Megállapíthatjuk, ha a hangzatos kijelentések helyett a valódi helyzetet tekintjük, bombaüzletet kizárólag az amerikai cégek kötnek majd. Jóllehet az újjáépítés költségei máris évi 20 milliárd dollárra rúgnak, Washingtonban nem titkolják, hogy a szövetségesnek tekintett államok vállalatai mindössze amerikai cégek alvállalkozóiként tevékenykedhetnek majd Irakban. A megbízások irányultsága kezdettől fogva nyilvánvaló: a Bush-kormányhoz közel álló személyek, csoportok kivételezett helyzetben várhatják az újjáépítési programokat. Sokatmondó tény, hogy az első – az áram-, víz- és csatornahálózat kiépítésére vonatkozó – megbízást az a Bechtel-csoport kapta, amely bevallottan is kötődik a republikánus kormányzathoz, s többek között George Shultz volt külügyminisztert és Caspar Weinberger volt védelmi minisztert is alkalmazza.
Az iraki újjáépítésből természetesen nem marad ki a világgazdaság két legfőbb irányítója, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank sem. A két globális pénzügyi szervezet viseli majd a pénzügyi terhek nagy részét, a tervek szerint az ENSZ-nek mindössze annyi szerepet szánnak, amennyi a politikai legitimizáció szempontjából szükségesnek látszik. Mindenesetre feltűnő, hogy miközben a nemzetközi rendszer recseg-ropog, mindenki az ENSZ és a NATO szerepének átértékeléséről szónokol, s az iraki háború a maga brutalitásában felmutatta az Egyesült Államok irányította „egypólusú világrendszer” valódi arcát, van, ami nem változik. Ez pedig nem más, mint a második világháború után Bretton Woodsban létrehozott IMF és Világbank döntési monopóliuma bárminemű világgazdasági ügyben. Az iraki újjáépítés tehát csak látszólag zajlik az Egyesült Államok bábáskodásával, valójában a globális pénzügyi érdekek állnak a háttérben.
origo.hu
Elképesztő, mit mondott a tárgyalásán a karateedző, aki felrúgott egy fiút a szolnoki kalandparkban
