Utcanyelv

A reklámozóknak és üzlettulajdonosoknak egy esztendő állt a rendelkezésükre, hogy magyarítsák a szlogent, a cégért vagy az alkalmi hirdetést. A türelmi idő lejárt. Mégsem dicsekedhetünk azzal, hogy mostantól már nemcsak a „sale”, hanem a „téli vásár” felirat is olvasható az üzletek kirakatain. Ha a törvény szava nem is, a büntetés talán jobb belátásra bírhatja a kereskedőket és a reklámszakembereket.
A magyar reklámipar „angolkórban” szenved, hisz még Győrben és Sopronban is angol feliratok díszelegnek, pedig ott a német lenne az indokoltabb – mondja Szűts László nyelvész. A Balaton mellett viszont a német az úr, joggal is érezheti a honi nyaraló – akit pedig éppen nem riasztania, hanem csábítgatnia kellene a parti vállalkozónak –, hogy nem rá várnak abban a Gasthausban, ahol még az árakat is euróban írják ki. Józan ésszel valóban nem érthető, miért éktelenkedik annyi idegen nyelvű felirat a magyar vásárlókhoz szóló plakátokon, a magyar vevőket váró boltokon. Mert a magyar élelmes fajta ugyan, és gyorsan megtanulja, hogy a „sale” felirat azt jelenti: valamit olcsóbban lehet kapni, de helyesen kiejtenie a szót már csak kevés érdeklődőnek sikerül. S végül ne feledkezzünk meg a gyerekekről, akik egykor az üzletneveket betűzve próbálgatták az olvasást! Ma milyen sikerélményhez juthatnak? A kereskedőnek persze az lenne az érdeke, hogy hatékonyan juttassa el üzenetét, reklámját, akciójának hírét az érintettekhez. S tudjuk, hazánk lakossága nem éppen idegennyelv-ismeretéről nevezetes.
Az anglománia már érezteti hatását a magyar köznyelvben. Vannak, akik soppingolni járnak vagy plázázni, bólingozni és szkvassolni, hogy azután egy jó dzsakudziban pihenjék ki fáradalmaikat. Igyekezhetnek a nyelvművelők és nyelvvédők, ezt a járványt nehéz lesz megfékezniük. Ha megelőző védőoltás nem is, legalább lábadozáshoz segítő szer lehet az a törvény, amelyet egy évvel ezelőtt fogadott el a parlament, s amely „a magyar nyelvnek a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények közzététele során való használatáról” nevet kapta. A röviden csak reklámnyelvi törvényként emlegetett új szabályozási forma megalkotásának szükségességét először a határon túl élő tudósokat tömörítő Magyar Professzorok Világtanácsa vetette fel, majd csatlakozott a kezdeményezéshez az Anyanyelvápolók Szövetsége is. Utóbbiak hangsúlyozták, nem hívei semmiféle nyelvvel kapcsolatos törvénynek, de szabályozásra szükség lenne. Megkeresték javaslatukkal az Igazságügyi Minisztérium akkori államtitkárát, Hende Csabát, akinek pártfogásával megszületett a törvényjavaslat.
A tervezet megfogalmazói mindenekelőtt leszögezték: „a magyar nyelv a magyar nemzet egyik legfontosabb alkotása, élő közege”… és közös felelősségünk, hogy megőrizzük épségét, fenntartsuk egészséges alkalmazkodóképességét. Az információszabadság elemi feltétele – írják a jogalkotók –, hogy az állampolgároknak lehetőségük legyen a hozzájuk címzett közlemények „magyar nyelven való befogadására”. Ezért tartják szükségesnek, hogy a médiában, illetve a köztéren közzétett reklámokban a szöveg – ideértve a szlogent is – magyar nyelven is megjelenjen legalább olyan jól érzékelhetően, mint az idegen nyelvű; továbbá az üzletek portálján, az üzlethelyiségben és a kirakatban a bolt nevét, valamint a fogyasztókat tájékoztató közleményeket is fel kell tüntetni magyarul. Ugyanez vonatkozik a közterületen, így a közlekedési eszközökön közzétett feliratokra, tájékoztatókra is. Az egy esztendeje megszületett törvény tehát nem tiltja az idegen nyelvű feliratokat, csupán kötelezővé teszi az azonos értékű magyar fordítást is. Nem vonatkozik mindez az idegen nyelvű műsorokra, kiadványokra és a környezetükben megjelenő reklámra vagy egy cég idegen nyelven feladott álláshirdetésére.
