Tisztázzuk mindjárt az elején, hogy mi a laparoszkópia?
– A laparotomia görög szó, hasmetszést jelent. A laparoszkópos műtét lényege: anélkül, hogy nagyobb metszést ejtenénk, kis nyílások segítségével kicsiny, öt-tíz milliméter átmérőjű csöveket juttatunk be a hasüregbe, azokon keresztül pedig egy minikamerát, amelynek a képét kivetítjük egy képernyőre, s nem a beteget, hanem a kamerát nézve, kétdimenziós képet látva operálunk. Teljesen más típusú kézi műszereket kell alkalmaznunk, nem tapinthatjuk közvetlenül a szerveket és szöveteket. Ugyanakkor nagyított képet látunk, és az emberi szervezetben olyan anatómiai részleteket is tanulmányozhatunk, amelyeket korábban nem tudtunk megközelíteni. Óriási előnye, hogy a kis metszések következtében a beteg megterhelése is sokkal kisebb, és a gyógyulási idő lecsökken. Ezzel a módszerrel 12 éve az orvostudomány új fejezete kezdődött el a hasi sebészetben.
– Mi magyarok távolról szemléltük az új világ létrejöttét, vagy valamilyen szerepünk nekünk is volt ebben?
– Volt egy magyar orvos, Veress János, aki 1936-ban készített egy különleges tűt, aminek a segítségével fel tudják tölteni szén-dioxiddal a hasüreget ahhoz, hogy teljes képet kapjanak és teret nyerjenek. Így kezdődik a műtét. Ez az ő találmánya. Az egész világon, Új-Zélandtól Alaszkáig úgy hívják, hogy Veress-tű. Amikor aztán már van tér, akkor az említett 5-10 milliméteres eszközzel behatolnak a hasüregbe és beleillesztenek egy minikamerát.
– Csak azt ne mondja, hogy a minikamera is magyar találmány…
– De igen! Egy akkor Ausztráliában élő, George Berci, magyarul Bérczi György nevű professszor volt az első a világon, aki 1962-ben élő közvetítés során mutatta be a kamerát, amely az emberi szervezet belsejéből tudósított. Tavaly ünnepelte nyolcvanadik születésnapját Los Angelesben, ahol ma él. Nagyon kedves jó barátom, sokat segített a magyaroknak az új technika kialakításában. A medicina történetében korábban sohasem látott gyorsasággal indult el a módszer a 90-es évek elejétől világhódító útjára.
Mickey Mouse-sebészet?
– Azt tudjuk, hogy ki operált először laparoszkópos eljárással?
– Egy Erich Mühe nevű német orvos alkalmazta első ízben 1985-ben, egy köves epehólyag eltávolítására. Elvégzett néhány műtétet, és beszámolt róla a német sebésztársaság éves közgyűlésén. De hát annyira új dolog volt ez akkoriban, hogy azt mondták rá: nevetséges, ez egy Mickey Mouse-sebészet. Nem érdemes foglalkozni vele!
– És mit szóltak a betegek, akiknek nem mindegy, hogy hosszú metszés nélkül esnek túl egy hasi műtéten?
– Az emberek gyűltek hozzá Németország minden részéből, mert elterjedt a hír, hogy kisebb műtéttel is meg lehet szabadulni egy nagy betegségtől. De ellenzői várták, hogy az operációk közben valamilyen szövődmény fellépjen. És minden műtétnek előbb-utóbb lehet szövődménye. Ő sem kerülte el. Felülkerekedtek az irigy orvoskollégák, törvény elé citálták, egy ideig nem is operálhatott, lelkileg összetört.
Forradalmi hatások
– De hát tudjuk, hogy attól még a világ másik pontján folytatódhat a megkezdett út. Nagyon sok példa van rá. Meg aztán a tudományban azt ismerik el, aki meggyőzi a világot, nem pedig azt, akinek először jut eszébe a gondolat.
– Így van. Közben Franciaországban is kidolgozták ezt az eljárást, és úgy terjedt el a világon (az Egyesült Államok után mindenütt), mint egy francia módszer. El is nevezték „második” francia forradalomnak. Közben a német sebésztársaság is „felébredt”, és néhány év múlva egy szép nagy aranyéremmel tüntették ki Mühét, aki ma sem tudja túltenni magát a történteken. Én levelezek vele, szeretném Magyarországra is elhívni, és egyszer elmeséltem neki, hogy kicsit olyan a sorsa, mint Semmelweisé, akinek korszakalkotó felfedezését kartársai nem ismerték fel, de Mühe legalább megélhette, hogy az egész világon elterjedt a módszere.
