Változásra utaló jelek Castro Kubájában

Némileg bizonytalan belpolitikai helyzetben tartottak tegnap parlamenti választásokat Kubában. Bár az egyeduralkodó kommunista párt a lehető legtisztább választási rendszerről beszélt, ellenzékiek egy csoportja bojkottra szólította fel a lakosságot, felhívva a figyelmet a demokráciától távol álló módszerekre.

Egyes sajtóhírek és név nélkül adott nyilatkozatok szerint hamarosan változások várnak a negyvennégy éve hatalmon lévő Fidel Castro Ruz országára. Az értesülések szerint ugyanis egyre közeledik a nap, amikor az amúgy máig népszerű, de immár 76 éves politikus átadja helyét a következő „generációnak”. Egyelőre persze senki sem az elzárt rendszer nyitást hozó modernizálódásáról beszél, de a bizonytalanság benne van a levegőben. A szakértők ennek egyik jelét abban látják, hogy hosszú ideje halasztódik a Kubai Kommunista Párt (PCC) tavaly októberre tervezett pártkongresszusa. A párt belügyeiről azonban semmi hírt nem lehet hallani, s titkolózás folyik minden kényesebb kérdésben is. Az esetleges visszavonulásról szóló hírek azonban így is kiszivárognak a belső körökből, alapot adva ezzel a találgatásoknak. Igaz, Kuba első emberének nyugalomba vonulásáról már korábban is lehetett hallani, különösen azután, hogy az egyre többet betegeskedő pártvezér államfő 2001 nyarán rosszul lett egyik maratoni beszéde alatt. Az idő kétségtelenül Castro ellen dolgozik. Persze nehezen képzelhető el, hogy az agg diktátor egyik napról a másikra kivonja magát a politikából, így várhatóan csak a hatalom megosztására kerülhet sor a közeljövőben. Ebben az esetben a hírek szerint jó eséllyel pályázik a PCC irányítására Fidel hetvenkét éves, nem túl népszerű öccse, Raúl Castro. Így tehát – amennyiben a feltételezések beigazolódnak – a hatalom továbbra is a Castro család kezében marad. Döntő kérdés azonban, hogy a kubai vezetőség miként tud majd taktikázni a közeljövőben, hiszen, bár nem túl látványosan, de a változások érlelődnek a szigetországban. Már a kilencvenes években is zajlottak tiltakozások, a megállíthatatlannak tűnő illegális kivándorlás pedig ugyancsak intő jel. Nem beszélve az emigrációban működő ellenzékről, amely legutóbb a „demokratikus legitimitást nélkülözö” választások bojkottjára szólította fel a lakosságot.
Castro óvatos politikai reformokkal kísérletezik, de így is sok kubai álmodik arról, hogy egyszer a kilencven kilométerre fekvő Florida partjaira léphet. Havanna és Washington ellentéte ugyan már korántsem olyan fenyegető, mint a hatvanas években, de a viszony így is feszült. A reformok sikere az Egyesült Államok érdeke is, hiszen a gazdasági fellendülés stabilitást és az emigráció csökkenését eredményezné. Ideológiai téren azonban csak kisebb engedményekre került eddig sor, így 2002-ben alkotmánymódosítás újból kimondta, hogy a szocializmus „megmásíthatatlan” Kubában.