Furcsa módon e logikus és mindenki érdekeit tiszteletben tartó szabályozásnak is voltak hangos ellenzői. A Magyar Reklámszövetség első embere, Levendel Ádám még a törvény megszavazása előtt úgy vélekedett, hogy ez esetben egy kulturális kérdést gazdasági törvénnyel kívánnak szabályozni, ezenfelül Kelet-Közép-Európában nem hangzik jól a nyelvtörvény, mert minden ilyesféle kisebbségellenes. Védelmébe vette a nagy nemzetközi cégek szlogenjeit is, mert azok a magyarítás során elveszítik ütőképességüket.
A szakmai szövetség végül is hatékonyan lobbizott. A reklámozókra kirótt százhúsz napos türelmi időt sikerült egy évre meghosszabbítania, és megmenekültek a magyarra fordítástól vagy inkább ferdítéstől azok a nemzetközileg bevezetett szlogenek is, amelyek a nemzetközileg védett árujelző kategóriába tartoznak. Ez – tudtuk meg Kovács Ferenctől, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettesétől – nem kiskapu a multik számára, hanem nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségünk.
A törvény szabta türelmi év 2003. január elsejével járt le. A jogalkotók a jegyzők, illetve a területileg illetékes fogyasztóvédelmi felügyelőségek hatáskörébe utalták a végrehajtást. Rajtuk múlik tehát, hogy írott malaszt marad-e a reklámnyelvi törvény, vagy érzékelhető változások lesznek a közeljövőben. Forgóné Krobot Zsuzsanna, a főváros XIII. kerületi önkormányzatának igazgatásrendészeti osztályvezetője szerint a reklámnyelvi törvény csak megerősítette azt a korábbi törekvésüket, hogy megjelenjenek a magyar, illetve a kétnyelvű feliratok az üzletek portálján. Ezt ugyanis a cégbírósági bejegyzéskor a cégelnevezésre vonatkozó előírás, illetve az üzletek működéséről szóló jogszabály is kimondja. Ha valaki új működési kérelmet nyújt be, az önkormányzattól kizárólag akkor kap engedélyt, ha az üzlet neve is megfelel a törvényi előírásnak. A gond a régóta működő cégekkel van. Ezeket kell most folyamatosan ellenőrizni. Igaz, a magyar nyelvű feliratok kihelyezése csak az egyik szempont az ellenőrzés során, ám ha ennek most, a türelmi idő lejárta után sem tesznek eleget a kötelezettek, akkor felszólítják őket a változtatásra. Sőt bírságot is kilátásba helyeznek. Az osztályvezető asszony szerint a vállalkozók nagy része belátja, hogy nem bújhat ki a törvény alól, a hatóság pedig jobb eredményt könyvelhet el, ha meggyőzi, nem pedig bünteti őket. Nem is tapasztalható nagyobb ellenállás az üzlettulajdonosok körében. Az önkormányzat három hónap türelmi időt is ad számukra, pontosabban minden esetben mérlegeli majd, hogy kivel milyen szigorúan bánik.
Lényegesen határozottabb e kérdésben az V. kerület ipari-kereskedelmi csoportjának vezetője, Pomoriné Csenki Mária. Mint mondta, az ellenőrzéseket január második hetében kezdték meg, mivel a törvény hatálybalépését megelőzően már körlevélben hívták fel a vállalkozók figyelmét a változásra, így azok tudták, mi a dolguk. A tapasztalatok szerint a márkaboltok eddig még nem tettek eleget az előírásnak, ezek, valamint a többi mulasztó arra számíthat, hogy felszólítják, nyolc napon belül jelenítse meg magyarul is az üzlet nevét, profilját. A csoportvezető szerint tarthatatlan, hogy egy-egy üzlet nevéből nem derül ki, mit is árul. Amennyiben a felszólítás eredménytelen marad, százezer forintos büntetést szabnak ki, és ha kell, élnek a kilencvennapos ideiglenes üzletbezárás lehetőségével is. Csenki Mária szerint azért fajulhatott el a helyzet, mert 1990 és 1997 között a vállalkozóknak csak bejelentési kötelezettségük volt, ha üzletet nyitottak, az önkormányzat pedig semmiféle szabályozási joggal nem rendelkezett.
