Mélyül az ellentét

Donald Rumsfeld jött, felszólalt és tovább mélyítette az amerikai–német ellentétet. A hagyományos müncheni biztonsági konferencián – amelyen részt vett Szergej Ivanov orosz védelmi miniszter, George Robertson NATO-főtitkár, Javier Solana, az EU külpolitikai megbízottja is – az Egyesült Államok védelmi minisztere kritikus hangvételű beszédben bírálta Németországot, az ENSZ-t és a NATO-t. Bush elnök kijelentése – „A játéknak vége!” – végleg megerősítette Rumsfeldet abban, hogy minden tartózkodás Szaddám Huszein malmára hajtja a vizet. Ennek megfelelően a miniszter úgy vélte, hogy a háború kockázatát mérlegelni kell a „semmittevés kockázatával” szemben, miközben Irak tömegpusztító hadianyagok birtokába akar jutni. Ugyanakkor közölte, az Egyesült Államok – egy feltétel mellett – hajlandó elállni az Irak elleni háborútól: „Ha Szaddám Huszein családjával és néhány jóbarátjával elhagyja az országot!” A vendéglátóknak címezve Rumsfeld kijelentette: „Óva intek attól, hogy a háború előkészítésének hátráltatásával Szaddám Huszein felé a határozatlanság érzését jelezzük!” – és úgy vélekedett, hogy a német–amerikai viszony mindeddig ismeretlen mélypontra süllyedt.
Az amerikai védelmi miniszter – azt követően, hogy előzőleg Németországot egy szintre helyezte Kubával és Líbiával – ezúttal Münchenben „lőtt ki” újabb nyilat Berlin ellen azt állítva, hogy nincsenek nézeteltérések az amerikai és német nép között, kizárólag a két kormány között. A provokációnak beillő megállapításra Joschka Fischer azonnal reagált és felhívta a vendég figyelmét, hogy nemcsak a kabinet utasítja el a háborút, hanem a német polgárok többsége is. A külügyminiszter szerint „nem rendelhetjük alá magunkat a katonai felvonulás logikájának”. Berlin továbbra is az Irakba küldött ENSZ-ellenőrök munkájában bízik és nem hajlandó újabb határozat mellett szavazni.
A Washington–Berlin ellentét következményei egyébként gazdasági területre is átterjedtek. Sajtóértesülések szerint az Egyesült Államokban egyre nagyobb nyomás nehezedik azon német vállalatokra, amelyek üzleti kapcsolatban állnak Irakkal. Számtalan cég máris panasszal fordult a kancellári hivatalhoz, hogy jelentősen csökkent a forgalmuk az amerikai piacon, s ezért – a menedzserek szerint legalábbis – a kormány háború- és Amerika-ellenes politikája a felelős. Az újabb fejlemények arra késztették a német kormánypártokat, hogy szerdára összehívják a koalíciós bizottságot. Az ülésen előreláthatóan szembe kerül majd egymással Gerhard Schröder és Joschka Fischer. A külügyminiszter ugyanis nem rejti véka alá véleményét, hogy a kancellár radikális Irak-politikája szűk keretek közé szorítja a német diplomácia lehetőségeit. Fischer attól sem zárkózik el, hogy Németország aláírjon egy újabb ENSZ-határozatot. Még több olajat önt a koalíciós ellentétek tüzére az a tény, hogy a Zöldek nyilvános felszólítással támogatják a szombati béketüntetést Berlinben, a szociáldemokraták azonban erre nem voltak hajlandók. Az amerikai–német ellentétek így már belpolitikai szinten is fokozottan éreztetik hatásukat. Joschka Fischer talán ezért is tett látogatást közvetlenül a müncheni biztonsági konferencia megnyitása előtt a Vatikánban: II. János Pál pápa és a német fődiplomata közösen figyelmeztettek a háború veszélyeire, majd annak hatására a régió lakosságára és stabilitására.