Az SZDSZ 12 pontja

Tizenkét pont, pontosabban tizenkét negatív üzenet az, amelyekkel szeretné rávenni a kisebbik kormánypárt az istenadta népet, hogy ne csupán igennel szavazzon az április 12-i voksoláson, hanem mindjárt sajátítsa is el azokat a viselkedési normákat, amelyeket egy átlagos EU-polgár vélhetően már az anyatejjel együtt magába szívott. Mi is ez a tizenkét viselkedési szabály?
Mindjárt itt az első kettő: Ne cigányozz! Ne zsidózz!
Vajon meglepő-e, hogy az a párt, amelynek jelenlegi népszerűségi mutatóit még a rövidlátó egysejtűek is szabad szemmel érzékelik, pont ezzel az üzenetcsokorral indítja buzdítását? A Tisztelt Olvasó válasza egészen biztosan nemleges lenne, hiszen már régóta köztudott, hogy az SZDSZ megalakulása óta azt vallja: a magyar lakosság lényéből adódóan antiszemita és rasszista, és kizárólag a tanári katedrát soha nem látott Magyar Bálint ún. közoktatási reformja, valamint a kormányzati kommunikációs megrendelésekkel feltűnően nagy gyakorisággal találkozó Geszti Péter bazári rigmusai téríthetik el a plebset a további zsidózástól, cigányozástól. Az már más kérdés, hogy a cigányozás mellőzésére való felszólítás mellé lábjegyzetként odailleszthetnénk, hogy Európa kulturáltabbik felén általában elhatárolódnak az olyan politikai erőktől, amelyek a Legfelsőbb Bíróság által törvénytelennek minősített módon szerezték meg az Országos Cigány Önkormányzat irányítását. Azt is elmondhatnánk, hogy egy normális demokráciában a legtöbb esetben nem tiltanak be egy hét alatt négy demonstrációt, amelyek közül többnek a szervezője nyíltan arra a békés és kiszámítható nemzetközi politikára szeretne felszólítani, ami egyedül garantálná, hogy az emberiségnek egyetlen védtelen és kiszolgáltatott csoportja se juthasson soha többé a zsidóság hatvan évvel ezelőtti sorsára.
Folytassuk a sort: Ne gyűlöld a másságot! Ne bántsd a magyart!
Ne gyűlöljük a másságot? Miért? Ki gyűlöli? Akárhogy nézzük, jelenleg a fél ország ott gubbaszt esténként a tévé előtt, csillogó szemekkel bámulva azt a valóságshow-t, amelyben egyenesen a tombol a másság kultusza. De folytathatnánk a sort a Centrál kávéház ellen pert nyert mozgássérülttel; az általa képviselt üggyel az egész ország egyetértett. Bátran kijelenthetjük, hogy – ha kell, további példákat is felsorolva – a mai Magyarország lakossága eddig is bebizonyította, hogy képes tisztességes és emberi módon kezelni a másféle embereket. Ezt a lakosságot csak egy dolog irritálja: hogy mégis újra és újra akad néhány torzonborz filozófus meg szakközgazdászból lett pelenkaügynök, aki azt óhajtja elhitetni, miszerint ez egy nem európai módon gondolkodó nép, amelyik képtelen elviselni a tőle különbözőket. Vajon tudják-e a szabad demokraták, hogy miközben az egyik vezető politikusuk által vezetett világvárosban a melegek felvonulása nyugodtan akadályozhatja az Andrássy úti közlekedést, az USA háborús politikája ellen tiltakozók békemenete viszont nem? Vajon tudják-e, hogy ugyanebben a városban telente tucatszámra fagynak meg a hajléktalanok, mialatt a Heti hetesben (ami ugyebár maga a megtestesült européer szabad demokrácia) az alábbi viccet süti el az egyik „humorista”: „Miért jó egy hajléktalan nővel randevúzni? Mert hazafelé menet bárhol kitehetem. Hi-hi-hi!” Vagy ugyanebben a műsorban egyszer emígy szóltak Verebes Istvánhoz: „Pistám! Te impotens vagy és zsidó!”
Na és mi a helyzet a Zrínyi Miklóstól ellopott „Ne bántsd a magyart!” felkiáltással? Ki bántja? Talán az, aki tetemcafatnak nevezi az egyik legszentebb vallási jelképet, illetve svájcisapkának minősíti a Szent Koronát, a legfontosabb nemzeti szimbólumot, ami összeköt minket az államalapítóval! Esetleg az bántja, aki a kedvenc honvédelmi miniszterünkkel körítve nemmel szavaz az európai uniós csatlakozáshoz szükséges alkotmánymódosításra, mert tizenkét éve tartó képviselői pályafutása után még mindig nem képes megkülönböztetni az igen és a nem gombokat.
