Megcsonkított bérlakásprogram

Ingatlanszakmai elismerésben részesült a héten az Orbán-kormány lakáskabinetje a használt lakások vásárlásához nyújtott hitelek kamattámogatásáról szóló kormányrendelet megalkotásáért. Mádi László országgyűlési képviselőt, a Fidesz lakáspolitikai szakértőjét kérdeztük az utóbbi évek eredményeiről és a kormányváltás utáni helyzetről.

Ön mit tart az Orbán-kormány otthonteremtési politikája legfontosabbnak elemének?
– Azt, hogy a lakásmobilitást próbálja elősegíteni. Ma ugyanis nemcsak az a gond, hogy kevés lakás van és rossz minőségűek, zömében alacsony komfortfokozatúak, hanem az is, hogy a megfelelő emberek nem a megfelelő lakásban laknak.
– Mire gondol?
– Például sok idős nyugdíjas házaspár vagy egyedül élő idős ember lakik nagy lakásban óriási rezsiköltséggel, miközben fiatal házasok gyerekekkel sokszor 45-50 négyzetméteres panellakásokban élnek hárman, négyen, öten. A fél szociálpolitikai kedvezmény és a kamattámogatás bevezetése volt az a lépés, amely a középrétegeknek jelentett nagyon sokat, s olyan lehetőséget, hogy használt lakás megszerzése vagy csere, bővítés révén megtalálják a nekik megfelelő otthont.
– Ön szerint mekkora azok aránya, akik spekulációs céllal éltek a lehetőséggel?
– Csupán egy százalék körüli. Ám azt gondolom, hogy sokkal több ebből a nyereség, s a rendszernek őket is el kell bírnia. Lakástámogatásra a fejlett nyugati országokban sokkal nagyobb részarányt fordítanak. Ott a GDP-hez viszonyított hitelarány elérheti a 80 százalékot, átlagban egyébként 30-40, míg hazánkban csak öt százalék. Ráadásul ezek nem fogyasztási, hanem kifejezetten beruházási típusú költések, amelyek még a használt lakások esetén is óhatatlanul együtt járnak azzal, hogy a beköltözők felcsiszoltatják a parkettát vagy kifestetnek. Ha továbbtekintünk, láthatjuk, hogy akitől a vevő megvásárolja használt lakását, az is továbbköltözik, s ezek az emberek gyakran új építésű otthont vesznek maguknak. Vagyis a sor végén az esetek nagy százalékában új lakás áll. Az építésnek pedig jelentős gazdasági növekedést stimuláló és foglalkoztatási hatása van. Utóbbi esetében nem szabad elfeledkezni arról, hogy hazánkban tömegesen szűnnek meg munkahelyek a kormány helytelen gazdaságpolitikája és a globális recesszió hatására.
– Mi lesz azokkal, akik nem tudnak belevágni lakásépítésbe vagy -vásárlásba?
– Nekik szól a bérlakásprogram. Vagyis nekik szólt. Egyik fájó pontunk ugyanis, hogy a szocialista kormány megakasztotta ezt a programot. A számok ezt jól mutatják: amíg a 2001–2002-es évben 20-22 milliárd forintot fordított az Orbán-kormány bérlakások építésére, addig az idén csupán tízmilliárdot szán erre a – retorikában szociális érzékenységét hangoztató – Medgyessy-kabinet. Probléma az is, hogy nemcsak a támogatásra fordított keret csökkent a felére, de annak aránya a korábbi 70-80 százalékról 20-25 százalékra apad ez évben. Ez pedig lényegében lehetetlenné teszi a kis településeknek a támogatás elérését.
– Voltak, akik korábban is azt állították, hogy egyes kistelepülések nem tudtak élni a lehetőséggel, hiszen még a 20-30 százalékos önkormányzati forrás sem állt a rendelkezésükre.
