kihasítani. Azonban óriási hiba, mondhatnám bűn, hogy nem követtük a lengyel példát és nem cseréltük a programpénzeket készpénzre, mint ahogy ezt a lengyel példát követve a csehek is felismerték és követték. Ugyanis nincs meggyőzőbb érv, mint az átutalt készpénz. Ráadásul felettébb színvonaltalan kijelentés volt a magyar költségvetés relatív jobb helyzetére hivatkozni a kilenc százalék fölötti GDP-arányos költségvetési hiány mellett.
– A forrásokat milyen formában kaphatjuk Brüsszeltől?
– Nem kapjuk, hanem először adjuk, azaz készpénzben befizetünk. Ezt a kezdettől fogva teljes körben teljesíteni kell, s vannak jogosítványok, amelyek alapján pénzt lehet igénybe venni. A források egy része, mint például a mezőgazdasági direkt kifizetések, készpénzátutalásként érkezik a kedvezményezettek részére. A források nagyobb része azonban – ezek az úgynevezett strukturális és kohéziós pénzek – csak programok alapján vehetők igénybe. Az elmúlt évek tapasztalatai mutatják, ezekért nagyon meg kellett küzdeni, mely küzdelem a jövőben tovább fog folytatódni, s ezért a tempót fokozni kellene.
Megfelelő tárgyalási stratégiával, eredményes érdekérvényesítéssel elérhető lett volna az, hogy ezentúl nem lenne gond a mezőgazdaság részére a 25 százalék felett további 30 százalék direkt kifizetés fedezete.
Egyébként a tavaly hektáronként fizetett 8-16 ezer forint föld-alapú támogatást az idén minimum 25 ezer forintra kellene emelni ahhoz, hogy 2004-re az 55 százalékos szintnek megfelelő 40 ezer forint körüli támogatás biztosítható legyen, és nem hektáronként hétezer forintban megállapítani, mint ahogy az az agrártámogatási rendelettervezetben szerepel. A lengyelek és a csehek erre az uniótól kapnak készpénzt, nekünk pedig „megengedték”, hogy a saját költségvetésünkből tegyük meg ezt. Talán nem véletlen, hogy ez év elején a mezőgazdasági támogatási rendelet még nem ismert, holott 2001-ben már december végén olvashatták a gazdák. Szóval nincs meggyőzőbb érv, mint a készpénz átutalása. Kár ezt kicsinyes alkudozásnak degradálni, hiszen ezeknek az alkuknak az eredményétől függ 250-300 ezer mezőgazdaságban foglalkoztatott ember sorsa, a falvak, kistérségek közeli jövője.
– Ön szerint hogyan áll a programok előkészítése? Milyen feltételei vannak a megvalósulásnak?
– Több feltétel van: először is programokat kell készíteni. Ide- tartoznak az útépítések, vasútépítések, a szennyvízcsatornázás és a hulladékkezelési projektek tervei. Ezek pedig milliárdokba kerülnek és egyelőre nem állunk túl fényesen, tehát nem nagyon lesz mit Brüsszelnek 2004-től benyújtsunk. Ha már vannak terveink, akkor a kivitelezési költségek felét is állni kell, pénzügyi kötelezettséget kell vállalni. Ez a költségvetés terhére történik, ez az úgynevezett társfinanszírozási kötelezettség.
Elszomorító, de a 2003-as magyar költségvetésben rendesen levetkőztették az uniós projektek legfontosabb kedvezményezettjeinek csoportját, az önkormányzatokat. A fejlesztési forrásokat bérekre kell, hogy átcsoportosítsák. Nem pénzügyi kérdés, de ügyelni kell a határidőre is. A határidővesztés a projektek elbukását jelenti, s ez esetben sem jutunk a programpénzekhez.
– Hozza, vagy inkább viszi a pénzt az EU-tagság?
– A kormány 2004–2006 között azzal számol, hogy mintegy 1,3 milliárd euró többletpénz érkezik Brüsszelből, mégpedig oly módon, hogy mind a három év pozitív szaldóval zárul, s az eredmény folyamatosan növekszik. Mindannyian nagyon szeretnénk, hogy ez így legyen, de a dolgok jelenlegi állása szerint erre kevés az esély. Reálisan azzal lehet számolni, hogy jövőre csekélyke többlet, 2005-ben méretes hiány keletkezik, s 2006 végéig jó esetben nullszaldó áll össze. Ennél jobbat akkor lehetne elérni, ha a 2003-as költségvetést az unióra való felkészülés jegyében fogalmazták volna meg, ahelyett, hogy a 100 napos programok elinfláltatása folyna. Milliárdokat kellett volna program-előkészítésekre fordítani, amiket 2004-től finanszíroztatni tudunk, és a már elfogadott programokhoz társfinanszírozást kellett volna biztosítani az önkormányzatok részére. Továbbá, nem kellett volna szétzavarni az uniós ügyekben már jelentős gyakorlattal bírókat, kistérségi menedzsereket, és nem kellett volna abba sem beletörődni, hogy a több-éves regionális építkezés egy tollvonással eltűnjön.
– Mit ért ez alatt?
– Folyamatosan arra készültünk 1998-tól, hogy hét darab regionális operatív fejlesztési program készül el. Már 2000-ben is elkészültek az úgynevezett előkészítő regionális nemzeti fejlesztési tervek, s tükörprogramokat készítettünk azokra a régiókra, amelyek 2000–2001-ben nem kaptak
PHARE-támogatást. Tehát mind a hét régióban van regionális tapasztalat. A tárgyalások utolsó pillanataiban azonban „sikerült” a többéves eredményekkel szemben menetelni, s végül az egész ország egyetlen régióba nőtte össze magát. A kormány nem tudott ellenállni a régi kísértésnek, hogy a központban mindent jobban tudnak. Most az várható, hogy a strukturális alapok projektjei között bújtatott ágazati célok jelennek meg regionális prioritások helyett.
Külföld
Ukrajna megfenyegette Magyarországot
