A szavak kormányzáspótló kampánya

Lassanként politikai közhelyszámba megy, hogy a Magyar Szocialista Párt szinte kizárólag a Fidesz-kormány „rémtetteinek” tulajdonítja saját sikertelen lépéseit, kormányzati baklövéseit, s alapvetően az előző kabinetre való visszamutogatásban merül ki a közvélemény felé folytatott, meggyőzőnek szánt kommunikációja. Ez az állandó fejlemény annál is inkább figyelemre méltó, hiszen a választásokat csaknem egy esztendeje magunk mögött hagytuk, így a kampányelemek állandó megjelenítését valójában semmi sem indokolná – hacsak nem a kormányzati elbizonytalanodás. Minden jel arra utal, hogy ismét kijátsszák a werberi kártyát.

A 2002. tavaszi kampányban már megfigyelhető volt, hogy a magát baloldaliként meghatározó párt előszeretettel alkalmazza azt a stratégiát, hogy a polgári erők részéről elhangzott érveket, tényeket eredeti jelentésüktől megfosztva, elferdítve idézi föl, s ezeket olyan menynyiségben teríti, ami a megtámadottak kötelező védekezését kiváltva a hitelesség látszatát kelti a közvéleményben. Az újabb és újabb hatalmi pozíciók elfoglalásával párhuzamosan ez az MSZP-s technológia felerősödni látszik.
Mint mindennek egyik legfrissebb példájáról lapunk is beszámolt. Juhász Ferenc honvédelmi miniszter a Nap-keltében egyenesen úgy fogalmazott: „Én nagyon sajnálom, hogy a Fidesz politikusai elfelejtik saját négy évüket, hiszen hogyha kicsit visszaemlékeznek arra, hogy az ő miniszterelnökük mondjuk atomfegyvert akart volna Magyarországon telepíteni, s ezt külföldön nyilatkozta le, például Kanadában…”
Természetesen Orbán Viktor sohasem mondott ilyesmit 1999. őszi kanadai útja során, mindössze azt szögezte le egy torontói lap kérdésére, hogy a kormány válsághelyzet esetén, ha a NATO kéri, kész lenne megfontolni a NATO nukleáris eszközeinek magyarországi telepítését. Hozzáfűzte: nincsen szó arról, hogy bárki nukleáris eszközöket akarna telepíteni Magyarországra, s az, hogy a magyar kormány megfontolná lépéseit, se igent, se nemet nem jelent.
Az MSZP médiával szemben is megnyilvánuló arroganciájának jele, hogy a honvédelmi miniszter még a műsorvezetőnőt is kioktatta: „Tehát ön is elfelejtette! Ilyen az amnézia.” Ám a közvélemény feledékenységére appelláló szocialista taktika további közléseiben is tetten érhető. Juhász Ferenc ugyanis azt is nyomatékosította, hogy ha a Gripen vadászgépek beszerzéséről szóló, az előző kormány által kidolgozott szerződés lépett volna életbe, úgy az állami költségvetés teljesen lehetetlenné vált volna. Hozzátette: „A honvédelmi költségvetésről nem is beszélek, akkor becsukhattuk volna a boltot.” Gyaníthatóan a honvédelmi tárca vezetője ellenzéki korában egyetlen ilyen irányú módosítást sem nyújtott be a költségvetési törvényjavaslathoz, mint ahogy annak is tudatában van a közvélemény: a mostani szerződés 30 milliárd forintos többletterhelést jelent az országnak. A társadalom jelentős része – a kormányzati sikerkommunikáció ellenére is – tisztában van egy másik ténnyel. A harmincmilliárdos többletkiadás többek között a Gripenek légi utántölthetőségét hivatott biztosítani. A tények azonban beszédesek: egy kis légterű országnak csak idegen országok légterébe történő behatolás idején van szüksége ilyen technikai felszereltségre. Mint emlékezetes, Juhász Ferenc ellenzékiként a vadászgépbeszerzések ellen még azért agitált – pártjával együtt –, mert akkor még megfontolandónak tartotta: milyen veszély ellen kellene egyáltalán vadászgépeket igénybe venni. Az MSZP annak idején ugyanígy alapvetően ellenzett minden külföldi katonai szerepvállalást, óva intve a kormányt magyar katonák külföldre vezénylésétől. A polgári kormányzatnak szánt, ám a svéd Gripeneket is eltaláló fricska talán azzal is magyarázható, hogy gyakorlati tapasztalatokat nemigen szerezhetett a honvédségről a politikus, mivel nem volt sorkatona. A polgári kormány szerződését lekicsinyelve úgy nyilatkozott a Nap-keltében: az volt a céljuk az új szerződéssel, hogy „ne egyszerűen csak arra legyen a repülőgépünk képes, hogy egy NATO-ország felett elrepül, és jelzi azt, hogy ő egy „barát” repülőgép, ezért nem fogják lelőni, hanem tudjon repülni egy F–16-os meg egy MiG, meg ha tetszik, egy Mirage egymás mellett, sőt mi több, ők beszélni tudjanak, sőt mi több, ők, ha kell, akkor közös akciókban vehessenek részt”.