– Egyszer azt mondta nagyon szellemesen: „A jövő ugyanis megérkezett.” Mit jelent ez a gyakorlatban?
– Omladoznak és eltűnnek a XX. században még létező korlátok és határok, amelyek jellemezték a kor orvostudományát, sebészetét. Eltűnnek azok a határok is, amelyek az emberi testben léteznek, mint sebészi beavatkozásra megközelíthetetlen területek. Ez azt jelenti, hogy műtétet végezhetünk például egy méhen belüli magzaton. Az ultrahangos vizsgálat során felfedezhetők bizonyos fejlődési rendellenességek, amelyek a magzat halálához vezetnének. Éppen ezért a várandós anyát megoperálják. Kinyitják a méhet, s a magzat azon testrészét, amely a betegséget hordozza, előemelik, végeznek rajta egy kis bemetszést, és eltávolítják történetesen a cisztát. A gyermek a továbbiakban rendesen fejlődik, aztán egészségesen megszülethet. De ami még érdekesebb, tudnak ma már bizonyos robottechnikát alkalmazni. Sebészeti alkalmazásukra első ízben csípőízületi protézis beültetésekor került sor. Kifejlesztették az első korlátozott intelligenciával és autonómiával rendelkező robotokat. Mikrochippel „látnak”, és érzékelik a szenzoros impulzusokat, képesek tárgyakat követni és/vagy összegyűjteni, ki tudják kerülni az akadályokat, el tudnak rejtőzni a sötétben és így tovább. Néhány változatuk az emberi hangra engedelmeskedik.
Földrészeken átnyúló orvoslás
– Mi a helyzet a telemedicinával, azaz a távorvoslással, ami az orvostudomány történetének szintén új fejezete?
– Négy nappal a 2001. szeptember 11-én bekövetkezett New York-i tragédia előtt, szeptember 7-én sor került az első transzatlantikus műtétre. A beteg, egy 47 éves nő, a strasbourgi műtőasztalon feküdt, és az epehólyagját egy New-York-i hotelszobában bizonyos Jacques Marescaux nevű francia orvos, valamint Michael Gagner amerikai sebész operálta oly módon, hogy komputerkarokat mozgattak. A műtétet Operation Lindbergh-nek nevezték el, emlékezve a neves pilóta első transzatlanti repülésére. Az egész ötletnek és princípiumnak a megalkotója egy Richard M. Satava nevű amerikai űrhajós orvos, akinek az egyik nagymamája „természetesen” magyar. Most arról folynak a kísérletek, mi történik akkor, ha az űrben lesz valaki beteg, és a súlytalanság állapotában kell majd megoperálni.
– Mondjon néhány szót a négy év múlva megtartandó kongresszusról!
– Az európai társaság rendezi, de a világ minden pontjáról érkeznek majd sebészek. A hazai doktorok megismerkedhetnek a csúcstechnikával; a külföldiek megismerhetik a magyar orvosok teljesítményét. Ez olyan kapcsolatokat szülhet – tanulmányutak, módszerek stb. –, ami elsősorban a beteg számára lesz előnyös. Több mint tíz éve sikerült elérnem, hogy minden esztendőben a négy orvosi egyetemről kb. száz szigorló orvos kimehet az USA-ba három hónapos gyakorlatra. Tavaly sikerült megszerveznem, hogy a japánokkal is hasonló megállapodást kössünk. Jó a kapcsolat a Szent István Kórház sebészete és a Semmelweis Orvostudományi Egyetem itt működő III. számú sebészeti klinikája között.
– Egyik tanulmányában Einsteinre hivatkozott, és őt idézve azt írta: „Fél évszázaddal ezelőtti szavai megerősítést nyernek: A képzelet több, mint a realitás.”
– A távlatok valóban lenyűgözőek, tudományunk határtalan fejlődés előtt áll. A kérdés azonban az: követi-e ezt a robbanásszerű technikai, informatikai fejlődést az orvos, a sebész morális fejlődése? Meg tud-e felelni az újabb és újabb kihívásnak a rohamosan előretörő, ugyanakkor erősen haszon- és pénzorientációjú világban a Hippokratész által egykor olyan tökéletesen megfogalmazott etikai elveknek? Hinni kell abban, hogy ebben az évszázadban és évezredben is követni tudja az elődeitől kapott tiszta látásmódot, tudatában lesz annak, hogy a sebész munkája: szolgálat, s megtartja határtalan tiszteletét az emberi individuum iránt.
Ukrajna
Ukrajna megfenyegette Magyarországot
