Biztosított befektetések

Január elejétől új ingatlan- és jelzálogalapokkal bővítette unit linked eszközalapjainak számát az OTP Garancia Biztosító, amely már eddig is több mint tízféle ilyen befektetési biztosítási „kosarat” ajánlott ügyfeleinek. A jövőben új alapok bevezetését fontolgatja az eddig négyféle befektetési lehetőséget ajánló Allianz Hungária, de e társaság mindenképpen csak „megszámlálható” mennyiségű alap működtetésére készül. A ma tízféle alapot kezelő Generali-Providencia viszont egyelőre nem tervezi például ingatlanalap meghirdetését, mert e biztosító csak átmenetinek tartja – az európai uniós csatlakozás kapcsán – az ingatlanpiaci befektetések fellendülését.
Szabad a mixelés
A befektetési eszközalapokhoz kötött, idegen nevükön unit linked életbiztosítások 1997 óta hódítanak Magyarországon, ám sok állampolgár még ma sem tud róluk, vagy épp a befektetési alapokkal keveri őket. A klasszikus megtakarítási jellegű életbiztosításokkal szemben a fő különbség a unit linkednél az, hogy itt nem a biztosító, hanem az ügyfél döntheti el: mennyire kockázatos módon kívánja fialtatni pénzét. A biztosítók – épp a befektetési alapok mintájára – ma már számtalan típusú eszközalapot kínálnak: a tiszta hazai és külföldi kötvényes vagy részvényeket tartalmazó lehetőségek mellett az állampolgár választhat pénzpiaci, sőt immár befektetésijegy-alapot is. A befektetési „kosarak” között ráadásul szabad az átjárás: az ügyfél maga mixelheti biztosítási befektetéseinek összetételét, s menet közben változtathat is azokon.
Vegyes teljesítmény
A unit linked konstrukciók többségénél azonban – szemben a hagyományos életbiztosításokkal – a befektetési szabadságért „cserébe” a biztosító nem garantál semmilyen minimális kamatot. A biztosítók unit linked alapjainál elért bruttó hozamok azt mutatják: körültekintő befektetés esetén tisztes nyereséget lehetett besöpörni, de óriásit is lehetett bukni. Lapunk számításai szerint a piac vezető társaságainál 2002-ben a magyar és nemzetközi állampapír- és kötvényalapok valamivel nyolc százalék fölötti átlagos éves hozammal zártak. Nagy volt a szóródás az átlagosan mínusz nyolc százalék körüli hozamot „elérő” részvényalapoknál: a magyar papírokat ajánló konstrukcióknál akad példa csaknem 15 százalékos, a nemzetközieknél viszont majdnem mínusz ötvenszázalékos hozamra is. A pénzpiaci alapok nagyjából 9,5, a vegyes konstrukciók kilenc százalékkal teljesítettek.
A bruttó hozamokból azonban sajnos még számtalan költséget le kell vonni ahhoz, hogy az ügyfélszámlán ténylegesen jóváírt összegekhez „eljussunk”. A biztosítók egy része – akár a díj öt százalékára rúgóan – eltérő mértékű árfolyamot szab a befektetési egységek vételénél és eladásánál a maga javára. Több társaság emellett a befizetett éves díj 1,7–2,5 százalékát kitevő alapkezelési díjat, havi néhány száz forintnyi adminisztrációs költséget is felszámít. Bár az alapok közti évi első egy-két váltás általában ingyenes, a további módosítások szintén néhány száz forintba kerülnek.
Vigasztaló adókedvezmény
E terheket viszont ellensúlyozhatja, hogy a legalább tízéves időtartamra kötött, folyamatos díjfizetésű konstrukcióknál az ügyfél jelentős személyi jövedelemadó-kedvezményre jogosult (az általában minimális biztosítási fedezetet szavatoló unit linked lényege épp az adókedvezmény és a kedvező befektetés ötvözése). A jövedelemadó-törvény ez év eleji kedvező módosítása szerint a tárgyévi befizetett biztosítási díj húsz százalékával, plusz a tavalyihoz képest idén lerótt többletdíj tíz százalékával, ám legfeljebb százezer forinttal csökkenthető az adóalap.