Persze mit várunk? Hiszen ez egy olyan nép, amelynek férfiúi verik az asszonyt (Ne verd a feleséged!) és naponta pépet csinálnak a gyermekekből (Ne verd a gyereked!). Mi több, úgy kezelik a négylábúakat, mint az egykori nyilaskeresztes és ÁVH-s verőlegények az Andrássy út 60. rabjait (Ne kínozd az állatokat!). Mi több, Európában még szemétkedni sem szabad (Ne szemétkedj!) Persze a szemétkedés bizonyos szituációkban állampolgári jog: lehet például szemétkedni a Magyar Nemzeti Bank elnökével, különösen, ha az illető megpróbálja teljesíteni az alkotmányos kötelezettségét. Amenynyiben persze Surányi Györgynek hívják az elnököt, akkor ez nem érvényes, hiszen ő egy valóságos pénzügyi Teréz anya. De ugyanígy lehet szemétkedni az Országos Választási Bizottsággal is, időnként jogi gengsztereknek titulálva őket. Itt is adódhat kivétel, mégpedig az Országos Cigány Önkormányzat megválasztása, de hát Horváth Aladár is minimum egy második Desmond Tutu. De az sem szemétkedés, ha békés polgárasszonyokat vetkőztet le a rendőrség, ha a kormányt kritizálni merő napilapokat zárnak ki a hirdetési piacról, és egy külön közpénzkommandó kutakodik a soha nem létező hosszú bájtok éjszakája ügyében.
Ilyenek vagyunk. Sötét bunkók. A felvilágosodás előtti korból visszamaradt atavisztikus ösztönlények. Mégiscsak felháborító, hogy mindössze hárommillió honfitársunk nézi naponta az Európai Unióból drága pénzen importált kukkolóműsorokat, hiszen az igazi előrelépés az lenne, ha hatmillióan figyelnék az „európai” konzumkreatúrákat. Még megdöbbentőbb, hogy mindössze negyedmillió látogató volt kíváncsi egyetlen év alatt a nemzetközi sajtó által is nagyra becsült Terror Háza múzeumra ahelyett, hogy a Medgyessy-kormány legendásan európaira sikeredett – és több tízmillió forintba kerülő – Kossuth-emléknapján tolongtak volna.
Hasonlóan dermesztőek az ország állapotai a köztisztaság oldaláról nézve, ezért kell a fantáziadús madárrajnak a Ne szemetelj! rikoltással terelni minket Európa felé. Tényleg szemetelnénk? Mi lenne, ha Kóródi Mária környezetvédelmi miniszternek (aki történetesen a kormány leggyengébb láncszeme) intéznék ezt a felhívást, mert mégiscsak a legilletékesebb az ügyben, aligha ismeretlen a személye az SZDSZ elnöksége számára.
Ne csalj adót! Ne lopj! – ez már a következő két pont. Egyetértünk! Lopni, hazudni, csalni csúnya dolog. De még csúnyább a beígért adócsökkentés helyett a terhek emelése. Az egészségügyi reform elsikkasztása. A beígért autópályák meg nem építése. De az se szép, ha egy koalíciós párt kampánycégei ott tolonganak a kormányzati kommunikációs megrendelések környékén, miközben Gál J. Zoltán szóvivő érettségi tételek olvasásán edződött szeme lassan begyullad a sok pislogástól, amikor némely ellenzéki lap rákérdez a fönti anomáliákra.
És mi az utolsó pont? Ne légy közönyös! Igen, ez is igaz! Mert nem vagyunk közönyösek Loppert Dániel sorsát illetően. Mint ahogy nem közömbösek számunkra az előző kormány családtámogatásai, az elsikkasztott Széchenyi-terv és az ellenségesen kezelt történelmi egyházak. És bármennyire meglepő, még Kertész Imre Nobel-díjának is örültünk.
Egyet viszont ki kell jelentenünk: ha a szabad demokraták tényleg ezekkel a szlogenekkel akarják rávenni a polgárokat az uniós népszavazás igenjére, akkor minden esélyük megvan arra, hogy azoknak a kedvét is elvegyék, akik ma még a csatlakozás hívei. Mert az április 12-i referátum sorsa nem az SZDSZ maroknyi szavazóján múlik, hanem a normálisan gondolkodó és békés állampolgárok kezében van.
Bízzunk benne, hogy ők maguktól is tudják: nem szabad szemétkedni. Még egy nemzettel sem.