Közmegegyezés nélkül nincs nemzetstratégia

Aligha kétséges, hogy írek és magyarok között mindig is létezett valamiféle lelki rokonság, történelmi-politikai párhuzam. Brendan McMahon, az Ír Köztársaság nagykövete úgy véli, a két állam kapcsolatai jól alakulnak. A Magyar Nemzetnek adott exkluzív interjúja különösen aktuális, hiszen február 7-én hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Brian Cowen ír külügyminiszter.

Pár hónapos itt-tartózkodása alatt alatt milyen benyomásokat szerzett Magyarországról?
– A nizzai referendum idején érkeztem Magyarországra, és jelentős érdeklődést, izgalmat tapasztaltam az ír voksolással kapcsolatban. Itt szerzett első közvetlen benyomásaim közé tartozott, hogy a magyarok mélyen elkötelezettek az uniós csatlakozás iránt.
– Hogyan vélekedik az átlag ír Magyarországról?
– Ha az Ír Köztársaságban szóba kerül Magyarország, az én generációm leginkább az 1956-os forradalom képeire emlékszik. A két nép hasonló történeti tudattal rendelkezik. Fontos megjegyezni, hogy amikor az Ír Szabadállam későbbi elnöke, Arthur Griffith az 1900-as évek elején létrehozta a Sinn Fein mozgalmat, éppen a magyar példa lebegett a szeme előtt. Írt is egy igen jelentős könyvet az Osztrák–Magyar Monarchia kialakulásának körülményeiről és a magyarok passzív ellenállásáról.
– Az Ír Köztársaság 1973 óta tagja az Európai Uniónak. Hogyan vélekednek honfitársai az elmúlt három évtizedről?
– Fontos hangsúlyozni, hogy Írország igen kedvező tapasztalatokat szerzett az unióról. A Zöld Szigeten teljesen megváltozott a politikai helyzet. Csatlakozásunk előtt az ír nemzetgazdaság exportjának túlnyomó része az Egyesült Királyságba irányult, de amióta az EU tagjai vagyunk, nem függünk teljes mértékben a brit piacoktól. Az Egyesült Királyság továbbra is fontos partnerünk, de ma már csak a kivitelünk 35 százaléka irányul oda. Új államokkal létesítettünk kereskedelmi kapcsolatokat, s a gazdasági élénküléssel együtt járt a politikai nyitás a nagyvilág felé. Ám realistának kell lennünk, egy négymilliós sziget csekély hatást képes gyakorolni a globális folyamatokra. Ugyanakkor az Európai Unió egyenrangú tagjaként a befolyásunk nagyban megnőtt.
– Egyes felmérések szerint a magyar lakosság nem elhanyagolható része nemet mond hazánk uniós tagságára. Mi a véleménye erről?
– Természetes jelenség, hogy ebben a kérdésben megoszlanak a vélemények, elvégre erről szól a demokrácia. A mi tapasztalataink szerint azonban jobb a házon belül lenni, és közösségi keretekben alakítani nemzetpolitikánkat. Ne feledjük, hogy ebben a formában is a szabad világhoz tartozunk. Az írek úgy döntöttek, hogy szuverenitásukat az unió keretein belül gyakorolják, s az uniós tagság tapasztalataink szerint nem csökkentette szuverenitásunkat. A szkeptikusoknak azt üzenem, gondolják át újból a döntésüket, az EU-tagság növeli az önrendelkezés és a befolyás mértékét. Azoknak pedig, akik igennel szavaznak, a legutóbbi referendum ismeretében azt üzenném, mindenképp járuljanak az urnákhoz, hiszen minden szavazat számít.
– Sokat hallottunk az ír gazdaság fellendüléséről. Mi a kelta tigris titka?
– Az elmúlt évtized látványos eredményei több tényező szerencsés egybeesésével magyarázhatóak. A harminc évvel ezelőtt elindított nemzeti fejlesztési stratégia mára hozta meg gyümölcsét. Egyrészt politikai konszenzust alakítottunk ki, a szakszervezetek, a gazdálkodók, a munkaadók és egy sereg politikai párt bevonásával. Másrészt elköteleztük magunkat a szabad kereskedelem mellett, hiszen a kis belső piacra épülő gazdaságnak nincs jövője. Harmadrészt megnöveltük az oktatásba fektetett tőkét, hiszen a legnagyobb erőforrást maga a nép, különösképpen az ifjúság jelenti. Hozzájárult a gazdasági fellendüléshez az intenzív külföldi tőkebevonás, amely adókedvezményekkel és különféle támogatási rendszerek kidolgozásával járt együtt.
– Az 1998-as nagypénteki megegyezés óta mintha megtorpant volna az észak-írországi békefolyamat. Mit tehet ez ügyben a dublini kormány?
– Nem volna szerencsés úgy fogalmazni, hogy a békefolyamat leállt. Vannak ugyan problémák, de tudatosítani kell, hogy az erőszakos cselekmények megszűntek Észak-Írországban. Az ír és a brit kormányzat annak érdekében működik együtt a főbb észak-írországi pártokkal, hogy a hatalmat újfent megosztva gyakorolják. Ez a talpraállás nem könnyű feladat, de mindkét kormány elkötelezett e folyamat mellett. Világos a szándékunk, nem hagyjuk a békefolyamatot elbukni.
– Hogyan látja a magyar–ír kapcsolatok jövőjét?
– Országaink között évről évre gyümölcsözőbb az együttműködés. Kifejezetten jót tesz az államközi kapcsolatoknak, hogy hamarosan az Európai Unióban dolgozhatunk együtt. Jelenleg is tapasztalható ír befektetői érdeklődés Magyarország iránt, s örömmel látnám, ha a jövőben ez megnövekedne. Arra számítok, hogy a következő években például a turizmus területén ez látványosan be is következik. Minden területen érzem a változást a kapcsolatokban, s boldogan mondhatom, hogy ez mindenütt pozitív irányú.

Brendan McMahon néhány hónapja képviseli Budapesten hazáját, az Ír Köztársaságot. Diplomáciai pályája a 70-es években kezdődött. Hosszú éveken át diplomataként tevékenykedett New Yorkban és Londonban. Magyarországi megbízatása előtt Nigériában már dolgozott nagykövetként. 1998-ban az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) ír delegációját vezette Bécsben.