Egyesek úgy vélik, hamarosan nem a német, hanem a kínai lesz az uralkodó nyelv a Balaton környékén és a felkapott idegenforgalmi központokban, mivel számítani lehet arra, hogy megindul a turistaáradat a távol-keleti országból. Addig is, amíg a balatoni vállalkozók elvégzik az alapfokú kínai nyelvtanfolyamot, hogy a legszükségesebbeket közölni tudják vendégeikkel, még át kell esniük egy magyarórán. Siófok aljegyzője, Zsarnovszki Judit szerint ezen a vidéken kényszerűen hosszabb lesz a türelmi idő. Siófok ugyanis álmos kisváros ilyentájt, az érintett vállalkozók többsége sem itt él. Most írják össze az üzletek nevét, ezt követően körlevélben hívják fel a vállalkozók figyelmét a reklámnyelvi törvény szabta kötelezettségükre, és majd a fogyasztóvédelmi felügyelőséggel végzett körútjuk során ellenőrzik, teljesítették-e az előírást. Az aljegyző reméli, hogy ha kell, szép szóval, ha pedig arra van szükség, büntetésekkel elérhetik, hogy már az idei nyárra megváltozzon a balatoni üzletsorok képe.
A törvény végrehajtása bizonyosan nem lesz mentes a nyelvészeti vitáktól sem. Ezek tisztázására a Magyar Tudományos Akadémia tanácsadó testületet hozott létre. Az MTA Nyelvtudományi Intézete nyelvművelő osztályának vezetője, Szűts László elmondta: nem hatósági döntést hoznak, csupán szakmai véleményt mondanak egy-egy vitás kérdésben. Úgy véli, sok esetben egyszerűen eldönthető, hogy egy szó meghonosodott-e már. Amíg van rá megfelelő magyar kifejezés, addig azt ajánlatos használni. De a szupermarket mellé már nem kell ma odaírni, hogy ABC-áruház, s a plaza szó is a meghonosodás útjára lépett, hiszen vannak plázacicák, igaz, szerencsésebb lenne, ha ékezettel vennénk át véglegesen ezt a szó. Nem kell, sőt nem is lehet magyarítani a pizzát és a pizzériát, amiként nevetséges volt annak a hivatalnak is az akadékoskodása, amelyik az antikvárium szót szerette volna magyarul is felíratni az üzlet portáljára. A West End City Center azonban inkább Nyugati Bevásárlóközpontnak hirdesse magát (újabban már így is teszi), a „sale” is legyen vásár, a „second hand shop” használtcikk-kereskedés, és a „shop” legyen egyszerűen csak bolt vagy üzlet. A „gelato” változzon vissza fagylaltozóvá, esetleg gombócdává, a „pub” pedig kocsmává. Vannak még vitatott kérdések is. Mi legyen a hipermarketekkel?
A vállalkozóknak és a hivataloknak egyszerű lenne a dolguk, ha létezne egy szószedet, amely javaslatot tenne a megfelelő magyar változatra. Az Idegen szavak szótára nem tekinthető irányadónak, inkább valamiféle magyarító szótárra lenne szükség, Tótfalusi István munkájához hasonlóra. A nyelvészeknek azonban meg kell várniuk, amíg a gyakorlat összegyűjti helyettük a szószedet anyagát, mert az deríti majd ki, hol van szükség segítségre.
Szűts László úgy véli, az idegen nyelv kizárólagos használata kirekesztés, hisz mindenkinek joga van ahhoz, hogy értse a feliratokat. Amúgy is az udvariasság elemi szabálya, hogy a multik a nemzetalkotó nép nyelvén is kiírják a reklámokat. Az elvárás nem felülről érkezik. Nemrég a közszolgálati televízió vitát rendezett a reklámnyelvi törvényről, amelyen a nézők is lehetőséget kaptak a szavazásra. Nyolcvankilenc százalékuk voksolt a törvény mellett.