Orbán-bírálat Horntól – akkor és most

Horn Gyula szerint Orbán Viktor útszéli hangnemben fogalmazott, gyűlölettel átitatott kommunistaellenes kijelentéseket tett. Úgy vélekedett, ez éppen nem a nemzeti megbékélés és a közös cselekvés ügyét szolgálja.
Aki meglepődik a fenti sorok olvastán, és nem emlékszik arra, hogy az MSZP–SZDSZ előző miniszterelnöke ilyen kijelentéseket tett volna Orbán Viktor Vigadó-beli beszéde után, azt valóban nem csalja meg a memóriája. Pedig fenti nyilatkozat tényleg elhangzott. Csakhogy nem most, hanem 1989-ben, a június 16-i Nagy Imre-temetés után. Akkor Horn Gyula az MSZMP-kormány külügyminisztereként mondott kemény bírálatot a Fidesz politikusának arra a beszédére, amelyet a Hősök terén mondott, többek közt követelve a szovjet csapatok minél hamarabbi eltávolítását Magyarország területéről. Mindezt azért is érdemes felidézni, mert Horn Gyula az MTV Híradójának – rögvest a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület csütörtöki rendezvénye után – úgy fogalmazott, hogy „nem könnyű ezt a beszédet (tudniillik Orbán Viktorét) alulmúlni, hiszen nagyon sok minden valótlanság hangzott el benne”. Majd így folytatta: „Én nagyon rossznak tartom ezt a hangulatkeltést, az ilyen típusút. Nagyon rossznak tartom, hogy úgy próbálja beállítani a dolgokat, mintha ez az ország a törvénytelenségektől hemzsegne és sok minden olyat, aminek az égvilágon semmi köze a valósághoz, hanem valamiféle szűk pártpolitikai érdekeket szolgálna.” Horn Gyula volt MSZMP-vezető tehát konzekvens maradt önmagához, éppen úgy vélekedik Orbán Viktorról, a polgári kormány miniszterelnökéről, mint tette azt az állampárt utolsó végóráiban, amikor, jóllehet, a Nagy Imre-temetésen megjelent több százezer emberrel szemben nem léptek fel, ám rendőrségük kis idővel az előtt is gumibottal próbálta jobb belátásra bírni a rendszer ellen tüntetőket, többek közt Orbán Viktort is.
Érdemes felidézni már csak a két, időben távol eső – ám eszmeiségében közel álló – interjú korábban elhangzott változatát, amelyet két, mai napig aktív riporter, Havas Henrik és Forró Tamás készített vele a Magyar Rádió Első kézből című műsorában. Az interjúkészítőknek arra a kérdésére, reagált-e hivatalosan a Szovjetunió arra, hogy a temetés előtti estén a Fidesz aktivistái tüntetést rendeztek a Szovjetunió budapesti nagykövetsége előtt, sőt, a temetés egyes szónokai a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok azonnali kivonását követelték, az akkori külügyminiszter kemény szavakkal illette őket. (Bár Orbán Viktort név szerint nem említik – sem a riporter, sem pedig Horn Gyula –, mindenki tudta, ki sürgette a szovjet csapatok kivonulását a Nagy Imre-temetésen.) Az MSZMP-s politikus úgy vélekedett, a tüntetés nem használt a két ország kapcsolatának. Majd sorolja az aggályait: „Véleményem szerint ezek a megnyilvánulások nem éppen felelősségteljes gondolkodásról árulkodnak. Ugyanis nekünk alapvető szükségünk van arra, hogy ne csak jóban legyünk a mai szovjet vezetéssel, hanem folyamatosan erősítsük a kapcsolatokat, a bizalmat. Az ilyen szélsőséges megnyilatkozások ennek a jó szándéknak a gyengítését jelentik. (…) Rendkívül fontos lenne az, hogy a közvélemény határolódjék el az ilyen jelenségektől. Annál is inkább, mert meggyőződésem, hogy akár a tüntetés, akár a Hősök terén elhangzott, már említett egyik beszéd csak egy nagyon kis csoportnak a véleményét fejezi ki. Hozzáteszem, hogy abban nemcsak szovjetellenes kitételek voltak, hanem nagyon éles, mondhatni útszéli hangnemben fogalmazott, gyűlölettől átitatott kommunistaellenes kijelentések is, amelyek végül is hasonló érzést válthatnak ki mások részéről. Tehát ez éppen nem a nemzeti megbékélés és a közös cselekvés ügyét szolgálja.”
Természetesen párhuzamot vonni nem csak Horn – és más, jelenlegi MSZP-vezetők – akkori és mostani értékelései között lehet. Orbán Viktor akkori és mostani beszéde között is sok hasonlóság fedezhető fel. A Fidesz vezető politikusa 1989. június 16-án a nemzet előtt álló feladatokat, célkitűzéseket vázolta, épp úgy, mint ma. A Nagy Imre-temetésen többek között azt mondta: „Ha hiszünk a magunk erejében, képesek vagyunk véget vetni a kommunista diktatúrának, ha elég eltökéltek vagyunk, rászoríthatjuk az uralkodó pártot, hogy alávesse magát a szabad választásoknak. Ha nem tévesztjük szem elől ’56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről.”
Az állampárti vezetőknek egy másik kitétel is igen fájhatott, amely így hangzott: „Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk – mai fiataloktól – a jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz, vagy ki tudja, hány évünk is ott fekszik.”
Majdnem tizenhárom évvel a szónoklat elhangzása után a mostani beszédről az MSZMP, illetve MSZP volt vezetője azt mondta, hogy „nem könnyű ezt a beszédet alulmúlni”. Nem tudni tehát, vajon Horn Gyula az akkori vagy a mostani megszólalást minősíti szélsőségesebbnek. Mint ahogy csak azt tudjuk – az akkori híradások tanúsága szerint –, hogy Borisz Sztukalin budapesti szovjet nagykövet 1989-ben megelégedését fejezte ki Horn Gyula nyilatkozatával kapcsolatban, amelyben elhatárolta a kormányt a szélsőséges kijelentésektől. Az viszont nem ismeretes előttünk: az MSZMP– MSZP-s politikus mostani bírálatáért vajon honnan vár elismerést.