– A lehetőség kihasználásában nagyot lendített az az előírás, hogy a telek biztosítása is beleszámít az önerőbe. Így a szegényebb önkormányzatok parcellázással tudtak élni a lehetőséggel.
– Úgy hírlik, hogy most hitelkonstrukción dolgoznak a szaktárcánál.
– Nem gondolja, hogy ez lehet a megoldás… Akkor, amikor ilyen az önkormányzati politika, s a helyhatóságok tömege kerül majd pénzügyi válságba. A drámai helyzetről maga Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere is nyilatkozott már. A kistelepülések még vészesebb helyzetet fognak átélni. Így nem valószínű, hogy e téren a hitelfelvételen gondolkodnak majd.
– Ön szerint mi a kormányzati lakáspolitika legnagyobb hibája?
– Az, hogy nincs. Vészesen nagy hiba, hogy igazán nincs gazdája a területnek, s a tervezésben, a döntésben inkább önkormányzati szemlélet uralkodik, mintsem gazdasági. Előbbi viszont lassabb, bürokratikusabb és nehézkesebb. Továbbá rendkívül káros minden csökkentéssel, szigorítással kapcsolatos elképzelés, gondolat. Így többek között a használtlakás-hitelezést szigorító elképzelés is, akár kiszivárogtatva, akár a kormányzat vagy az MSZP–SZDSZ-koalíció szakértői hátteréből elhangzó véleményként hangzik el.
– A választások előtti nagy ígéretek pedig nem valósultak meg, hiszen igazából a polgári kormány által lefektetett támogatási elveknél jobb, nagyobb horderejű lépést nem tudtak tenni.
– Azért történt pozitív változás is. A szociálpolitikai támogatás emelésére gondolok.
– Ez nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Ugyanis korábban a szocialisták gyermekenként ígértek egymilliót. Most, az önkormányzati választások után, amikor már nincs szükségük a szavazatokra, kisebb összeggel „lepték” meg az embereket. Ez viszont azt eredményezi, hogy a gyermekvállalásban gondolkodók kivárnak, s abban bíznak, hogy majdcsak emelkedik az összeg. A bizonytalanságok pedig e területen különösen károsak.
– Több pénz jut a panelprogramra.
– A panelprogram nem is a múltbeli pénzekhez képest, hanem az igényekhez, a kötelezettségekhez és az ígéretekhez képest nagyon-nagyon kevés. Hiszen 550 ezer panellakás van az országban, s ennek körülbelül tíz százalékát kellene évente felújítani, tehát bő 50 ezret. Ez a pénz csak a töredék felújításához lesz elegendő.
– Civil szervezetek szerint szükség lenne az állam által lakástámogatásra fordított összeg megduplázására, s a költségvetésből évente e célra 280-300 milliárd forintot kellene költeni. Lát ön erre esélyt?
– A hibás gazdaságpolitika miatt nem. Bár valóban szükség lenne rá, amíg Európában a GDP 1,5 százalékát fordítják e célra, addig hazánkban 0,8 százalékát. Pedig a lakásépítés növekedésétől nagyobb gazdasági növekedést várhatunk.
– Ön szerint milyen lehetőségeik lesznek a magyar építőipari cégeknek az EU-csatlakozás után?
– Ezek a vállalkozások már érzik a feszültségeket: a megtorpanó lakásépítéseket s a redukálódó autópálya-építési programot. Továbbá azt, hogy az autópálya-építés során a szocialista kormány a külföldi cégeket preferálja.
– Mi lehet a kiút az építőipari cégeknek?
– Szorosabb együttműködés és a fúziók jelenthetik a magyar középvállalkozói szektornak az esélyt arra, hogy az EU-s versenyfutásban helyt álljanak. Ezzel tőkehelyzetüket javíthatják, amelyeknek a kapacitásaival bővíthetik és egyben modernizálhatják gépparkjukat. A hitellehetőségek sajnos ma még nem olyanok, hogy a Széchenyi-program által adott támogatási forrásbővítő lehetőségeket pótolni tudnák.