Az MSZP a választások óta soha meg nem szűnő, ám az év elején felerősödő intenzitású kampányában feltehetően szerepet játszik népszerűségük fokozatos csökkenése a közvélemény-kutatási adatok szerint. Nehéz nem észrevenni ugyanakkor az összefüggést a tavaly tavaszi és a mostani kampányelemek között, így Ron Werber MSZP-kampánytanácsadó ismételt megjelenése sem lehet véletlen. Mint a Magyar Nemzet beszámolt róla, a Miniszterelnöki Hivatal 10 000 dollárt fizetett az izraeli szakembernek egy tanulmány elkészítéséért, s a nagyobbik kormányzópárt az egyértelmű jelek szerint újból igénybe veszi szolgálatait. A közpénzekből fizetett dolgozat célját eleve kétségessé teszi, hogy nem megismerhető Kiss Elemér kancellária-, titkosszolgálatokat is irányító miniszter szerint. Az MSZP okfejtésében pedig tetten érhetőek a tavaly megismert offenzív, támadó, negatív kampánystratégia elemei. Kovács László pártelnök már január elején arról beszélt, hogy az előző kormány tétlenül nézte a szélsőségek felerősödését hazánkban. Juhász Gábor szocialista képviselő nyilatkozata az egyházak alkotmányos jogait sértő szociális törvénycsomag változatlan formában történő megszavazását is előrevetítette, amikor úgy fogalmazott: néhány politikai erő csatolt civil szervezetnek használta az egyházat. Abban természetesen nem lát kivetnivalót, hogy csatolt civil szervezetek és baráti szakszervezetek legyenek az új kormányzat kedvezettjei. Kiss Péter munkaügyi miniszter nem látott abban ellentmondást, hogy az előző kormányt okolja a foglalkoztatási gondokért, miközben az ilyen jellegű problémákat tagadva a foglalkoztatottság kedvező alakulásáról beszél.
Az offenzíva igazi nyitánya az MSZP január 26-i választmányi ülése volt, ahol a testület felszólította „Orbánékat”, hogy tegyenek hitet az európai uniós csatlakozás mellett. A Fidesz vezető politikusai természetesen visszautasították a vádat, s emlékeztettek rá, hogy éppen a polgári párt rendezett e tárgyban külön kongresszust, egyértelműen letéve a garast az EU-csatlakozás mellett.
A werberi kampánylogika igazi kiteljesedését a tavaszi ülésszak nyitó napja jelentette. Közvetlen tanácsadói feltehetően óva intették Medgyessy Pétert attól, hogy beszédében túl sok konkrétumot említsen, nehogy belegabalyodjon a tények erdejébe. Ezt figyelembe véve is feltűnő volt, hogy nem csupán a korábban beharangozott országértékelő Medgyessy-beszéd maradt el, s a koppenhágai megállapodás konkrétumainak ismertetése, de azt sem lehetett megtudni, miért nem egyeztetett a parlamenti pártokkal, mielőtt aláírta az Irak-ellenes levelet. Az ellenzéki felvetésekre nem is válaszolt, csupán azzal gyanúsította meg a Fideszt, hogy a Munkáspárt álláspontját képviseli. Ellentmondásos reagálása már csak azért is érdekes, mert Medgyessy negatív kontextusban még nemigen emlegette a baloldali testvérpártot. Áder János Fidesz-frakcióvezető napirend előtti felszólalására adott válasza mintha szintén a werberi offenzívalogika jegyeit viselte volna magán. Amikor a polgári politikus az MSZP meg nem valósult ígéreteit kérte számon, a kormányfő olyan kifejezésekre ragadtatta magát, amelyek a róla kialakított „mérsékeltségmítoszba” eddig nem illettek bele. „Amennyi hetet-havat itt összehordott, talán azt is megtehetném, hogy ne válaszoljak ezekre, hiszen sem logikai sorrendje nem volt a gondolatmenetének, sem valódi mondanivalója.” Medgyessy azonban kegyet gyakorolt, mert így folytatta: „Mégis azt gondolom, megérdemli talán, miután az ellenzék legerősebb pártjáról van szó, hogy válaszra méltassa a miniszterelnök.” A továbbiakban a befektetők elüldözésével vádolta a Fideszt, s azt fejtegette, azon vannak, hogy viszszaállítsák a gazdaságpolitika kiszámíthatóságát, a jogbiztonságot, „mindazt, amit önök az elmúlt négy évben alig-alig tudtak figyelembe venni”.
Jóllehet – a werberi technika jegyében – érdemben egyetlen felvetésre sem válaszolt, csupán vádakat vázolt, mégis feltűnő volt, hogy Áder János legkeményebb kritikáját nem cáfolta. A fideszes politikus ugyanis azt mondta: „Az emberek nem értik azt sem, mit jelent az, hogy véget vetnek a hatalom önkényének, amikor azt kell látniuk, hogy önök, akárcsak a szocializmus idején, ismét politikai rendőrségként működtetik a rendőrséget.”