Polt Péter a helyén van

Nemrég megjelent a sajtóban a hír, hogy a kormánykoalíció egy „elegáns gesztussal” alkotmánybíróvá léptetné elő a legfőbb ügyészt, Polt Pétert. Aki figyelemmel kíséri az ügyészség feje ellen folyó állandó parlamenti támadásokat és emlékszik arra, hogy a kormányváltás után az igazságügy-miniszter rögtön személyes „bizalmatlanságáról” biztosította a nyilvánosság előtt a legfőbb ügyészt, az nem lepődött meg a hír hallatán. Most toljuk félre azt a feltoluló kérdést, hogy miért nem háborodott fel a jogállamiságot és a hatalommegosztást mélyen sértő igazságügy-miniszteri lépésen a sajtó, csak azt kell szemügyre venni, hogy milyen esélyei vannak e kísérleteknek, és végül sikerülhet-e a legfőbb ügyészt a kormánytöbbségnek eltávolítania.
Kiindulópontként fontos megemlíteni, hogy Polt Pétert 2000-ben választotta meg az akkori országgyűlési többség, és megbízatása hat évre szól. A jogszabályok nem túl bőbeszédűen rendelkeznek a legfőbb ügyész eltávolításának jogi lehetőségeiről. Az ügyészségi szolgálati viszonyról szóló törvény a legfőbb ügyész eltávolítását csak egészen kivételes esetben teszi lehetővé, de az országgyűlési többségnek ehhez a lépéshez is meg kell szerezni a köztársasági elnök támogatását.
Ennek az eltávolítási útnak a lényege a hivatalvesztés kimondása, amit az államfő javaslatára az Országgyűlés mond ki, ha a legfőbb ügyész neki fel nem róható okból nem tesz eleget megbízatásából eredő feladatainak, illetve jogerős ítéletben megállapított bűntettet követ el, vagy más módon tisztségére méltatlanná válik. Ha a felsorolt eseteket szemügyre vesszük, akkor igazán csak az utolsó fordulat, a „más módon tisztségére méltatlanná válás” adhat módot egy politikai indíttatású eltávolításnak, hisz ez gyakorlatilag minden tartalmat nélkülöz. Egy elégedetlen kormánytöbbség számára néhány előkészítő lépés után – izzó parlamenti beszédek, interpellációk és ezek leszavazása után stb. – létrehozható olyan légkör, amely ezt a méltatlanná válást a közvélemény egy része előtt valószínűsíteni tudná. Aki hallotta néhányszor már Keller László vagy Toller László ilyen tárgykörű felszólalását, annak nem kell tovább ecsetelni, hogy mire kell itt gondolni.
Egy fontos összefüggést azonban ki kell emelni: az országgyűlési kormánytöbbség nem tudja eltávolítani Polt Pétert az ügyészség éléről, ha a köztársaság elnöke, Mádl Ferenc nem kíván asszisztálni ehhez a jogállamiságot sértő hatalmi játékhoz. Ez pedig minden valószínűség szerint borítékolható. A köztársasági elnök posztja semleges, de politikai értékei nyilvánvalóan eltérnek a szociálliberális kormánytöbbség hatalmi érdekeitől, de ezen túl sem tudnak rá semmiféle nyomást kifejteni. A kormányváltás után egyes szocialista vezetők nagyon hamar jelezték a nyilvánosság előtt, hogy megbízatásának 2005 nyarán történő lejárta után nem kívánják újraválasztani a jelenlegi államfőt, így az ehhez kapcsolható nyomásoknak ez eleve elveszi a lehetőségét.
A fentiekből következik, hogy a legfőbb ügyész eltávolítása legális úton megoldhatatlan a mai kormánytöbbség számára. A hatalmi ágak megosztása és az eltérő politikai erők párhuzamos jelenléte az államhatalom különböző posztjain – a fékek és egyensúlyok híres rendszere, amit annyit ünnepeltek az elmúlt ciklusban a szociálliberális közírók is – kizárja, hogy a mindenkori kormánypártok mint győztesek, „mindent vigyenek”. Ezért is érdekes a most felröppent hír a legfőbb ügyész felfelé buktatásának tervéről. Az alkotmánybírói poszt elegáns és nyugodt megbízatást jelent kilenc évre, nem nehéz elképzelni, hogy az állandósult támadásokba belefáradt legfőbb ügyész elgondolkozik egy ilyen lehetőségen. Ám ennek politikai realitása nem valószínű, ha figyelembe vesszük az országgyűlési politikai erőviszonyokat. Az alkotmánybírák országgyűlési megválasztásához ugyanis kétharmados többség kell, ami a Fidesz nélkül nem biztosítható. A Fidesznek azonban elemi érdeke – már csak a jogállamiságra tekintettel is –, hogy ne engedje ezen a közvetett úton eltávolítani az ügyészség jelenlegi fejét.
Látni kell, hogy létezik egy új trend, amit a kormánypártok követnek manapság: a politikai küzdelmet büntetőjogi síkra igyekeznek terelni, és az ellenfeleket a bírósági tárgyalótermekben kívánják legyőzni. Ez feltételezi az ügyészség nagyfokú együttműködését, hisz hiába adagolják a nyilvánosság előtt a korábbi kormány elleni vádakat, ha az ügyészség – megvizsgálva a felhozott vádakat és bizonyítékait – egyszerűen ejti azt. Már eddig is létrehoztak egy paralel-ügyészséget a kormányhivatalba építve – most tekintsünk el ennek az alkotmányossági kérdőjeleitől –, és minden nyilvánossági eszközt bevetettek az így produkált esetek révén a politikai ellenfél lejáratására. Miközben a vecsési számlagyárosi bűneset szocialista gyanúsítottjait szabadon engedték, a maffiaperben vádlott Tasnádi Péter házi őrizetbe került, és rendőri kísérettel balatoni partikra járt, sőt rövid időre a televízió hősévé is válhatott. A politikai versengés küzdelmeinek további kriminalizálása az egész hazai politikai demokráciát veszélyeztetné. A közvélemény magát a demokráciát tekintené minden rossz szülőhelyének, ha a politikai váltógazdaság azzal járna együtt a jövőben, hogy az éppen leváltott kormányt és tisztségviselőit mindenféle ürüggyel bűnözőknek tüntetnék fel, hisz akivel ma így tesznek a mai kormányerők, az a kormányra kerülve később hajlamos lesz hasonló visszavágásra. A mai kormányerők bizton számíthatnak arra, hogy az ellenzék nem felejt, és a politikai logika szerint még keményebben csap majd vissza, ha 2006-ban fordul a kocka. Ez nem lenne jó senkinek Magyarországon, ennek már most véget kell vetni.
Nos, ezzel magyarázható az, hogy nem engedheti meg az Országgyűlés legnagyobb ellenzéki erejét adó Fidesz a legfőbb ügyész önkéntes távozását egy alkotmánybírói pozícióba. Ezzel minden akadály elhárulna a politikai ellenfelek büntetőjogi meghurcolása elől, és belegondolni is rossz abba, hogy országosan ismert tekintélyeket lejárassanak csak azért, mert politikailag más álláspontot vallanak, mint a mai kormány, és más politikai táborhoz tartozónak vallják magukat. A hazai ügyészségek és a bíróságok ma nagyon nagy többségükben politikailag semlegesek, és ahhoz, hogy ez így maradjon, meg kell akadályozni a politikai küzdelmek további büntetőjogosításának terjedését. Ezért kell Polt Péternek a helyén maradnia.
A szerző jogász, szociológus