Útmutató

A Medgyessy-kormány egymilliárd forintos hozzájárulásával Sorstalanság címmel hamarosan film készül Kertész Imre Nobel-díjasunk könyvéből. Mert sugallni kell a magyarnak, hogy ő is sorstalan.
Mi itt néhányan, az innenső oldalon azonban másképpen látjuk. (Még szemüveg sem kell hozzá.) Inkább Hídember-filmek kellenek ennek a földbe tiport nemzetnek. Olyan alkotások, amelyek erőt adnak. Hitet. Széchenyi eszméjét.
Sem sorstalanok nem vagyunk, sem bűnös nemzet. Nem fogunk lehajtott fejjel járni a világban, kedves kultúrpolitikusok. Van sorsunk és van jövőnk. Aki ennek ellenkezőjét akarja beleoltani a magyarba, azt meg kell rázni, hogy zuhanjon ki a pantallójából, de menten.
Mi zajlik itt, emberek? Sínre kell tenni a nemzet gondolatvilágát, akkor kezelhető a haza, ha pórázon van. Ha nyüszít. Ha karikás ostorral idomítható.
Hát még egyszer nem lesz ilyen világ, fiúk. A Rákosik, Kádárok korszaka lejárt, hiába botlott bele az ország most Medgyessybe.
Nem vagyunk sorstalanok, nem is leszünk. Nekünk Széchenyiékkel dobban a szívünk, Petőfivel ébredünk. Már nem lehet elzárni előlünk Márai Sándort, Wass Albertet. Szabó Dezső gondolatai is széttépték a kalodát. Tetszik, nem tetszik, kijöttünk a kátyúból…
Igaz történelmünkről szeretnénk filmeket, boldog, mosolygós korszakainkról, amelyeket visszavárunk és visszacsinálunk. Akarattal, hittel.
Mátyás királyról, Kossuthról. Édes Erdélyről.
Nem vagyunk, és soha nem leszünk sorstalanok…